Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-07-10 / 13. szám
Fakutya 3. iilUHi ';11 mii iiiji üli i mmwiüi «4MI >< ti ült! i itni miiiiiiiim ii»ji 11 in i hu inni im i mi • ti ii I utiiiit i ■ mi»i tiiiitmimi iiMt i mii un i inti »mii " • NYUGAT-KELET 11 Ezen az oldalon a nyugati és keleti sajtótermékek görbe tükrét . mutatjuk be az olvasónak. | mm.nini - Ciliim in111ni.imii ii i diií min i unni ■ i i i 11 innen min m: i i i 111 Fecnikre tépte nagyanyját egv feledékeny farmer Frásztown állam Gultauttesh nevű városkájában a kora hajnali órákban megfojtotta és apró darabokra tépte nagyanyját egy G. F. T. Bloed nevű 43 éves farmer. A idős öregasszony halálát az okozta, hogy a nagymama renge- • teget beszélt, mire a farmer az | öregasszonyt félbe-szakitotta. Mr. Bloed a letartóztatására oda • sietett rendőröknek csak annyit • mondott: „Hát, ugye. . .“ Nyomában van a rendőrség a ploocklandi kacagó szatírnak A rendőrség jelentése szerint újabb, döntőfontosságú adatokra bukkantak a ploocklandi kacagó szatír kilétének megállapításával kapcsolatban. 1872 nyarán, a ploocklandi erdőben bestiális gyilkosság áldozata lett Miss June Nugatt- Praliney, 22 éves, akit a környék lakossága jó szíve és aranyos természete miatt „az a szörnyű néni bér" jelzővel tisztelt meg. A gyilkosság oka hosszú ideig ismeretlen maradt, bár a rendőrség, a tőle megszokott mérhetetlen gyorsasággal, már a gyilkosság felfedezése után negyvenhat esztendővel, vagyis 1918 nyarán megállapította, hogy a bestiális gyilkosságot csak olyan ember követhette el, aki jelen volt a helyszínen a gyilkosság elkövetésekor. A nagyjelentőségű nyomozást maga Mr. Hoopinger rendőrfőnök, majd az ő bestiális meggyilkolása után, az új rendőrfőnök, Mr. Kracher vezette. Most, szolgálatának ötvenedik évében, nyugalomba-vonulása előtt, lapunk munkatársának á következő nyilatkozatot adta: — A tettes sohasem menekülhet el, mert a mi rendőrségünk villámgyorsan dolgozik. Biztosan tudom, hogy utódom, a kitűnő Mr. Stepsley le fogja rántani a leplet a hírhedt kacagó szatírról, aki azt hiszi, hogy az 1872-ben elkövetett bestiális tettéért nem kell majd felelnie. Az új rendőrfőnök,Mr. Stepsley a következőket mondotta: Ha el is fogjuk majd a gyilkost, az érdem elődeimé lesz. A hurkot ők tettek le, én csak szorosabbra fogom fonni. Bízom benne, hogy legkésőbb tíz éven belül, 1971 tavaszán át tudom majd adni az igazságszolgáltatásnak a kacagó szatírt. Mihelyt ezzel végzünk, nyomban szorosabbra fogjuk fonni a hurkot „a feketenyelvű kéjenc“ köré, aki a múltkoriban, 1847 őszén, meggyikolta Híghville városka 4592 lakosát. A nyomozás folyik. BELEFOJTOTTA a szót ERKÖLCSTELEN FELESÉGÉBE Frank de Stupid francia származású dán népdalénekes, 32 éves, vita során belefojtotta a szót feleségébe, Virginiába, 26 éves. (36, 18, 39). Csak kérőbb vette észre, hogy a szóval együtt a szusz is bennemaradt. A szomszédok kiáltozására felrohant a harmadik emeletre és onnan levetette magát.., lapunk fényképészével. Részletek a „The Idiotic Weekly“ című folyóiratból) • S 1 • I i : : : i i • : : i I : AKIK MIATT NEM FUJUNK TÖBB ÜVEGET A Népszabadság munkatársa leleplezi a termelékenység ellenségeit. Képünk Nyürge Árpád és Grugyik Lehel üveggyári fujókat ábrázolja, abban a pillanatban, amikor a párt éberségét kijátszva, üvegtábla nélkül vettek részt a rakodásban. Leplezzük le a munka ellenségeit! Vesszenek a termelékenység széltolói! Éljen a hatalmas Szovjetunió, a béke hatóságilag rendszeresített őre! ^ precíYTáTT/TTtvTzÍtö^ * aki bánt hagy a sikkasztott összegről MI TÖRTÉNT A NÉPSTADIONBAN? A magyar-osztrák labdarúgó mérkőzés titokzatos háttere Szenzációs nyilatkozat a magyar válogatott vereségének igazi okairól (Budapesti tudősitőnk jelentés?) A magyar csapat népszerű szövetségi kapitánya magába reskadva ült az eszpresszó egyik asztalánál, amikor beléptem. Apatikusan bámult maga elé, időnként nagyot húzva az asztalán álló méregerős Almuskából. Letelepedtem mellé és tapintatosan megkérdeztem: minek tulajdonítja a csapat 2:l-es vereségét? — Ejh. . . haj. . . — jelenti ki, s szavai vágnak, mint a borotva. — Értem, — jegyzem füzetembe a súlyos szavakat — mégis, nem észlelt valami baljós előjelet a szerencsétlen mérkőzés előtt? Riadtan felkápja fejét. — Honnan tudja? — Elgyötört arccal emlékezik — Iszonyú volt! Már reggel őrjítő gyomorégéssel ébredtem... sejtettem, hogy ez nem jelenthet jót. Azután jött a meccs! Szörnyű volt... mint a lidércnyomás; Albert puha volt. . . könnyű, mint a pehely... szinte lebegett a pályán. — Talán a sportszerűtlen életmód — vetem közbe. — Nem, szó sincs róla. De a mérkőzés előtti napon hajat vágatott, s ez a súlyveszteség is hozzájárult a vereséghez. Sajnos!... — Mi volt a vereség főoka? — faggatom. — Hát nem!... Nem hallgatok tovább! — Mi történt? — visszafojtott lélegzettel figyelem és elkövetkezendő szavai nyomán már látom kibontakozni az évszázad legmegdöbbentőbb sportbotrányát. Nyelve hegyével megnedvesíti cserepes ajkát, úgy suttogja: — Túlkapás történt! —Hogy-hogy? — suttogom viszsza. Óvatosan körülnéz, mielőtt válaszol: — Több gólt kaptunk, mint kellett volna. . . (hj)