Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-10 / 1. szám
Fakutya 5. A FAKUTYA ÚJÉVI MELLÉKLETE A leegyszerűsítés ABC - je Begyűjtötte: PALOTTA EMHECHT MIKLÓS * MINDEN FELELŐSSÉG AZ OLVASÓÉ SAJÁT KÜLÖN TÉBOLYDÁNKBÓL JELENTIK Ugye, most már rájött végre arra, hogy maga nem batya? — Persze, hogy rájöttem... Vau, vau, vau... FIÚ, VAGY LÁNY? ABSZTRAKT MŰVÉSZET: bizonyság arra, hogy a dolgok nem olyan szörnyűek, mint ahogy lefestik őket. AGGLEGÉNY: az a férfi, aki soha nem nősül, mert amikor arról van szó, hogy feleséget válaszszón, nem tudja, kinek a feleségét válassza. ANGYAL: gyalogos, aki túl későn ugrott félre. AUTÓ: jármű, amelynek óriási nevelő hatása van a közösségre, mert majdnem teljesen leállította a lólopást. ADAM: az a férfi, akinek operációjáról többet beszéltek, mint bárki máséról. ÁLCÁZÁS: rejtegetés, takarás, fedés. Kb. olyasmi, mint amikor egy nő mélyen kivágott ruhával álcázza el nagy lábait. ATLAG EMBER: az, aki azt hiszi magáról, hogy nem az. CÉKLA: burgonya, amely magas vérnyomásban szenved. CÍMZETT: az utolsó személy, aki elolvassa a neki írt képeslapot. CSŐD: nadrágzsebünkbe tenni a pénzt és hagyni, hogy a hitelezők elvigyék a kiskabátunkat. FECSEGŐ: aki sohasem nyitja ki a száját, csak akkor, ha nem akar mondani semmit. FESTŐ-MODELL: nő, aki pusztán „a csupasz megélhetésért“ dolgozik. FODRÁSZ: aki majdnem minden fejmunkát a kezével végez. GYERMEK: valami, ami egy felnőtt és a TV készülék között áll. HÁLÁL UTÁNI ÉLET: túlontúl. HARMONIKA: olyan alkotmány, amelyet az az ember talált fel, aki egyszer meg akarta magyarázni, hogy milyen nagy halat fogott. HERNYÓ: kárpitozott giliszta. KÉMIAI HADVISELÉS: az örök háború a szőke és a barna nők között. KÉPESSÉG: különleges erő, amelylyel különleges dolgokat teszünk meg. Pl. ha több nyelven beszélünk, vagy ha egy nyelven hallgatunk. KISFIÚ: zaj, piszokkal bevonva. KLASSZIKUS: olyan könyv, amelyről azok is azt mondják, hogy olvasták, akik nem olvasták. NAPTAR: bizonyíték arra, hogy napjaink meg vannak számlálva. NATHA: a dátha az olyad kellebedlen dolog, abikor dem tudung dormálisan beszédni. SZÍNÉSZ: az az ember, aki játszik, amikor dolgozik, és dolgozik, amikor játszik. TÖREKVÉS: halálra dolgozni magunkat azért, hogy jobban élhessünk. ÜZLETEMBER: akinek barátai nem hiszik, hogy olyan sokat keres, mint amennyit mond és az adóhivatal nem hiszi, hogy olyan keveset keres, mint amenynyit bevall. VANDORZENEKAR: zenészek egy csoportja, amely önvédelemből utazik állandóan együtt. Este hét óra volt. A fiatalember tizedszer tette meg az utat a kórházi folyosón, a műtő előtt. Most azt kezdte játszani, hogy csak a fekete kockakövekre lép, a fehéreket kihagyja, de amikor egy nővér alakja tűnt fel a folyosó végében, abbahagyta a különös járkálást, és az órájára nézett. A nővér benyitott a műtőbe, néhány pillanatig odabent volt, aztán kijött. — Sokáig tart még? — kérdezte izgatott hangon a fiatalember. A nővér mosolyogva tette karjára a kezét — Nyugodjék meg... Minden fiatal apa türelmetlen ilyenkor. Még néhány perc és már meg is hallja a gyereksírást... Ezzel továbbsietett. A fiatalember megint megnézte óráját, aztán ide-oda topogott. Látszott rajta, hogy a legszívesebben felrántaná a műtőajtót és berohanna. Idősebb ápoló jött ki az egyik teremből, nagy kosárban lepedókét vitt Amikor meglátta az izgatott fiatalembert, mosolyra húzta a száját — Fiút vár, vagy lányt? — Lányt — mondta a fiatalember és megállt — Mondja... nem lehetne beszólni? — Azt nem lehet! — ment tovább a lepedős ápoló. — Gyújtson rá, aztán mire végigszívta a cigarettát már itt is lesz a kicsike. A fiatalember megint egyedül maradt. Most lóngrásszeríien járta végig a fehér köveket, és időnként idegesen rángatta a bajuszát. A műtő ajtaja most kitárult. Fehér köpenyes tanár lépett ki. A fiatalember kimeresztett szemmel nézett a műtőbe, ahonnan sivító gyereksírás hallatszott — Gratulálok! — nyújtotta feléje kezét a tanár. — Három kiló hetven... és fiú! Fiút várt, ugye? — Nem, kérem... — mondta zavartan a fiatalember. — Össze tetszik téveszteni... Én az Ilonkát várom... a műtősnőt.. Fél nyolcra mozijegyünk van. san, hogy „a forró földközi-tengeri napfény lesüt rá és meggyógyítja“. Nem telik bele négy nap, kihivatják az orvost a beteghez. Legnagyobb megdöbbenéssel látja, hogy a szoba teljesen be van sötétítve. —Mi történt? — kérdi a feleségtől. — A férjem nagyon beteg, doktor úr. — Mi baja? — Napszúrás. '■WWWV1. AZ ŐRÜLET ÉJSZAKÁJA A doktor egy neuraszténiás betegének a következő gyógymódot írja elő: — Mondja el naponta háromszor, hogy „ez a forró földközitengeri napfény lesüt rám és meggyógyít.“ A beteg elmegy és egy hét múlva jelenti, hogy sokkal jobban érzi magát. Az orvos azt tanácsolja, hogy folytassa a kúrát még egy hétig és mondogassa szorgalma-
