Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-04-10 / 7. szám

Fakutya 7. Bukaresti alkalmi tudósítónk írja ZÁRÓRA A KÉPTARBAN Az egyetlen udvarias román villamoskalauz A bukaresti állami villamos járműjavítót felhívta a közleke­dési igazgatóság és megkérdez­te: mi van az „ilyenésilyen“ szá­mú villamossal, amelyet nyolc hónappal ezelőtt küldtek be ja­vításra. Utánanézünk, elvtárs! — hang­zott a válasz és néhány napon belül közölték is, hogy a villa­most kerek hét hónappal eze­lőtt kijavították és átadták a forgalomnak. Azonnal megindult a vizsgá­lat, amely a következőkről rán­totta le a leplet. Amikor a javí­tás elkészült, megjelent a javí­tóműhelyben az „ilyenésilyen“ számú villamos vezetője és ka­lauza és a kocsit szabályszerűen átvették. Ezután a kocsi meg­kezdte munkáját a 16-os vona­lán. Minden megállónál megállt, a kalauz szabályszerűen adta a jegyeket, kiáltotta be az utcane­veket és így tovább. Csupán ab­ban különbözött a többi járattól, hogy a szolgálat letelte után... a kalauz a jegyek árával nem a társaság pénztáránál számolt le, hanem egy kis magántársa­ság pénztáránál. A magántársa­ság tagjai ellenőrök, váltókeze­lők, a végállomáson szolgálatot teljesítő néhány alkalmazott volt. Hét hónapon át járt ez a „maszek-tizenhatos“, minden baj nélkül. A vezető, a kalauz, az ellenőrök családi házakat vet­tek, jeléül annak, hogy a közle­kedéssel nem csak hasznot lehet hajtani, hanem beruházásra is telik, ha jól gazdálkodik az ember. Talán sosem „bukott“ volna le a maszek-villamos, ha nem jön közbe valami. Az egyik bu­karesti napilapban ugyanis meg­jelent egy olvasó levele. Ezt ír­ta: „Vegyenek példát a közle­kedési dolgozók a tizenhatos vo­nalán járó egyik villamos kalau­zától. Az mindig barátságos, mindig mosolyog, sohasem csen­geti le a kocsit idő előtt, néha menetközben is megállítja, ha egyik, vagy másik utasnak két megálló között kell leszállnia... így is lehet szocialista villamo­son dolgozni. Kérem az illetéke­seket, tüntessék ki az „ilyenés­ilyen“ számú villamos kalau­zát.“ A levél nyomán a közlekedés vezetői összenéztek. Micsoda? Egy kalauz, aki nem goromba az utasokkal? Itt csak valami téve­dés lehet... Vagy: az ellenség keze van a dologban. És így göngyölítették fel a vil­lamos utaztatási magánszövet­­kezetet. Hiába, népi demokrá­ciában büntetlenül senki sem le­het udvarias. v\ Fakutya kis színpada LEGFŐBB ÉRTÉK AZ EMBER Történik Budapesten, az Egészségügyi Minisztériumban Miniszter: Remélem sokat tapasz­talt koreai egészségügyi tanul­­mányútján, Simik elvtárs. Főorvos: A koreai elvtársak mód­szerei egészen mások, mint a mieink. Kezdem talán a kórhá­zaknál. A levegő a legjobb or­vos, ez a koreai kollegák jelsza­va. Nincsenek zárt kórházi szo­bák, íülledt kórtermek, egymás mellé bezsúfolt ágyak. Miniszter: Ha nem mi van? Főorvos: Erdő, rét, mező, dombol­dal. Szabad levegőn, az árnyas fák lombjai alatt, gondosan le­terített gyékénydarabokon fek­szenek a betegek. Miniszter: Nagyszerű. Ez nálunk is megoldaná a kórházi ágyak hiá­nyát. Főorvos: De még mennyire. Hi­­génikus, szellős, egészséges. Miniszter: Milyen az orvosellátás? Főorvos: Remek. Ebédre kaptam egy natursniclit, sült krumplival és... Miniszter: Nem az orvosok egyéni ellátását kérdeztem. . . A betegek hogyan vannak orvosilag ellát­va? Főorvos: Kitünően. Minden beteget egyszer megnéz az orvos egy évben. Gyógyszert a koreai elv­társak nem használnak, mert szerintük a szervezet erői jobban le tudják gyűrni a betegségeket gyógyszer nélkül. Miniszter: Hát ez csodálatos. Meg tudnánk takarítani az SZTK egész évi gyógyszerköltségeit. Főorvos: Meg bizony. De átvehet­jük ezenkívül azt az újítást is, hogy a betegeket nem kell mos­datni. A piszok, amint az a pe­­nicilin esetében tudományosan is ki lett mutatva, a legjobb de­­zinficiáló szer. Miniszter: így el tudnánk bocsáj­­tani a kórházi ápolónők kéthar­madát. Micsoda megtakarítás. Nagyon, nagyon örülök, hogy ilyen kiváló tapasztalatokkal tért vissza Koreából, Simik elvtárs... Most a leglényegesebb, hogy azonnal megkezdjük a magyar egészségügy átszervezését a ko­reai tapasztalatok alapján. Főorvos: Ez a helyes. Miniszter: Még csak egyet... Ta­nulmányozta a gyógyulási ered­ményeket is? Főorvos: Természetesen. Miniszter: És milyen gyógyulási százalékot érnek el a koreai elv­társak ezekkel a kitűnő mód­szerekkel? Főorvos: Százszázalékos eredmé­nyeket! Miniszter: Minden beteg meggyó­gyul? Főorvos: Nem. . . Minden beteg meghal. (Reményi) E HETI TALÁLÓS KÉRDÉSÜNK Kérdés: Hogy hívják a Szovjetunióban az ember házi fogorvosát? Felelet: Fogházi orvos. iiinimiiiiiimniiiiiiMniiiiimiimiimiHHiiiiuiiiiiiuiiiMiiiimitmiiiiniimimiiimmiiimiiiiiiitiiiimiMHimiiHiiiiMiiiiinimimi*

Next

/
Oldalképek
Tartalom