Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-04-10 / 7. szám

Fakutya 3. KÜLÖNVÉLEMÉNY Az elmúlt hetekben sokat írtak az angol lapok arról, hegy milyen fondorlatos ügyességgel (ártották titokban éveken át azt, hogy a kenti hercegnek komoly szándé­kai vannak egy közrendből szár­mazó leánnyal. Most, amikor az eljegyzést nyilvánosságra hozták, megírta az angol sajtó, hogy a herceg szűkebb baráti köre szent esküvéssel fogadott titoktartást és életük kockáztatásával voltak je­len mindenütt, ahol a szép és tit­kos mennyassz any-jelölt megfor­dult. Ha társaságban voltak, ak­kor a kenti herceg egy barátja ér­kezett meg a lánnyal, hogy félre­vezesse az esetleges gyanakodó­­kát. És később, órák múlva je­lent csak meg a kenti herceg, mintegy véletlenül és „ha már ti is itt vagytok, akkor miért ne csatlakoznék én is“ arckifejezés­sel elvegyült a társaságban. Félreértés ne essék, mint Ang­liában élő magyar vendég, szí­vem teljes melegével köszöntőm a kenti herceget és mennyasszo­nyát és kívánok nekik erőt, egész­séget és boldogságot az emberi kor legvégső határáig. Csak azt magyarázza meg ne­kem valaki: mire volt jó ez a nagy titkolózás? Tegyük fel, hogy hónapokkal ezelőtt megtudta vol­na a világ, hogy kit óhajt válasz­tani a kenti herceg. No, és akkor mi lett volna? Legrosszabb eset­ben Hruscsov, a hír hallatára azt mondta volna beosztottjainak: — Hm__A kenti herceg pol­gárlányt vesz el? Tegyék oda ezt az információt a legújabb mode­­lű angol atomtengeralattjáróról most érkezett kémjelentések mel­lé. .. Egy logikus olvasó hadsereg tagjai nem kapnak fize­tést, és így valóban önzetlenül szegődnek a béke ügye mellé. Bizton reméljük, hogy a béke­­hadsereg tagjainak kiválasztásá­nál ügyelnek arra, hogy kellemes modorú, rokonszenves, kultúrált, intelligens, olvasott egyéneket nyilvánítsanak alkalmasaknak arra, hogy a béke közkatonái le­gyenek. Magam részéről örömmel kö­szöntőm tehát ezt a mozgalmat, amely minden bizonnyal el fog­ja felejtetni velünk, 1956-ban ki­jött magyarokkal, az otthoni „bé­ke-harc“ jelszó fából vaskariká­ját. Ezek az amerikai béke-diplo­maták valóban kívánják a békét, valóban azt fogják megmagya­rázni a különböző országoknak, hogy a béke jó, áldásos, békében minden fejlődik, a béke élet, erő, egészség, a háború öl, butít, nyo­morba dönt. A felvilágosító munka után, egészen bizonyosra veszem, hogy a világ számos országában azt fogják mondani az emberek: a béke jobb, mint a háború. És, ha közben a Szovjetúnió itt — ott kirobbant azért megint valami csetepatét, akkor pech­­hünk van... Gy. Gábor, New York EZEN NEVE LIDÉRCALOM — Kétségbe vagyok esve, doktor úr — mondja a páciens. — Kép­zelje, azt álmodtam, hogy teljesen egyedül vagyok száz gyönyörű, meztelen nővel.. . Rettenetes volt. — Mi ebben a rettenetes? — ál­­mélkodik a doktor. M I N T A R Á K Rádrohan a hordár. Aj, rút davaj, javad túrja! Morisz, öné e nőszirom. Nős. S ön? Sólyom, a gazda madzaga molyos. Te még mit lesel, Tim? — Gémet. Erőszakos kannak sok a szőre. (Beküldte: T. E. Svájc) Kennedy elnök tékehadserege, megfelelő előképzés után, elindul szerte a világba, hogy a különbö­ző országokban propagandát fejt­sen ki a béke mellett. Igazán szép, nemes és lelkesítő kezdeményezés ez. Különösen, ha hozzászámítjuk, hogy a béke­CSEKCSEPE — CSAKCSUPA I,apunk egy barátja előíizetését ezzel az újformájú ,,Csakcsupá“-val újította meg. Ügy gondoltuk, hogy ez a fajta „Csakcsupa“ is megihleti majd a Csakcsupások népes táborát. Egyetlen ebem! Egy esztendeje nevettetsz engem, nejem s gyermekem. Benned kedves Pestem leverhetetlen szelleme lengedez. Pest embere messze ment, de legyen helye Essen, Velence, esetleg Kent, Tennesse, — ebem, szeret, mert egyre-egyre re­mekelsz, te, kedvence rengeteg embernek. Nyelved szellemes s eszesen nevettetsz. Gyere hetente. Persze lehet, ez nem megy, de gyere egyre. Levelem mellett csekk. Nesze ebem, ezzel megveszlek ezer s ezer hetekre. Szeretettel: Veres Ede (Bern) T AMERIKA — Az, — feleli a páciens, — hogy álmomban én is nő voltam.. . KI A BOLONDABB? Egy ideggyógyászhoz beállít egy férfi. — Doktor úr, — mondja, — va­lamit kell csinálnia a feleségem­mel. Az a rögeszméje, hogy ő egy utca. — Nem baj, mondja az orvos Nem kell vele ellenkezni, hagy­ja rá és akkor rövidesen kigyógyul abból a rögeszméből, hogy ő egy utca. — Jó, jó — vágja rá a férj. — de hol fogok akkor én parkolni? ANGYALI HITVES Egy Ohio állambeli képviselővel közlik, hogy a legközelebbi válasz­táson szenátornak szeretnék jelöl­ni. A képviselő, mielőtt választ adna, felhívja a feleségét: — Mit szólnál ahhoz, ha egy amerikai szenátornak lennél a fe­lesége? Az asszony gondolkodik egy da­rabig, aztán megkérdi: — Melyiké? VENDÉGLŐBEN — Pincér! — szól dühösen a ven­dég — Ez a borjúszelat olyan ke­mény, mint a cipőtalp. — Érthetetlen! — mondja a pin­cér. — Biztosíthatom, uram, hogy ez a borjú egy héttel ezelőtt még tehén után szaladt... — Az lehet, — morogja a vendég — de nem tejért. .. (L. F. gyűjtéséből)

Next

/
Oldalképek
Tartalom