Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-02-25 / 4. szám

12. Fakutya öt Világrész Magyar Vicclapja Megjelenik minden hónap tizedikén és huszonötödikén * Szerkesztőség és kiadóhivatal: 146 Bridge Aroh, Sutton Walk, London, 8. E. 1. England. Telt: WAT 7533. * Ausztriánál szerkesztőség és kia dóhivatali Globe, 173. Pitt Street Sydney. Dél Amerikai szerkesztőség és kiadóhivatal: Livraria Bródy I.tda. Calxa Postai, 6366. Sao Paulo, Brasil. Eszakamerlkai szerkesztőség és kiadóhivatal: Alex Fodor, 64-11 99th Street, Forest Hills 74, New York. Torontoi szerkesztőség és kiadó­hivatal: P. EMHECHT MIKLÓS 391, Sherbourne Street, Apt. 311. Toronto 5. Ont. Montreali szerkesztőség és kiadó­hivatali GLOBE-IMPEX, 16 Prince Arthur Street West, Montreal 18, PQ * Egyes szám ára: Angliában 1/-, Ausztráliában és Ujzélandban 1/6, Ausztriában Sch. 3.60, Belgiumban Fr. 7.—, Brazíliában Cr. 40.—, Dá­niában Kr. 1.—■, Finnországban FM. 45.—, Franciaországban NF 0.90, Hollandiában Hlf. 0,50, Israel ben Pr. 300.—-, Kanadában 8 0.20, Magyarországon Ft. 0.70, Norvé­giában Kr. 1.—, Olaszországban L. 80.—, Svédországban Kr. 0.80, "vájcban Fr. 0.60, USA-ban $ 0.20 * Előfizetési díj 1 évre az egyes szám árának 24-szerese, fél évre 12- szerese. * Published by HUMOUR DIGEST Publications Company. * Printed by Poets’ and Painters’ Press, 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S:E.l. Hogyan lehet előfizetni a Fakutyára ; Kiadóhivatalaink bármelyike elfő- 1 gad előfizetést. Ehhez kérjük töltse ’ ki és küldje be az alanti szelvényt. ’ Fakutya kiadóhivatalának '' A Fakutya előfizetési diját ............ ............................................ ősszeget mellékelten küldöm/ ...................sz. nemzetközi postautalványon átu­taltam, egy évre/félévre.* * nem kívánt törlendő. Név ...................................................... Pontos cím ........................................ (Kérjük nyomtatott betűkkel kitöl­teni) MIBEN HALT MEG BERIA? Mert ugye, mi más gondja le­het a Nyugatnak? A világ üg;,e teljes rendben, az emberek elé­gedettek, semmi gondjuk, érthe­tő, hogy kell valami problémát keresni. Erre jó a Beria úgy. Mint ismeretes, Beria rendkívüli gyilkos és meghatalmazott mi­niszteri rangban volt a szovjet ÁVO főnöke. Amikor Sztálin áttette székhelyét a balzsamba, Hruscsov eltávolítatta az útból Beriát, aki egycsapásra gyáva korcs és veszett kutya lett, majd pedig, — mint jelentették — tár­gyaláson elítélték és kivégezték. Jöttek azonban a kitűnő nyu­gati újságírók és elkezdtek nyo­mozni. Először világgá röppen­tették a hírt: nem is volt tárgya­lás, Beriát Hrusc ov lőtte főbe, természetesen lőfegyverrel, mert anélkül az ilyesmi körülményes. Aztán jött egy újabb cikk, nem Hruscsov volt, aki tüzelt, hanem Moszkalenko, a Szovjetunió pék­kemencék tüzében edzett harcos marsallja. Hruscsov csak jelen volt a tettnél és azt mondta: „Charaso“. Ez azonban nem volt elég. ír­ták már azt is, hogy Mikoján lőtte le, volt, aki azt jelentette, hogy mind a hárman lőttek rá, szegény Eería csak úgy kapkodta ide-oda a fejét, hogy lássa, ki­nek köszönheti a másvilági párt­­szervezetbe való áthelyezéséi. A Nyugat úgylátszik habzó szájjal és fékevesztett érdeklő­déssel vetette rá magát Beria ha­lj AZ ASZFALTBETYÁR ÉS A RENDŐRLÁNY tálának körülményeire. Éjszakai taggyűlésen, öt kiló keletien rétestésztát borítottak Beriára, hogy ne húsa, kik ölik meg és azután porhanyósra sütötték az Állami Szovjet Cukrászati Mű­veknél. Hruscsov megdobta őt Sztálin nyelvtudományi cikkei­nek összesített kiadásával, ettől feitőző májgyulladást kapott és főként le is szúrták egy kony­hakéssel. Újabb és újabb biztos értesü­lések a halál körülményeiről. Érdekes, hogy csak a nyugati olvasókat érdekli Beria halálá­nak titka. Mi magyarok nem akarunk részleteket tudni. Ne­künk teljesen elég az a tudat, hogy Beria nincs már. Legyen neki könnyű a nehézség. F. J. A KUBAI FALÓ iií&WxvS' New Yorki humortudósitónk jelenti: Mister Kikelini . Amerikai barátom nemrégiben meglátogatta Magyarországot. Az emberek hangulatáról, a politikai helyzetről és általában az ott­hon tapasztaltakról nem mondott semmi újat. — A magyarokon látszik, hogy csinálják, amit csinálni kell, de belülről utálják az egészet. — mondta, mintegy összefoglalva a látot­takat. — De, annyit mondhatok, hogy akikkel találkoztam, köztük a te néhány barátod, olyan kedvesek voltak hozzám, hogy nem is találok rá szavakat. Nem tudtak ango'ul, de kézzellábbal és jó étel­lel, itallal próbálták megértetni magukat velem. — Ennek igazán örülök. — mondtam én. — De szeretnék tőled valamit kérdezni, — folytatta ö, — Kik nektek az a Mister Kikelini? — Kicsoda? — Mister Kikelini. Nemzeti hős, szabadságharcos, nagy állam­férfi, vagy művész? Kétségbeesetten kutattam emlékezetemben, de tudtommal Kikeli­ni nevű nemzeti büszkeségünk nem volt. — Azt hiszem tévedsz. — mondtam végül is. — Talán rosszul emlékszel. Hol hallottad ezt a nevet? i — Mindenki említette, mihelyt leültünk az asztalhoz. Télétől­­tötték poharamat, aztán a magukét, hozzáütötték a tele poharat az enyémhez és akkor emlegették Mister Kikelinit. Ebből gondoltam, hogy csak valami híresség lehet... Hirtelen világosság gyűlt az agyamba. És megmagyaráztam ame­rikai barátomnak, hogy az illető nem Mister Kikelini... hanem mi­­nálunk, odahaza, a tele poharat... ki kell inni! T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom