Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-10 / 9. szám
Fakutya 9. GANGON ALULI HAZASSAG VÍDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * ÍRTA: ROBERT MORLAND FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER 10. FOLYTATÁS — Sajnálom, apám. — szólalt meg Fred. Az én hibám volt. — Hát.. . ami azt illeti. .. a tiéd! ■— hagyta rá panaszosan Herbert. Fia állt hozzá legközelebb a családban. Vivy idegen volt, furcsa és akaratos lény, aki már apró kislánykorában eltanulta anyja modorát és úgy kezelte apját, mint valami tárgyat, amelynek nincs szabad akarata. Fred azonban barát volt. persze a szónak mai értelmében. Alig volt idejük egymás számára, hi- ' szén Herbertet lekötötték az igazatósági ülések, tárgyalások és társadalmi szereplések, Fred viszont, ha igaz, művészettörténetet hallgatott az egyetemen és ezenkívül nyakig ült mindenféle baráti ügyekben. De mégis, ha találkoztak, akkor apa és fia között volt valami ki nem mondott összetartozás. Ha Dorot.iy szidta férjét, Herbert mindig érezte, hogy Fred az ő oldalán áll, ha nem is szól bele a vitába, mert nem akarja még jobban elmérgesíteni a helyzetet. —■ Megpróbálok beszélni azzal a lánnyal. — mondta Fred és felállt a karosszékből, ahol eddig ült. — Nem hinném, hogy ez helyes lenne — vélte Herbert, de nem folytathatták a beszélgetést, mert Dorothy visszarobbant a szobába. — Minden el van intézve! — jelentette ki diadalmasan — Ha a -.endőrség tehetetlen, majd én megmutatom, hogy lehet még védelmet kapni ebben az országban! Megtöltötte poharát konyakkal és ismét egy hajtásra itta ki az italt. — Mire gondolsz, drágám? —- kérdezte Herbert. — Szerződtettem testőröket! — mondta Dorothy. — Ha az a lány legközelebb meg akar csókolni, olyanokkal fogja szembetalálni magát, akiket nem lesz olyan könnyű összerúzsozni, mint egyes idiótákat! Olyan pillantást vetett előbb férjére, aztán fiára, hegy mindketten magukra érthették a nem éppen hízelgő megjegyzést. * Ugyanakkor, amikor a Dalmonte házban ostromállapot állt be az első csók következtében. Dórin egy kis kávézóban ült egy magas, szőkehajú lánnyal. A lányt Lilian-nek hívták és kéz és lábmodell volt. Keze és lába megszámlálhatatlan alkalommal jelent meg különböző televíziós hirdetéseken, magazinokban, mozi vásznon. Az ő keze volt az, amelynek bőre a DOODLY krémtől bársonyos, az ő lába volt az, amelynek a legújabb HIGHLON harisnya észbontó formát kölcsönöz... Lilian amerikai lány volt, okos, józan, megfontolt. Kényelmes lakása volt. kis, kétszemélyes kocsija, a bankban gondosan kezelt bankbetétje. Nem bocsájtkozott kalandokba. Kezének hamvasságát és lábának vonalát éppen úgy óvta, mint erkölcseinek tisztaságát. Volt egy vőlegénye Dick, aki egy újságnál dolgozott, mint rovatvezető és ezzel" Lilian számára a férfinem kihaltnak számított. Barátnői nem voltak, Dorint kivéve, akivel egy illatszer-kiállításon ismerkedett meg és nyomban szoros barátságot kötöttek. Lilian volt az első akit Dórin felhívott és elmesélte neki, mi történt. Lilian fel volt háborodva. Szól Dicknek, a vőlegényének, aki amellett nehézsúlyú amatőr boxoló, az majd agyonveri Dalmontet is, a fiát is. De, amikor Dórin elmondta, hogy neki sokkal jobb öt'ete támadt. .. Lilian teljes szívvel és lélekkel jelentette ki, hogy mellé áll, rá és sportkocsijára Dórin mindenkor számíthat. A televízióban elcsattant első csók létrehozásában is oroszlánrésze volt Liliannak. Ö ment be Dorinnal és ő intézte el az egyik gör'Iel, hogy az utolsó pillanatban ..legyen rosszul“ és így Dórin ugorhatott be helyette. — Mi lesz a következő csókkal? — kérdezte most Lilian és kérdőn függesztette Dorinra világoskék szemét. Ha egy szemkékítő és szemceruza gyáros látta volna ezt a pillantást, bizonyos, hogy Lilian szeme is bevonult volna a televíziós hirdetések közé. Dórin elgondolkodó arcot vágott. Alig volt még túl az első csókon, az idegfeszültség valami kis elernyedésnek adott helyet. De igaza van Liliannak, már ma este kell gondolkodni a holnapi csókon. — A második nehezebb lesz. — mondta Lilian. — Igen, én is azt hiszem — bólintott Dórin. — Az első előtt gyanútlan volt az öreg. Nem vette komolyan a fenyegetést. Talán el is felejtette. De most már gyanakszik. A legnagyobb baj az, hogy nem tudom, mikor, hová megy, mit csinál, pedig enélkül nehezen tudok terveket csinálni. —- Azért vannak szövetségeseid, hogy segítsenek-jelentette ki Lilian ünnepélyesen. Dórin felkapta a fejét. — Hogy érted ezt, Lilian? - kérdezte. — Szíves utólagos engedelmeddel. elmondtam Dicknek az ügyet. — felelte Lilian. — Ő újságíró, a társadalmi rovatot vezeti, neki semmiség megtudni, hogy egy ilyen ellenszenves közszereplő. mint Dalmonte milyen eseményeken vesz részt. — Lilian... te angyal... Igazán mondom, nem tudom, hogyan háláljam meg neked, hogy segítesz... — Ne neki hálálkodjék! szólalt meg egy kellemes hang a hátuk mögött. — Dick! — kiáltott Dórin. Lilian mosolygott. Dick magas, bikanyakú fiatalember volt, rövidrenyírt hajjal és akkora kezekkel, mint egy dinnye. Leült. A kávéházi szék nyögött egyet súlya alatt. Megvan? — kérdezte izgatottan Lilian. Amit Dick bácsi megígér, azt meg is tartja. — mondta méltóságteljesen Dick és zsebéből kis noteszt húzott elő. — írjátok lányok, amit diktálok... Izgatott keresgélés kezdődött papír és toll irányában. — Tehát... kezdte Dick, mintha csak cikket diktálna odabent a szerkesztőségben ma van hétfő. A hétfői csók megtörtént. ha nem csalódom? —■ Meg. —- Holnap, vagyis kedden... a Groonhoot Galleryben, délután négy órakor nyitják meg a Középkori Fegyver Kiállítást. A kiállítás fővédnöke Mrs. Dorothy Dalmonte.. — De én nem őt akarom megcsókolni — szólt közbe Dórin. Dick szikrázó pillantást vetett rá. Nem szerette, ha diktálás közben megzavarják a gépírónők. Úgy folytatta, mintha a lány nem is szólalt volna meg: — A meghívott előkelőségek között ott lesz Herbert G. Dalmonte is.... — Nagyszerű! — kiáltotta Lilian. — Úgy meg lesz csókolva, hogy belekoldul. (Folytatjuk)
