Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-03-25 / 6. szám

Fakutya 7. EMBERI DOLGOK ÉDES ANYANYELVŰNK Ülünk a düsseldorfi lakásban és magyarul beszélünk. Nincs eb­ben semmi különös, csupán csak annyi, hogy a társaság egyik nő­­tagja születésre nézve fél német, fél angol. Igaz, "hogy hosszú éveket töltött Budapesten és megtanulta a magyart, amelyet azzal a bűbá­jos idegenes akcentussal beszél, amelyért valamennyien rajongunk. Az angol, francia, német, olasz, spanyol megszokta, hogy nyelvét számtalan idegen tanulja. Egyszerűen tudomásul veszik a tényt, hogy egy idegen a nyelvükön beszél velük. Mi, magyarok, repeső boldogságot érzünk, ha egy idegen magyarul szólal meg. Rögtön szétárad bennünk valami nagy boldogság, mosolygunk, vállára ve­regetünk az illetőnek, kérjük, hogy beszéljen, szürcsöljük ajkáról az idegenesen ejtett szavakat, neki adnánk legszívesebben mindenün­ket, oda térdelnénk lába elé, rendelkezzék velünk, az övé vagyunk, csak azért, mert magyarul beszél. így vagyunk barátnőnkkel is, aki csak magyarul hajlandó be­szélni velünk, mert tulajdonképen ezt a nyelvet érzi legközelebb magához. „Neked rossz a gyomor“ — mondja nekem, „vigyázz rá, nehogy fájjon. Majd csinálok estére egy kis töltött borjú mellény.“ Fürkészve néz ránk és összevont szemöldökkel hallgatja kitörő ne­vetésünket. „Mit mulatsz?“ — kérdi indignálódva. „Borjú mellény könnyű a gyomor.“ Amikor megmagyarázzuk, hogy a töltött borjúmell nem azonos a borjú mellénnyel, legyint és nevet. „Úgyis megértesz ti engem!“ — kiáltja és fut a konyhába, hogy megcsinálja a „borjú-mellényt“. Búcsúzásnál átölel, megcsókol és amikor ki akar szállni a ko­csiból és mondom, hogy ne szálljon ki esik, szél fúj, megrázza a fe­jét. „Nem!“ — mondja határozottan, „ki kell szállni, mert be kell búcsúzni!“ Mit számít az igekötők helytelen használata... Csak az számít, hogy idegen létére magyarul beszél... És akaratlanul is arra a né­hány ismerősre gondolok, odahaza Londonban, aki makogva és hebegve keresgéli a magyar szavakat, ha már nem bújhat ki az alól, hogy magyarul kell beszélnie. (va) KÉSETT A FÉRJ Sejtettem, hogy valamit ki fogsz találni... FINOM KIS TÁRSASÁG Ne oda, Jean! A mérgezett leves a kegyelmes úré... MOSODÁBAN Ki volt az az idióta, aki benthagyta a manzsettagombot az ingben? ^ <s» És gondolod, hogy így lesirhatsz valamit az adódból? ADÓHIVATAL ELŐTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom