Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-03-10 / 5. szám

Fakutya 7. ) rámszegezett bámuló szem­kereszttüzében és minden szempárból csak azt tudom isni: ,,Ez is valami..........kül­lehet!“ (Mindenki saját ,,or­­nak“ nyelvén helyettesítse be öntözött helyet!) A tökéletes angol nyelv dnem minden nyelvnek van­­szabályai arra vonatkozólag, in kell kiejteni a szavakat. : ember soha nem is látott egy yos szót, akkor is ki tudja — helyesen.. . i így az angolban.. ! Az aii­­yelv, mint mindenben, ebben étel... Itt soha nem tudhatja aber! '.tkoriban a rádióban éppen a adó-próbával kapcsolatos köz­­s folyt. Több képzeletbeli el­­jes rakéta csapódott be egyes ken. Ezidáig mindenki, a rá­­mondóktól kezdve, a csapo­­gy ejtette ki a „missile“ — Isági rakétameghajtású lövé­szét: „Miszl“. Most már így ki: „miszájl“. ,steril*‘-t egy éve még „sztö­­ek ejtették, ma már így ják ki: „sztörájl“; a „scliedu­­(ütem terv, beosztás, jegyzék, izelött úgy ejtették: „sedjul“, íár így: „szkedzsul“... S így ithatnám még sokáig, ha a lkezésre álló hely ezt megeu­a bevándorolt „idegen“ (mert öt év múlva is az!) találkozik Ságban, vagy könyvben egy­­jj szóval, amely kajánul rö­rá: „Noá, ejts ki!“, — akkor íytelenül legyint és elindul kérdezni“. Megkérdez kb. 15 böző személyt a szó kiejtését 3n. Mondanom sem kell, hogy a 15 különbözően fogja kiej­­l szót, mivel mindegyik „más­­in jött.. .“ ikkor, itt áll a szerencsétlen ■áns és az amúgy sem túlsá­­t ragyogó és kényelmes életét csak jobban beárnyékolja az y, hogy itt minden egyes szót i kell megtanulni — kiejteni y-egy új szó kiejtésének a ki­zása legalább két hetet vesz be... jyne bátortalanodna el az a lomraméltó külföldi, aki mi­­jemegy egy hivatalba, vagy iivatalos helységbe, az íróasz­­ott látja az angol magyará­­itárat, amelyet elég sűrűn for­­,k az itt született állampolgá­kkor nem csoda, hogy ilyen í születnek: Mondd, nincs neked liajod az okkal, a nyelv szempontjá-Nekern nincs. Nekik van ve-Ijon már egy kvartért. . . !" ontoban vannak bizonyos ke­ik, illetve, kerületeknek egyes részei, amelyekhez képest a volt Mária Valéria telep környéke a Ritz Szálló előcsarnokának tűnt volna... Itt nem tud az ember úgy végig­menni az utcán, hogy le ne szólí­taná valaki. Vagy „üzleti szelle­mű“ hölgy, vagy pedig szomjas úriember, aki sürgősen vissza óhajt menni a Tavern bűzös, ámde me­leg és sörszagú gőzhullámaiba és ebből kifolyólag minden eléjeke­­rülő élőlényt — (hacsak nem ron­gyok lógnak le az illetőről) — meg­szólít, hogy aszongya: — Adjon már egy kvartért! (25 cent) Szeretnék egy jó meleg ká­vét inni és valamit enni hozzá.. . Tegnap óta nem ettem. ..! Közben olyan alkoholgőzt lehel a szerencsétlen áldozat arcába, hogy az örülhet, ha könnyebb al­­koholmérgezéssel szabadul. Nemrégiben megszólított egy ilyen „éhező“ és már éppen le akarta adni a szokásos „szöveget“, amikor félbeszakítottam és a kö­vetkezőt mondtam: , — Nahát, éppen ugyanezt akar­tam én is kérni magától! Ha már így állunk, akkor egyezzünk meg: én kéregetek az utca másik olda­lán, maga pedig az innensőn... És nyugodtan átballagtam a má­sik oldalra. Soha, amíg élek, nem felejteni el megdöbbent, csodálkozó és egy­ben teljes értetlenséget sugárzó arckifejezését... SKÓCIÁBÓL JELENTIK Két skót sétál New York utcáin és látják, hogy egy ház második eme­letén egy fiú mossa az ablakot. Hirtelen megtántorodik és egyen­súlyát vesztve lezuhan a magasból. Szerencsére az ablak alatt áll egy óriási szemétgyűjtő láda, tele sze­méttel és igy abba esik bele. A skótok nézik a jelenetet, az'án az egyik negcsóválja a fejét. — Hogy ezek az amerikaiak mi­lyen pazarlók! — mondja. — Hi­szen ezt a fiút még jó pár évig használni lehetett volna. AKÁRCSAK M1NÁLUNK... — Bukarestből érkezett Két volt párttag találkozik az egyik bukaresti utcán. — Te, — mondja az egyik, — már régen nem láttam .Álba Petra barátunkat. —- Szegény Petra, — mondja a másik — múlt héten meghalt. — Igazán? — csodálkozik az első. — Nem is tudtam, hogy le volt csukva. Kis félreértés Fényképész: Köszönöm, hogy megengedte, hogy lefényké­pezzem 99. születésnapján... Remélem, a 100.-on is lefény­képezhetem? öregember: Miért ne... ? Elég jó színben van... Talán még megéli... Kérlek! Nyugodtan menj haza az anyádhoz. 'mmmmJmmmmmmmmnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmJmmnmmmmmmmmm' AZ ÉLETBŐL ELLESVE PÁRBAJ, ÉLETRE-HALÁLRA SZOKATLAN ESET A SEGÉLYHELYEN A KÖTELESSÉGRŐL Jó tanács mindenki számára: ha biztosan akarod tudni, hogy kötelességedet teljesítetted, csináld mindig azt, ami a legkellemetle­nebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom