Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-01-25 / 2. szám

TENGERENTÚLI KIADÁS ■ >th ir» HUMOUR DIGEST ÖT VILÁGRÉSZ MAGYAR I; VICCLAPJA ;■ IV. évfolyam, 2. szám. SZERKESZTI: VAJDA ALBERT 1962. január huszonöt. Nem akarok uszítani, de anii sok az sok — A Fakutya kijön a sodrából — Igazán nem Kenyerem az uszítás, de komolyan mondom, nem értem De Gaulle-t. Ott van Franciaország szívében Monaco, csupa francia lakja, franciául is beszélnek és mégis Imi, hogy önálló állam le­gyen. Hát nem látja, hogy Monaco szerves része Franciaországnak? llát nem látják a franciák, hogy a monacói vezetőség elnyomja a francia lakosságot?. Kell e több bi­zonyíték erre, mint az, hogy mo­nacói állampolgárnak nem szabad betennie lábát a Casino területére? Hát mi ez, ha nem elnyomás, ter­ror, rabszolgatartó módszerek? A francia kormány mindig a bé­ke oldalán állt. itt az ideje, hogy csapatai bevonuljanak Monacoba és egyesítsék végre az anyaország­gal. Aztán ill van Lichtenstein. Néme­tül beszélnek, ott terpeszkednek Németország szivében és nem átal jak úgy feltüntetni, mintha sem­mi közük nem lenne a németekhez. Igazan érthetetlen, liogj Adenauer meddig tűri még ezt a felháborító provokációt! Követelem, bogy vo­nultassa be csapatait Lích'enstein­­be es adja vissza végre az elnyo­móit. liclitensteini németeknek azt a szabadsagot és önállóságot,, ame­lyet a liclitensteini herceg elnyomó uralma alatt nem kaphatnak meg. Arról már nem is akarok beszél­ni, hogy szerbijein Svédországnak már régen fel kellett volna szaba­dítani északi testveiéit, a norvégo­kat, akik a Skandináviai félsziget egy részét bitorolják immár évszá­zadok óla, a svédek lóvására! F.s mikor csatolja már önmagához Franco a portugálokat, akiknek semmi keresnivalójuk az Ibériai félszigeten, amely tudvalevőleg spanyol és a portugálok beékelték magukat az Atlanti Óceán és a spanyol szárazföld közé. El velük onnan! Vonuljanak be a spanyol csapatok és szabadítsák fel ügy a portugálokat, hogy megszűnte ik Portugáliát. F.s, ami a legfelliáboiítóbb, otl van az a GOA, amely beékelte ma­gul India szívébe és veszélyezteti a szegény Indiát. M.ddig tűri ezt még Nehru és Krisna Menőn, a kis piros külügyér? Mikor vonulnak már be az. indiai csapatok GOA-lia és szaba. . . . Tessék? Hogy tudom-e, hogy In­dia ingszállta GOA-t? Férsz?, hogy tudom. Onnan jutott eszembe ez az egész cikk. . . Fakutya Az iró kisfia Apu, minek írsz te folyton? Ha nem írok, akkor neked nem lesz mit enned. Igazán? Akkor irjal ma csoko­ládétortát, tejszínhabbal. MAROSÁN ÚJRA REMEKELT Marosán György, a Magyar Népköztársaság legböle ebb állam­­minisztere, előadást tart a politikai helyzetről. Amikor végez a külpolitikai helyzet ismertetésével, a maga — miniszterhez illő — modorában, megkérdi az egyik jelenlévőt: — No, apafej, hát magának mi a véleménye a külpolitikai hely­zetről? A megkérdezett, kis zavarral feleli: — Én... én kérem optimista vagyok! — Optimista? — derül fel Marosán arca és belső zsebéből elő­vesz egy — szemüveget. Hetek óta el kellene már mennem egy opti­mistához. .. Most legalább maga meg tudja mindjárt mondani, hogv milyen üveg kell nekem olvasáshoz... Budapesti humortudósitónktól: KEDVES FAKUTYA! Pestről írok és mivel még nem ismersz, hát bemutatkozom. Ku­­tyánszky a nevem és aze’őtt ma­szek sintér voltam. Külterületen. Az elvtársak államosítottak és most a Használt Ebeket Kiszere­lő Vállalatnál dolgozom. Sza­kavatott munkám jutalmául elér­tem. hogy megkaptam az„élsin­­tér“ címet. Eleinte kutyasétáltató voltam. Ekkor történt, hogy megmart egy kiszerelésre váró eb cs ettől fogva munkatempóm még veszet­­tebb lett. Munkámról nem írhatok so­kat. Dolgozom és kutyaéletem van, mint mindenkinek. Novem­ber 7.-én, a Nagy Október-No­­vemb?ri Forradalom megünnep­lésére a kiszerelésre váró ebek lelkesen megvonyították a hatal­mas Szovjetuniót. Részt vettünk a sztálintalanítást követelő tö­mi, leintette a túlzókat. „Öntu­datos eb, nem ad és nem fogad el rosszcsontot!“ — jelentette ki, a többség harsány ugatása köz­ben. A kiszerelésre váró ebállo­mány meghallgatta Hruscsov be­szédét, amelyet a XXII. párt­­k'tng’csszuson mondott. A hall­gatók nyelve lógott a lelkesedés­től, de egyesek még a kötelező farkcsóválásról is megfeledkez­tek. Egy albán öleb élesen kaffo­­gott és egy kínai selyenipincsi dühösen morgott. Ezek voltak a főszámok. Később ezek ketten, harsányan szimatolták egymást, azon a helyen, ahol a kutyák szokták. Láncoskutyánk jól van, nincs hírünk róla, bár vállalat­­vezetőnk szerint Hruscsov most szőrmentén simogatja. Öt azon­ban nem kedvelem, mert szőré­nek színe erősen kétféle. nieggyűléseken is. Kissé zavaró­lag hatott, hogy egyes, szélsősé­ges elemek követelték a csonto­kat. Hektor elvtárs. a pártbizal ,'.N".%VÚ.V-.V»V>-VW.V-W I -Sokszor ölel Rutyánszky Ottó oki. áll. sintér A gyarmatosítás vége »».-O- 01 ■. cv avagy: ahogy Hruscsi és Mao elképzeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom