Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-05-10 / 9. szám
Fakutya 3. MIÉRT NINCS MEGEGYEZÉS? ELLESETT ELMÉSSÉGEK — Kiilönbejáratú Külpolitiknsunk Kommentárja — Folyon tárgyalnak és sohasem tudnak megegyezni. Ha a Szovjetunió javasol valamit: az egyhelyben topogás. Ha Amerika javasol valamit: az elfogadhatatlan. Ha Anglia javasol valamit, az csoda. Ha így folytatják, lesz-e valaha megegyezés? Különbejáratú Külpolitíkusunknak erről ez a vicc jut eszébe: Sétál a férj és a feleség az utcán. Megállnak egy ékszerüzlet előtt. — Látod, — szólal meg az aszszony, — ezt a szép gyöngysort igazán megvehetnéd nekem. — Drágám, — mondja udvariasan a férj, — a te kívánságod parancs a számomra. — Igazán? — kiált fel boldogan a feleség. — Megveszed? — Azt már nem. — feleli a férj — Tudod jól, hogy én nem hagyok magamnak parancsolni! * Egyik türelmetlen olvasónk azt írja, hogy nerrj érti, miért ilyen lagymatag a Nyugat, miért próbál egymás-mellett-élési szerződéseket kicsikarni. A Szovjetuniót úgy se lehet megváltoztatni, kár az időéit. Azt kérdi, mi a véleményünk erről és általában a nemzetközi helyzetről. Különbejáratú Külpolitikusunk ezzel kapcsolatban a követke zőket írja: A nemzetközi helyzet, diplomáciai nyelven szólva: ronda. De mi mégis azt tartjuk, hogy jobb tárgyalni, mint lőni és az idő sok mindenre jó orvosság. Az egyszeri .szultán esete jut eszembe Juszuffal, a ravasz kalmárral. A szultán kihirdette, hogy aki hat éven belül megtanítja kedvenc kutyáját beszélni, annak 10 ezer OKOS EMBER Egy nagyváros főutcáján egy ember talicskát tol, amelyen nagy láda van. Minden tíz méternél megáll, leteszi a talicskát és erősen megdöngeti a láda oldalát az öklével. Egy járókelő már hosszabb ideje kíváncsian figyeli. Odamegy és megkérdezi: — Mondja, miért teszi le a talicskát minden tíz méternél és miért döngeti öklével a láda oldalát? A talicskás ember magátólértetődően magyarzza: — Tudja, ennek a ládának a teherbírása csak 30 kg. és én ebben a ládában 60 kg. élő galambot szállítok... — De miért üti a láda oldalát? — Hogy legalább a felét állandóan a levegőben tartsam... aranyat ad. Azonban, ha az illető nem ér el eredményt, akkor lefejezteti. Hosszú időn át nem jelentkezett senki, aztán megjelent Juszuf, a ravasz kalmár és bejelentette, hogy adják neki oda a 10 ezer aranyat, a kutyát hat éven belül megtanítja beszélni. Az aranyakat fel is vette és barátai rémülten kérdezgették: — Hogy tehettél ilyet? Jól tudod, hogy lehetetlenre vállalkoziál! Juszuf vállat vont: — Nézzétek, — mondta, — hat év az nagy idő. Sok minden történhet az alatt. .. Meghalhat a szultán, megdögölhet a kutya. . . sőt, még az is lehet, hogy megtanul beszélni. . . D-. T. (Sydney) Mondatfoszlány az utcán: „Amikor ő született, rettenetes dolog történt. .. életben maradt.“ * Finom gúny: „Miért nem mégy fogorvoshoz és tetetsz be magadnak néhány bölcsességfogat?“ * Kérdés egy nagyvállalatnál: „Tudod ki a született vezető egyéniség?“ „Nem tudom.“ „A gyártulajdonos fia.“ * Apai tanács az életbe kilépő fiú számára: „Biztonságosabb egy okos ellenség, mint egy ostoba barát.“ * Idős emberek a pádon: „A legjobb, amit öregkorunkra megőrizhetünk. .. sajátmagunk.“ * Tőzsdei monológ: „Szegényen születtem, szegényen akarok meghalni, de a kettő között gazdag szeretnék lenni.“ (Pem) PARISBÓL JELENTIK Monsiur Beausoir, a dúsgazdag •bankár észreveszi, hogy drága Ha- i vana-szivarjai gyorsabban fogy[ nak, mint amilyen tempóban ö és 1 vendégei szívják azokat. Megszá- i mólja hát a nyitott dobozban a ] szivarokat és másnap megdöbben- 1 ve látja, hogy hat hiányzik. Átkiált i a szomszéd szobában rendezkedő [ inasának: — Jean, nem tudod, hogy ki i szívja el a szivarjaimat? A szomszéd szobából nem érke[ zik válasz. Erre átmegy és dühösen ráförmed az inasra: — Miért nem válaszolsz? Jean udvariasan így szól: — Sajnálom, Monsieur, de ebben a szobában nem hallani, ha a másikban beszélnek. Tekintve, hogy az összekötő ajtó nyitva áll, a bankár még dühösebb lesz. — Ügy? — mondja élesen. — Hát akkor menj át most te és kérdezz valamit tőlem! — Igenis, Monsieur, — mondja az inas és a maga méltóságteljes módján átballag a szomszéd szobába. Néhány másodperc múlva harsányan megszólal: — Mondja csak, uram, mióta van viszonya a feleségemmel? Néhány pillanatnyi csend, aztán az összekötő ajtóban megjelenik a bankár. — Igaza van, Jean... — mondja — Valóban nem hallani egy szót sem! KÖLTÖZIK F A K U T Y SS, Queen's Hou'e Leicester Square London,-V.C.2. (Jel: CERiard 7S40. ] j §rr 1 (ßy _____- .-^1 LW Május 1.-től központi szerkesztőségünk é: főkiadóhivatalunk ÚJ CÍME: 55, Queen’s House, Leicester Square, London, W.C.2. Telefon: GERrard 7540 BESZÉLGETÉS EGY AGGÓDÓ OLVASÓVAL — Honnan veszi maga ezt a sok viccet?-- Hát, Istenem, az ember hallja, meg olvassa, meg beküldik, meg... — Jó, de egy nap nem küld be senki. Akkor mi van? — Akkor az ember leül és felidézi azt, amit régen olvasott. — Igen, de egy szép napon az is kimerül. — Akkor az ember leül és új dolgokat ir. — Jó. De eljön egy nap, amikor semmi új nem jut az eszébe. — Akkor ott vannak a munkatársak, azoknak eszébejut. — De egyszer azok is kimerülnek. — Akkor jön az új generáció, új lendület, új szellem, régi viccek. — Jó. De tegyük fel, hogy kész az egész lap. .. és van egy kis hely, ahová már nem jutott semmi. Se vicc, se rajz. És senkinek sincs semmiféle ötlete. Akkor mit csinál? — Ilyen esetekre is meg van a régi recept. — Mi az? — Az ember leírja beszélgetését egy aggódó olvasóval. (FAKUTYA) LÓVERSENYEN A híres zsoké leesik a lováról és alaposan össze-vissza üti magát. Ahogy feltápás/kodik, odaszól neki egy szemüveges, idősebb férfi: — Nohát, ez velem nem fordulhat elő. — Miért? — vicsorog rá a zsoké. — Talán maga jobban lovagol, mint én? — Azt nem. — feleli a szemüveges.— De én sosem ülök lóra.
