Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1964 / 7. szám

KISREGÉNY MELLÉKLET TENGERENTÚLI KIADÁS mmi \ DIGEST \ VILÁGRÉSZ I; MAGYAR |j MCCLAPJA |! VI. évfolyam 7. szám. SZERKESZTI: VAJDA ALBERT Vol. 6. No. 7. (1964) MENNYIT ER EGY HONFITÁRS? (Exportszakértönktől) A magyar külkereskedelem legújabb eredményéről számolhatunk be. Marxista gazdasági szakértők, Lenin szellemétől áthatva, Hrus­csov iránytmutató ujjainak nyomán felfedezték a „semmiért-valutát“ export módszert, amelynek a szocializmus útján a kapitalizmust építő országokban nagy múltat jósolnak. AZ ÁLLAMELNÖK ALÁÍRÁSA Az otthoni gazdasági élet egyik akadályozója volt eddig az a tény, hogy a külföldi valutáért cserébe árúcikkeket, mezőgazdasági termé­keket, gépeket kellett szállítani. A „semmiért-valutát“ módszer ki­küszöböli ezt az idejétmúlt feltételt. Rájöttek ugyanis arra, hogyha a jelenlegi magyar államelnök, Dobi István végtelenül kultúrált aláí­rását exportálják, akkor azért valutát lehet kapni. KÜLFÖLDIT, MINDEN ÁRON! A magyar idegenforgalmi szervek ugyanis, kommunista nyíltsággal igénylik a kapitalista valutát. Ennek érdekében mindent elkövetnek, hogy minél több külföldön élő egykori hazaáruló, ma derék hazánk­fia, látogassa meg az országot. Vannak azonban a külföldi magyarok között sokan, akik bár tudják, hogy odahaza teljesen megváltozott a helyzet, az egész ország tejjel-mézzel, vagy tejfellel-mézesmadzaggal folyó Kánaánná változott, ahol mindenki a legteljesebb biztonságban él... de ennek ellenére tartanak attól, hogy éppen abban a pillanat­ban lesz szükség egy antiimperialista kémperre és akkor őket, mint külföldön élő, de azért magyar állámpolgároknak tekintendő szemé­lyeket lecsukják. Ez adta az ötletet. Bocsássuk el ezeket a jámborokat a magyar állampolgárok kötelékéből, mondották az okosok. Adjuk el nekik Dobi István államelnök végtelenül kultúrált aláírását dollárokért, fon­tokért, svájci frankokért, drachmáért, vagy maravédiért. Akkor biz­tonságban fogják érezni magukat idehaza, hiszen az még igazán nem fordult elő a Magyar Népköztársaság történetében, hogy külföldi állampolgárt letartóztattak volna. „ELBOCSÁJTÓ SZÉP ÜZENET“ Így született meg az az írás, amelyet „elbocsájtó szép üzenetnek“ nem lehet ugyan nevezni, de amelyen ott van Dobi István államelnök végtelenül kultúrált aláírása, jeléül annak, hogy a fejlődés során si­került elérni azt, hogy az országnak olyan államelnöke legyen, aki le tudja írni a saját nevét. Az aláírásért Angliában 20 fontot kell fizetni, az USA-ban, nyilván, 60 dollárt, Svájcban 250 frankot és így tovább. Ha dollár alapon számolunk, a papír és a bélyegköltség nem tehet ki többet 50 cent-TÖBB OTTHONT POLITIKUS JELMONDATA: PÉP TESTBEN PÉP LÉLEK nél. Dobi István államelnök végtelenül kultúrált aláírása nem tudjuk mennyibe kerülhet, ez a kérdés a könyv-, és ital-szakértők feladat­körébe tartozik. Nem hisszük, hogy további 50 centnél többet érne ez az aláírás, a felhasznált tintát is bőségesen kalkulálva. Marad tehát az államnak 59 tiszta dollárja, mint szocialista profit, amely saját állampolgárok elbocsájtásából származik. Talán lesznek, akik emlékeznek még a háború előtti jelszóra: „Célunk húsz millió magyar!“ A népi demokrácia ezt is átvette, némi módosítással: „Célunk húsz millió... elbocsájtott magvar!“ J. K. Hányszor mondjam. Léda, hogy ne menj közel a vízhez!!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom