Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 6. szám
TENGERENTÚLI KIADÁS vwmw MUß DI889T ÖT VILÁGRÉSZ MAGYAR VICCLAPJA VI. évfolyam 6. szám. SZERKESZTI: VAJDA ALBERT VÖRHENY - HINTŐPORRAL 3. oldal Egy drót szór ií foxi naplójából 4. oldal VICC NÉLKÜL MIT ÉR AZ ÉLET? 5, oldal VAN MÁR BÉCSBEN KUTYAVÁSÁR (Bécsi tudósítónktól) A Budapestről befutó vonatról éles kutyaugatás hallatszik. Több magyar kutya is érkezett az expresszel. Lám, mondja magában a bécsi magyar, éveken át csak a „nagy kutyák“ utazhattak, most meg már annyira javult a helyzet, hogy az otthoni látogatók magukkal hozzák ölebeiket. A négylábú vendégek ékes szimatolással tartanak a kijárat felé és azt hiszik, hogy a bécsi utcasarkok és lámpaoszlopok illattal terhes légkörében töltenek néhány napot, hogy azután hazautazván, eldipskedhessenek a szomszédos Blökinek, vagy Flokinak, hogy „én már voltam Nyugaton, te még nem!“ Bevallom, mint kutya-kollega nagyon örültem az otthoni négylábú társaknak, csak éppen nem értettem: miért vállalják a kutyagazdák a sok kényelmetlenséget, kutyasétáltatást, az elhelyezés nehézségeit és így tovább. Anynyira nem rajonghatnak kedvenceikért, hogy két, vagy három hétre ne tudnák odahaza hagyni őket. Legfeljebb, kárpótlásul hazavisznek nekik egy eredeti nyugati nylon-gumi-plasztik csontot és kutyakétszersültet. A titok nyitját Beng Benő, az ismert otthoni széljárás-kutató árulta el nekem, egy bécsi kiskorcsmábán, ahol módomban állt néhány korsó sörrel megvendégelni. — A kutya nem látogatóba jön! — magyarázta. — A kutya kint marad. A kutyát, édes öregem, eladásra hozza ki az ember. A bécsiek rajonganak az ölebekért. Odahaza ma már könynyebb a kutyatulajdonos helyzete, de azért még mindig sokan néznek ferde szemmel a kutyáját sétáltatóra és fogaik között olyasmit morognak: „miért nincs gyereke, miért etet egy ilyen dögöt.“ Másmost. .. kiderült, hogy ha az ember kutyát hoz Bécsbe, azzal a kutya se törődik odahaza és idekint meg néhány nap alatt el lehet adni a négylábú árúcsereforgalmat, 1500—2000 schillingért, ami már pénz árnyékban. Beng Benőtől tudtam meg. hogy a legkelendőbbek a drótszőrű foxik, de van érdeklődés puli és pumi irányában is. Farkaskutya nem nagyon kell, kuvasz úgyszintén. Selyempincsi sem divat és ha vizslában itt-ott van is némi kereslet, de azért kockázatos vizslával útrakelni. —• Csak egytől félek — fejezte be Beng Benő az utolsó korsó sört és a beszélgetést, — Ha a magyar kormány megtudja, hogy idekint pénzt lehet csinálni kutyavásárból, akkor a turista útleveleket a jövőben úgy fogják kiadni, hogy az eddigi 70 dollár helyet a Nemzeti Bank kiutal egy foxit, vagy Bernáthegyit. FAKUTYA Vol. 6. No. 6. (1964). GONOSZ VICC A híres gonosz trösztvezér súívos beteg. Felesége a hosszú virrasztás után lefekszik aludni, de nemsokára az orvos felkelti. — Asszonyom, — mondja részvétteli hangon, — a férje agonizál. — Jaj, — ugrik ki a feleség az ágy ból, — azonnal... mellette a helyem... rohanok... — Az jó is lesz, — bólogat az orvos, — manapság a jó helyeket mind elkapkodják. LEGÚJABB PESTI Párbeszéd egy kávéházban. — Nincs egy aszpirined? — Mi az? Nem érzed jól magad ebben a megváltozott rendszerben? A LEGANGYALIBB GYERMEKSZÁJ Hugóm gyermeket vár. Van egy négyéves kisfia és gondot okozott számára, hogy miképpen közölje a hírt a gyermekkel. Amikor már kezdtek látható jelek is mutatkozni, húgom leültette kisfiát és azt mondta neki: — Tudod, Gyurika, a Jóistenke nem akarja, hogy te egyedül játsszál idehaza és ezért elhatározta, hogy küld neked egy kistestvérkét. A gyerek rettenetesen boldog lett erre és izgatottan kérdezte: — És hol a kistestvérkém, anyuka? Mire húgom rámutatott a hasára és azt mondta: — Itt van, kisfiam. Erre a gyerek szeme kerekretágult, a szája legördült és sírós hangon mondta: — Meg se mutattad? ... Csak megetted? Z. L. Miért vagy ilyen gondterhelt, Adám? — Aggaszt a világhelyzet!