Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-03-10 / 5. szám
Fakutya GANGON ALULI HAZASSAG VIDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * ÍRTA: ROBERT MO ILLAND FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER 29. FOLYTATÁS — Dehát.. . ha idetetted, akkor itt is kell lennie! — Kérdezd meg a sógort, hátha ő ette meg. Herbert idegesen kapja fel a fejét, de már nyílik az ajtó és Dorothy néz be. — Herbert, — kérdi, — nem láttad Mac vacsoráját? Sonka és három keménytojás. — Fütyülök a vacsorájára! — robban ki Herbert száján az indulat. — Menj ki azonnal! — De Herbert... — Pusztulj, mert különben... Herbert már ugrik is. A szeme olyan fényben izzik, hogy Dorothy jobbnak látja gyorsan becsapni az ajtót. Az ajtón át behallatszik, hogy magyaráz valamit az öregnek, aki erre káromkodik egyet és hozzáteszi: — Finom kis alak, mondhatom... Eleszi az ember vacsoráját és még neki áll feljebb!... Herbert visszaül az ágy szélére és reszkető kézzel a homlokát törli. Hol is hagyta abba? Igen, új élet... Itt az ideje. Ő az oka mindennek. Rosszul osztja be az életét. Dcrothy uralkodik rajta, a lánya fütyül rá. Az árúházban látszólag tisztelik, de tudja, hogy a háta mögött kinevetik. Talán még Fred az egyetlen, aki közeláll hozzá.. . Igaz, hogy ő zúdította a nyakába ezt a csókos lidércet... de nem készakarva tette... Ök'ével belevág a levegőbe. Csak legyünk túl a holnaputáni napon... Megkapja a nagy kitüntetést a perui követtől, ezzel, mintegy jelképesen, lezárul élete egy fejezete. Rendet csinál, otthon is, az áruházakban is, egész életét új alapokra helyezi. Lesz ideje mindenre és horgászni fog és Dorothynak kiüti a kezéből a konyakosüveget és a lánya kap két egyforma nyaklevest és megfésülteti vele a haját, amit olyan borzasán hord és elkergeti a sok léhütőt és az áruházból is kidobja azokat, akik... Arca kipirul, úgy beleéli magát a gondolatba. Szokatlan fürgeséggel áll fel, felkattantja a villanyt. Sápadt fény önti el a szegényes szobát. Leveti kabátját és odadobja egy szék karfájára. Utána a nyakkendő következik, majd a cipők. Harisnyában lép a nagy bőröndhöz, hogy ki vegye pizsamáját. Felnyitja a börönd tetejét és megtántorodik. — Hallo! — mondja csillingelő hangon a börönd mélyéről Dórin és felül. Háta mögött lila pizsamanadrág kandikál elő, kissé gyűrötten, ami nem csoda, hiszen a böröndöt általában ruhák és nem ifjú lányok elraktározására méretezték. — Maga az? - Herbert nem akar hinni a szemének. — Én vagyok! — mondja nyugodtan Dórin és kilép a bőröndből. — Zavarok? Herbert szája tátvamarad. A lány olyan magátólérthetődő természetességgel bújt elő a bőröndből, mintha ez lenne a legtermészetesebb módja a közlekedésnek. Kedves, nyugodt, határozott, mint mindig. Érdekes, hogy milyen higgadtan tudom nézni. E pillanatban ez a lány a legnagyobb ellenségem. Nevetségessé tett, az újságok gúnyos cikkeket írnak ró'arn, meghiúsította két nagy üzletemet, társadalmilag lejáratott... és én csak itt állok szemben vele, most, amikor végre kettesben vagyunk... Rá kellene vetnem magam, agyonverni, kidobni az ablakon... — Az erőszak csúnya dolog, Mr. Dalmonte! — folytatja Dórin, mintha olvasna Herbert gondolataiban. — Higyje el, én nagyon sajnálom, hogy ez így történt. — Akkor miért nem hagyja abba? — fújtatja Herbert. Fel ébredt benne az üzletember. Nem erőszak, hanem ész és anyagiak — Még mindig nem késő... Adok magának 50 ezer dollárt és ismerje be, hogy a hatodik csókot már nem tudta... Maga egy angyal, Herbert! — fuvolázza Dórin és lepkekönnyű mozdulattal hajol előre. Ajka pillanatra érinti a milliomos arcát... a rúzsnyom ott vörösük a párnázott pofacsonton. . . aztán a következő pillanatban felvillan valami. — Bocsánat, — mondja Dórin, ugyanolyan nyugodt hangon, mint amelyen eddig beszélt, — még csak egy pillanat... Újra villan a fény. Kis fényképezőgépet tart a kezében. — Színes felvételek. — mondja magyarázóan, mialatt zsebébe sülyeszti a masinát. — Bizonyíték, tudja? Remélem jól látszik a környezet... a börönd... és az ablakon át a tenger... Megérinti Herbert vállát. — Most már igazán feküdjék le... Nagyon fáradt lehet. Herbert szája kissé tátva áll. Szeme véreres. Dórin futó pillantást vet rá az ajtóból. Szegény. Most szánja, igazán szánja ezt a szegény milliomost. Olyan, mintha szélütés érte volna. Nem mozdul, szemhéja se rebben, szájaszéle reszket csak. alig észrevehetően. — Szép álmokat. — búcsúzik Dórin és halkan kinyitja az ajtót. Odakint sötét van. Dorothy és az öreg Mac isznak valahol, hallani, hogy poharaik csörrennek az asztalon. Dórin lesiklik a lépcsőn, ki a szabadba. Lent. a parthoz simulva áll a motorcsónak. A kabin mélyéről kihallatszik a matróz horkolása, összekeveredve a hullámveréssel. Dórin rálép a fedélzetre és egyenesen a motorhoz tart. Ért a motorcsónakokhoz, eleget csónakázott még odahaza a Dunán... Két gyors mozdulat. . . a motor felberreg. A matróz bent a kabinban a részegek igaz álmát alussza. Dórin biztos kézzel ragadja meg a kormányt. A csónak orra elfordul a parttól. Szélsebesen fut ki a nyílt tengerre. A lány felsóhajt. Sikerült. A hatodik csókon is túl jutott. Visszapillant a világítótorony felé. Fentről. a reflektorház ablakából sötét árny hajol ki. Arcát nem látni innen, de Dórin tudja, hogy nem lehet más, csak Fred. Félig kilóg a nyitott ablakon és úgy mered a távozó motoros után. — Hahó, Fred! — kiáltja vidáman Dórin.. Egyik kezével elengedi a kormányt, hogy búcsút inthessen. Jobb. ha két kézzel vezet, mert itt elég erős a hullámverés!- szólal meg valaki mögötte. A kabin nyitott ajtajában Fred áll és egykedvű arccal cigarettázik. (Folytatjuk) A magyar emigráció legnagyobb könyvkereskedése: Dr. Bródy Sándor ! C. P. 63éé. S«o Paolo. ; Rua Conselheiro Crispiniano 404. 3. em. 300-5. Magyar szépirodalmi művek, klasszikus és modern írók, irodai- j mi, művészeti, tudományos szakkönyvek, folyóiratok, újságok, j szaklapok. MAGYAR HANGLEMEZEK j Kérjen díjtalan könyvjegyzéket. Levelezési cím: LIVRARIA BRÓDY LTOA. { S«o Pmrio, Brazília ]
