Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-10 / 3. szám
Akik nem hisznek a romantikában és a romantikus szerelemben, NE OLVASSAK EL EZT A KROKIT. Fakutya 3. Sajtóhiba - megrendelésre írta: Sas Félix A lány, Szikla Rita szép volt és apja gazdag és gyáros. A fiú, doktor Kavics Pál szegény és kisfizetésű hivatalnok. Egymásba szerettek, de a zord atya tudni sem akart a házasságról. „Koldushoz nem adom a lányom!“ — mondta gőggel, ügyet sem vetve arra a régi mondásra, hogy a pénz nem boldogít. Doktor Szikla Pál ekkor felkereste egykori iskolatársát, aki a Központi Újság segédszerkesztője volt. — Nagy szivességet kérek tőled, óriási szivességet. Neked semmiség az egész, engem pedig boldoggá teszel vele. — mondta Kavics. — Add elő, mit akarsz? — Egy sajtóhibát.- Kérlek, boldogan, akár tizet is — nevetett a segédszerkesztő — naponként úgyis húsz sajtóhiba marad, a lapunkban, parancsolj kérlek, válassz ki magadnak tizet. — Félreértesz, öregem. Egy véletlen sajtóhibával nem érek semmit sem. Én rendelni akarok egy sajtóhibát. — Brávó, ez egészen új! Sajtóhiba rendelésre, mérték után. — Igen, egy ilyen sajtóhibára van szükségem. Azt hiszem, már említettem neked Ritát... — A Szikla leánya? — Az. Ő is, az apja is bolondulnak a pénzért. A napokban megtudták, hogy ötven pengős állásom van, erre rögtön kiadták az utamat. Elégtételt akarok venni rajtuk. Figyelj ide! Vettem egy sorsjegyet és megmutattam Ritának. Felhívtam figyelmét, hogy a sorsjegy száma pontosan egyezik édesapja születési évének és hónapjának számával: 1898 111. hó. Ezt a számot nem felejti el! — Ezt értem. De a sajtóhiba? ... Ritáék a ti újságtokat járatják, a Központi Újságot. Holnapután lesz a sorsjáték húzása, ti is lehozzátok a nyereményjegyzéket.Öregem, könyörgök, csúsztass bele egy sajtóhibát, intézd úgy, hogy az én számom, a 18983 nyerje meg a főnyereményt. És akkor elérkezik az én pillanatom! Apa és leánya rohanni fognak hozzám, udvarolni fognak, körülhizelegnek. És én, a megalázott: megalázom őket. Amikor már nekem ígérte a leányát, amikor már Rita igent mondott, a szemük láttára széttépem a sorsjegyet. * Kedden történt, a húzás napján. Tizenkettőkor jelent meg a Központi Újság és negyedegykor a szakácsné egy idős urat és egy fiatal hölgyet kalauzolt be Kavics szobájába. A nagy kereskedő és a leánya voltak a vendégek. Szikla nyomban a tárgyra tért és kijelentette, hogy örömmel adja Doktor Kavicshoz a lányát és havonta megfelelő apanázst is biztosít számukra. Kavics fölemelte hangját: — Kedves Szikla úr, a pénz nem minden! Van más fontos is az életben... — Az élelmesség. —- Van még más is! — A szerencse! Hát efelől nyugodt lehetsz. Mi egy abszolút szerencsés család vagyunk. — Az nem olyan biztos, még nem kértem meg a Rita kezét... Fullánkos szavak és kaján tűszurások özöne után végre nagykegyesen megkérte a leányt. És amikor Rita boldogan igent mondott. kacagva, hahotázva kinyitotta az ajtót és behívta a szakácsnőt. — Erzsi, lelkem, fogja ezt a sorsjegyet, ünnepélyesen és viszczavonhatatlanul magának adom. A leány nyakig vörös lett. Szikla levegő után kapkodott. Csöngettek. A szakácsné, markában a sorsjeggyel, csodálkozva, bámulva kiment, hogy ajtót nyisson. A Központi Újság segédszerkesztője volt a látogató. Egyenesen Kavicshoz rohant: — Gratulálok, öregem, ez aztán a disznó szerencse! Kavics hősi pózba vágta magát: — Én megvetem a pénzt, fütyülök a főnyereményre, tudd meg, a sorsjegyemet odaajándékoztam a szakácsnőnek. A segédszerkesztő felüvöltött: — Szerencsétlen ember, a sorsjegyedet kihúzták negyevenezer pengővel. Kavics megingott, arca kék lett. majd zöld és lila: — Úristen, — jajdult fel — most mit csináljak? A segédszerkesztő már visszanyerte önuralmát. Cinikusan vállat vont: —- Menj ki a konyhába és kérd meg a szakácsnő kezét. Sajnálattal közöljük hogy azok a kedves olvasóink és előfizetőink, akik február l.-e után rendelték meg az ÉLŐ FAKŰTYÁ-t, ban s 2.75 (plusz 40 cent postaköltség). A FAKUTYA ELŐFIZETŐI KEDVEZMÉNYES ÁRON KAPJÁK A LEMEZT: lapunk első, hanglemezre vett, vidám, zenés, énekes irodalmi kabaréműsorát, csak március l.-e után kaphatják meg a rendelt lemezt. Magunk sem gondoltuk, ugyanis, hogy az ÉLŐ FAKUTYA iránt ilyen óriási érdeklődés nyilvánul meg és ezért csupán 500 lemezt rendeltünk, első kiadásként. Ez a mennyiség azonban hetek alatt elfogyott és jelenleg most van préselés alatt a második 500 hanglemez. Kérjük tehát olvasóink és előfizetőink szíves türelmét, március l.-e után újból szállítani tudjuk az ÉLŐ FAKUTYA hanglemezét. Hogy időben biztosíthassuk az Ön számára is a lemezt, rendelje meg már most. Ára Angliában 18/6 (plusz 2/6 szállítási költség), USA’-ban és más országok-Angliában 16 - (plusz 2/6), USA és más országokban * 2.23 (plusz 40 cent). Megrendelhető az öszszeg és a postaköltség egyidejű beküldésével a FAKUTYA főkiadóhivatalánál: 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l. England. SZÁMTANI PROBLÉMA Egy vénkisasszonyt hallgat ki a bíró tanúként: — Hány éves? — 1902-ben születtem — feleli a hölgy pirosra gyulladt arccal. — Azt kérdeztem: hánv éves? — 1892-ben születtem, bíró úr. A jog komoly őrét elborította a düh, hogy neki kell kiszámítani a hölgy korát. Rárivallt az áldozatra: — Hát 1892-ben. És azóta nem volt ideje kiszámítani? ■—T 'BsiSti — Most legalább te is látha'od, in t tesz az, ha új kalap van valakin!
