Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-15 / 2. szám
10. Fakutya CSAKCSUPA-CSAKCSUPÄ ZAKARIÁSOM! Zivataros, zimankós zónában, Záhonynál, zsuppfedeles zsellér - házunkban zsugoriskodíunk Zsigmonddal, zöldborsót, ze lerlevest zabáivá. Zárórakor zörögtek záporverte zöld zíalugáterünkön. Zavarunkban zengő zenét zengedeztiink, zsálya&zinű zongoránkon. Záreltávolításkor zajongva, zsibongva zúdultak zsiványok zsebünkre, zsebkendőt, zsebórát zabrálva. Zajos Záhonyból zajtalanul Zcgligetbe zarándokoltunk, zsíros zsemlyét zúzva zápfogaiakkal. Zendüléskor, Zalánfutással Z'ppelinen Zarzibárba zötyögtiink, zabvetésbe zuhantunk — zabothegyezni. Zárom zokogásomat, zátonyra zökkent: Zanzibar, zéróév-zártakor. Zenóbiád VERSES CSAKCSUPA Hűs Helvetiában, havasok honában, Huszonegyedikén, hóhullás havában; Házastársam horkolt, hencserünk hosszában, Háborítatlanul hát hamiskodhattam. (TIMAFALVY) 'VV^^tWVWWV^f«VrtSVW^WWVWWVVVrtV^WWWVVVVVVWVW■^/W^ CSÓKOLOM... „Csókolom!“ — így köszönsz s a szád kedvesen nevet, Simogató szép mesének látod életed, . Fürge copfod cirógatja vállad peremét, — De ha könnyen messze röppen néhány röpke év. Amikor majd hiún hordasz formás frizurát, S rájössz: nemcsak nevetni, csacsogni tud a szád, Akkor (hogy. megváltoznak a sorsok, emberek!) „csókolomot“ én köszönök előre Neked! 1956. Thinsz Géza FÜLÖPKE ARANYKÖPDÖSÉSEIBŐL — Anyú, igaz az, hogy Hruscsov egy temetési ló? — Hogy mondhatsz ilyet, Fülepke? — Te mondtat! tegnap, hogy ő fog minket a sírba vinni... LEHET BENNE VALAMI Azért egyre kevesebb az igazság a Földön, mert állandóan osztják? (Morvanek I3. Ágoston hálcsont és strucctoll nagykereskedő) AZ ÉDES TITOK János délután hat órakor ért haza a hivatalból. Kulcsát kotorta elő, de az ajtó kinyílt. Felesége állt az ajtóban. — Jaj, — mondta izgalomtól remegő hangon — már alig vártam, hogy itthon légy. — Mi az? Mi történt? — meredt rá János. — Mi a baj? Az első és a második világháború között született és így megszokta, hogy általában valami baj követi az ilyen izgatott várakozást. — Semmi, semmi... éppen ellenkezőleg — mondta felesége és betuszkolta a szobába. Aztán karosszéket tóit elébe: — Ülj le, szivem. Mégis csak valami baj lesz, gondolta János. Felemelték a házbért? Újabb adót vetettek ki? Valaki elmondta, hogy két évve! ezelőtt a kis Liselotteval egyszer iroda után elment feketézni? —- János, — mondta a felesége és megfogta a kezét — hét éve vagyunk házasok... Egyszóval, megtudta Liselottét. . . Majd azt mondom, hogy tanácsot kért, hogy... hogy. .. valamilyen pénzügyi tanácsot. — János, — mondta újra az asszony — valamit el kell neked mondanom, aminek nagyon, nagyon fogsz örülni.. . János agyába hirtelen világosság gyulladt. Ránézett felesége kipirult arcára, örömtől csillogó szemére. Micsoda szamár volt... Hogyan is gondolhatta, hogy a Liselotte-ügy kiderült? Hiszen akkor mogorva arc és kisírt szem várta volna. — Miért vágsz ilyen bamba arcot? — hallotta felesége hangját. Gyorsan előrehajolt és megfogta az asszony kezét: — Beszélj, drágám... mondd el hamar.. — János... hét éve élünk kettesben és most.. . most végre nem leszünk már sokái ? egyedül. ,. — Hatásos szünetet tartott, aztán ezt mondta: — Jön egy harmadik... János felugrott. Átölelte feleségét, felemelte a levegőbe és forogni kezdett vele. Az asszony sikoltozva nevetett. Ne... ne... engedj el... János hirtelen elengedte és gyengéden alá tolta a karosszéket. — Én, szamár, —■ mondta bűnbánóan — Bocsáss meg... forgatlak és összerázlak, most amikor nyugalomra van szükséged. .. Lenyomta az asszonyt a karosszékbe és simogatni kezdte a karját: — Borzasztóan boldog vagyok, drágám... — Tudtam, hogy örülni fogsz. — Az egész életünk meg fog változni. — Igen. .. én is azt hiszem — mondta boldog sóhajjal az asszony. — Több időm marad majd... többet járhatunk el szórakozni... János csodálkozva nézett rá. — Igen. .. — mondta kissé bizonytalanul — de azért ne éld bele magad ebbe, drágám... Egy gyerek sok gonddal és vesződséggel jár, különösen, amíg kicsi... — Gyerek? — Most az aszszony arca vált csodálkozóvá. Ki beszél itt gyerekről? János úgy érezte, hogy a vérkeringés megállt az agyában. — Drágám. .. — hebegte — emlékezzél vissza... Egy perccel ezelőtt azt mondtad, hogy nem leszünk többé egyedül, mert jön a harmadik... — Persze, hogy jön. . . vágta rá az asszony — Hét év után végre sikerült találnom egy takarítónőt... „ Táios József (Hannover) MI LESZ EBÉDRE? Alanti kis írásban ételt s italt rejtettünk el, szépszámnial. Ha nem unja, számolja meg, hány vars összesen, (Mi 14-et számoltunk össze.) Kellemes nap volt. Áron bá’ átvágott a réten. Sógorja I sveszi, majd válláról a gondokat, A sógor ügyvéd, s bár a pór költ.égős mulatság, de ha megnyeri, az nagy öröm. Tar hó nyakába hullt, de nem bánta. Ha rápirit Oszkárra, erre a szemlelen csellengőre, aki kibabrált vele, akkor ezt megunnepli. E tor, (ma már táska szám kell hozzá a pénz) azt lesz ünnepelendő, hogy ő nyert Mindenkit meghívok, gondo'ta Áron. Barát, fű, legelő, aki él és mozog. És a szomszédik? M grántotta vállát. Egyszsrcsak ráordít ám valaki: — Hé. . . Megállj! Mit téblábal? Más rété semmi kendnek? Oszkár volt. Marka darab lőcsöt szorongatott. Áron nem nézett fel s álmos léptekkel e'kanyarodott. A hordó, amit csapraveretek, lesz vagy száz akko. Nyakas ember, Áron, nem hagy magával igazságtalant tenni. Csücsülj c~ak Oszkár büszkén, a végén a babérokon én csücsülök. — Van itt három majom, doktor! Az egyiknek a füle fáj, a másiknak a szeme, a harmadikat meg a fogászatra kelt küldeni.
