Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-02-25 / 4. szám

Fakutya 3. CSALHATATLAN JEL t t — Azt hiszem sz.re. a Céla. — Honnan veszed? — 1 egnap era csa csa közben két szer is bokán úgott. A LEEGYSZERŰSÍTÉS ABC - je Begyűjtötte: PALOTTA EMHECHT MIKLÓS BARÁT: akinek ugyanazok az ellenségei, mint neked. CSINOS NŐ: az a to'mács, akit olyan férjek fogadnak fel, akik azt hiszik, hogy feleségük nem érti meg őket. FÉRJ: a legnépszerűbb és leg­nyomósabb ok a válásra. FÖLD: egy tengeribeteg elkép­zelése a mennyországról. GEJZÍR: kút — csuklási roha­mokkal. GUILLOTINE: az első cs egyet­len szer a hajhullás ellen. HAL: az az állat, amely ugyan­akkor megy szabadságra, mint azok, akik horgászni szeretné­nek. HÁRFA: meztelen zongora. LATIN: a sírköveken még hasz­nálják, de csak azért mert holt nyelv. SÍRÁSÓ: kivétel az alól az igaz­ság alól, hogy legjobb min­dent úgy elérni, hogy alulról küzdjük magunkat felfelé. TÜRELMETLENSÉG: sietve várni. VIRÁG: amikor a férj ok nélkül hozza a feleségének, akkor van rá oka. A VILÁG VÉGE Edével a Champs Elyséen ta­lálkoztam. Borotválatlan volt, rendetlen, elhanyagolt, egyszóval semmi változást nem fedeztem fel rajta. — Mi baj, Ede? — kérdeztem tőle. — Semmi. — legyintett, letar­­gikusan. — Még néhány nap és nincs több gondom. — örököltél? — Dehogy. — Merően rám­­szegezte tekintetét. — Nem aka­rod azt mondani, hogy te nem tudod? — Mit? Mit kellene tudnom? Hogy itt a világ vége! Olyan keblek ringatóztak kö­rülöttünk, amilyenekkel csak Pá­riában találkozhat az ember. A fényreklámok szikráztak. Ele­­gánsabbnál elegánsabb autók su­hantak több sorban. Megint megfojtottak néhány alzsírit és néhány alzsíri megint rálőtt né­hány franciára. Emelkedett han­gulat, béke és áldás van min­denütt. És ez a világ végéről be­szél? — Műveletlen vagy! — intett le. — Nem olvasol újságot. In­diai csillagászok megállapítot­ták, hogy február 5.-én nyolc bolygó lesz egy sorban. — Bumm! — feleltem. — Gyerekkoromban folyton éne­keltem egy nótát, az úgy szólt: „Nyolc liba egy sorban. ..“ És még se lett belőle világ vége, csak egy nagy pofon, hegy ne énekeljek hamisan. — Az ilyenek miatt pusztul el a világ! — kiáltotta és hörögve kezdte magyarázni, hogy az in­diai csillagászok tudják mit be­szélnek és amikor a nyolc boly­gó, közöttük a Föld, a Mars és a Vénusz, utoljára volt így egy sorban, akkor Dzsingisz kán hor­dái rohanták le a vi'ágot. — Dzsingisz kán már nem él. — mondtam. — Most nem róla van szó. Február 5.-én vége a világnak. Németországban is megjósolta egyjö vőbelátó, hogy itt a vég, de ő február 4.-re mondta. — Biztosan nála csak hat bolygó volt egy rakáson, nem nyolc. — Csak viccelj. Majd, ha be­lehullasz a semmibe, akkor nem fogsz viccelni. — Akkor nem. Épp azért aka­rom kiviccelni magam, amíg itt vagyok ezen a valamin. — Szóval, te nem hiszel a vi­lág végében? — szegezte mel­lemnek, egyáltalában nem kéte­sen tiszta mutatóujját. — Te nem hiszel az indiai csillagá­szoknak, a német jövendőmon­dónak, te nem hiszel magának Nosztradamusznak sem. — Miért? Ö mit jósolt? — 1962-re jósolta a világ leg­nagyobb katasztrófáját, amely után csak annyi ember marad meg, amennyi egy fa árnyékában elfér. — Értem. — bólogattam. — Ezek szerint a világ vége után sütni fog a Nap. — Honnan veszed ezt a mar­haságot? — Mert különben minek men­nének a megmaradt emberek árnyékba? Nyilván azért men­nek a fa alá, nehogy még job­ban leégjenek, mint amennyire amúgyis le vannak égve. — Menthetetlen vagy! — mondta Ede és közelebblépett hozzám. — Mondd, —szólt hir­telen, minden átmenet nélkül, — tudnál 1000 frankot kölcsönad­ni, holnapig? — Nem. — feleltem határo­zottan, mert már többszöri köl­csönökkel tartozik. — Sejtettem. — mondta ko­moran. — Ez volt az utolsó pró­batétel. — Mit beszélsz? — meredtem rá. — Miféle utolsó próbatétel? — Most már csalhatatlan bi­zonyítékom van arra vonatko­zólag. hogy a csillagászok igazat mondtak. — suttogta és arca ha­­lottfchér lett. — Eddig magam is kételkedtem... de most már bizonyos... Ha én nem tudok kölcsönt szerezni, akkor... akkor valóban itt a világ vége... L. G. MEGFELELŐ KÖRNYEZET MÚLT ÉS JELEN ÜTI TERVEK — Arra gondolok, — mondja az egyik magyar a másiknak — hogy a nyarat Parisban töltöm. Mit gon­dolsz, mibe kerülhet? — Semmibe. — Hogy-hogy semmibe? —- No hallod? Párisia gondolni igazán nem kerül semmibe. — És ebben a szobában tölti ki a férjem az adóbevallást... A BUDAPESTI EDÉNYBOLTBAN — Hegy megy az üzlet, Kucserr elvtárs? Mint a bsteg. . . Minden két órában egy kávéskanál. SZABATOS LEÍRÁS A házasságközvetítőnél érdek­lődik Kelemen:- S mondja kedves uram, mi­lyen az a lány? — Mit mondjak magának, — feleli a házasságközvetítő — kép­zeljen el egy kedves, csinos, bá­jos, barátságos, alkalmazk dó te­remtést. .. s annak ő pont az el­lenkezője. HALMOZOTT BALSZERENCSE — Miért sírsz, kisfiú? — Eltévedtem. — Hol laktok? — Nem tudom. Ma költöz ünk új lakásba. — Hogy hívnak? — Azt se tudom. A mamám teg­nap ment férjhez. SHAW — VITRIOLLAL G. B. Shaw-nak arról panasz­kodott egy fiatal író, hogy témáit már mind elírták előle a koráb­ban élt toliforgatók. — Nincs ebben semmi külö­nös. — mondta szárazon Shaw. — Minden korban voltak rossz írók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom