Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-02-25 / 4. szám

Fakutya Fakutya kis színpadaiul KÜLFÖLDI KIKÜLDETÉS — Budapesti tréfa, 2. felvonásban — I. FELVONÁS ♦ Szia: a budapesti Zürimpex taggyűlésén ELNÖK: Es most Knézils elvtávs számol be nekünk nyugati útjá­ról. (Taps.) KNÉZ1TS: Tisztelt elvtársak! Há­rom hetet töltöttem Nyugaton, de alig vártain, hogy hazaérjek. Amikor megláttam hazánk hatá­rát, könnyes lett a szemem. A határőrt átöleltem és megcsókol­tam. Végre itthon, a sz/ cializmu . szabad levegőjében. (Taps.) A Nyugat lefelé halad. A kapitaliz­mus haldoklik. Vagy ahogy a szovjet, elvtársak oly itodalmian. oly szellemes finomsággal mond­ják: íotlnid. Igen, a kapi aliztnus rothad. (Taps.) A kultúra elpos­ványosodott. Alantas indulatukra építő szennyes filmek, telve mez­telen nőkkel és más, eléggé el nem ítélhető rémségekkel. Hol van ettől a mi emelkedett, ma­gasszinvonalú szocialista kultú­ránk, amely olyan filmeket pro­dukál, mint például a „Korunk Nagy l’rogrammja“, amely a XXII. kongresszusra, szól. (Taps.) Ami pedig az ipari termelést il­leti, nem olvashatunk a nyugati lapokban munkaversenyről, új kohókról, emelkedő statisztikai számadatokról. Az árucikkek rosszak, selejtesek. A mi itthoni reakciósaink úgy oda vannak a külföldi golyóstoliakért. Nos, én mindvégig magyar ceruzával ír­tam és Írok itthon is. (Taps.) Az elvtársnöknek pedig csak annyit mondok: legyenek boldo­gok a magyar nylon-harisnyával, amely ezerszer jobb, mint az a külföldi nylon, amit a rothadó kapitalizmus haldoklása közben gyárt. Csak ennyit akartam mon­dani. (Nagy taps.) II. FELVONÁS Szín: Knézitsék lakásán KNÉZITS: Nem is találok szava­kat. . . Ez a három hét.. . Három hét Nyugaton!! FELESÉG: Milyen érzés visszafelé jövet meglátni a határt? KNÉZITS: Pocsék. Könnyes lett a szemem a gondolatra, hogy me­gint be leszek ide zárva. A határ­őrt legszívesebben szájbavág­­tam volna és visszafutottam vol­na llécsbe. . . FELESÉG: Azt elhiszem. KNÉZITS: Nézd, hoztam neked Pá­rizsból egy üveg parfümöt.. . Szagold meg... FELESÉG: Isteni... Micsoda illat... KNÉZITS: Es itt azt moi djak, hogy rothadt a kapitalizmus. Ilyen szaga van odakint a rothadás­nak, most képzeljétek... FELESÉG: (nevet) Képzeljük!... KNÉZITS: És a filmek... Sophia Loren.. . . Gina Lollo. .. Mae West... Emberi témák, szabadon tárgyalnak meg mindent. . . És micsoda alakú nők... FELESÉG: (epésen) Ennek oi ü lök... KNÉZITS: Nem úgy értem.. . Pusz­tán politikai szempontból, kér­lek. .. Nevetni fogtok, de egy film se szól a szovjet pártkong­resszusról. . . FELESÉG: Rémes. És ezt hogy bír­ják ki a nyugatiak? KNÉZITS: És idén zzeiek. .. golyós­tollak! Húszat kapni annyiért, mint két itthoni ceruzái. És a nylon-harisnyák.. . Hoztam ne­ked hat párat, elég lesz egy év­re, nem úgy, mint az itthoni va­cak, amit már szemlefutva árul­nak. . . Nem, az nem igaz. . . Ott nincs egy szó sem a lapokban munkavers nyröl, termelési e ed menyekről. . . ott természetes, hogy minden vau és nem kell hozsannát zengeni, ha a Kályha csőgyár valóban gyárt is ká'ylia­­csövet. FELESÉG: És ebben a rs magban mi van? KNÉZITS: Nem fogod kitalálni. FELESÉG: Csak nem. . . KNÉZITS: De igen. . . Ot doboz mo­sópor.. . és tizenkét csomag... W.C. papír.. . FELESÉG: Ezeket ott kint... csak úgy kapni? KNÉZITS: Amennyit akarsz... FELESÉG: Édes Istenem.. . mikor fog már a szocializmus is úgy haldokolni, hogy lehessen mosó­port és W.C. papírt venni. . . FÜGGÖNY VESZEDELMES SPORT — Az evezés, ugye, teljesen veszélytelen sport? — Nem mondhatnám. Volt egy barátom, aki makkegészségesen ment el egy csónaktúrára és mint vőlegény jött vissza. A CSODALATOS SZERDA Kerekes úr egyszerű kisember. Reggel fcemegy az irodába és dél­után kjön. Ez az élete. Ezen a szerdán azonban... valami cso­da történt. Áll a buszmegállónál, amikor odalép hozzá egy idegen férfi és megszólítja: — Alázatos szolgája, igazgató ur... tessék megbocsátani, igaz­gató ur, kérem... de most meg­adnám a tartozásom. — Ön összetéveszt valakivel. — Szól Kerekes úr. — Bocsánat, nem Lehel igaz­gató úr? — Nem. — Akkor elnézést. — szól és elmegy. Kerekes úr kényszeredett mo­sollyal néz ez után a kedves em­ber után. Aztán kelletlenül fel­száll az autóbuszra. Délután mellészegödik egy nő. Olyan álomszép, fiatal, karcsú és azt mondja: — Mester, ne haragudjon, hog, így megrohanom... de meg kell mondanom, hogy maga milyen sokat jelent nekem, hogy a lelke­­met, a boldogságomat jelenti ne­kem. .. — Nem én vagyok az — szólal meg Kerekes úr. A nő kutatva néz rá. — Nem Bolmányi, a festő? — Nem. — Csodálatos... pardon... — és tétovázva ellibeg a szép nő a partom párás karcsúságával. Kerekes úr, az „Első Magyar Cement“ dijnoka dülledt szem­mel néz a gyönyörű nő után és keservesen bánja, hogy nem ment bele ebbe a Bulmányi do­logba. Estefelé Kerekes úr, mikor kiengedték a hivatalból, beült egy kávéházba. Hirtelen fölnézett, mert egy ro­konszenves kövér ember állt meg előtte, aki meleg érdeklődéssel kérdezte: — Pardon, kérem... nem dok­tor Felhösi? Ez már sok. Ez már csak a so: s ujjmutatása lehet, próbált Kere­kes úr filozófiai nézőpontba he­lyezkedni. Hátha a szerencse kí­nálkozik így nekem minduntalan ezen a csodálatos szerdán. És én most is elhessegessem? Mi tör­ténhet? ... legföljebb egy jó vicc lesz belőle és ez az elegáns, ked­ves kövér ember biztosan az asz­talához hív vacsorára. Vérmesei dobbant Kerekes úr szive és de­rülve mondta: — Igen, d >ktor Felhösi va­gyok. .. — Ügy? — fújtatta a kövér és az arca eltorzult. — Szóval, ma­ga az, aki a feleségemmel... És a mondat folytatásaként két óriási pofont helyezett el Kere­kes úr arcán. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, elviharzott. Kerekes úr egyedül maradt. Arca égett. És akaratlanul is az jutott eszébe, hogy ha egy kisem­ber életében váratlanul fel is bukkan egy csodálatos szerda... annak rendszerint az a vége, hogy megpofozzák... SZERDAI GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom