Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-12-10 / 23. szám
Fakutya 9. GANGON ALULI HAZASSAG VIDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * ÍRTA: ROBERT MORLAND FORDÍTOTTA: VARALJAI PÉTER 23. FOLYTATÁS Lakatos papa Dorothyra nézett, aki két centivel szélesebbre húzta száját. Herbert Dalmonte hallgatott. Lakatos papa most a milliomosra pillantott. Milyen sápadt, gondolta. És milyen komoly. De Dorothy rászólt és erre Herbert lassan, nehezen széthúzta száját és valami mosolyfélét produkált. — Milyen találmányai vannak, Mr. Lakatos? — kérdezte Egérke. Lakatos papa előredőlt. A szoba megállt. Most olyan témáról van szó, amiben otthon van. — Sok találmányom van. — mondta büszkén. — Most fejeztem be egy automatikus ajtónyitót, ami az áram segítségével, önműködően nyitja ki az ajtókat... Ezenkívül van egy automatikus cipőkanál találmányom, amely az ágy végéhez szerelhető és így sohasem vész el, hanem mindig ott van... Van egy önnyíló dugóm, amit egyszer kell beletenni az üvegbe és aztán nem kell többé kihúzni, ugyanis keresztülönthető rajta az ital. .. Van egy... — Bocsánat, — szólt közbe Egérke, — de szeretném sóéban lefordítani... A harmadik angol mondatnál Dorothy félbeszakította. — Lovely! — mondta és ezt Lakatos papa is megértette. Aztán mondott még néhány mondatot, amit Egérke fordított le:-— Mindegyiket nagyszerűnek találják! Pontosan ezek azok a találmányok, amelyekre szükség van. Azt kérdi Mr. Dalmonte, hogy hajlandó-e Mr. Lakatos eladni ezeket a találmányokat? — Eladni? — Igen... Ügy értve, hogy... hogy... szóval ön kapna most egy összeget előre... és azonfelül az eladásból is részesülne. Lakatos papa lehunyta a szemét. Igen, itt a pillanat, amiről mindig álmondott. A tehetség nem vész el, csak elnyomják. Hoszszú évek verítékes és vergődő munkája után, íme, a sors meghozta az elégtételt. — Benne vagyok! — jelentette ki, kicsit ünnepélyesen, de hanghordozásában már benne volt a sikeres ember magabiztosságának első halvány előjele. Dorothy felugrott székéből, megszorongatta Lakatos papa kezét, aztán Herbert Dalmontehoz fordult. Herbert belsőzsebéből csekk-könyvet húzott elő és arany töltőtollával néhány szót firkantott egy csekklapra. — Tessék! — nyújtotta át Egérke a csekket — Ez az előleg. Lakatos papa ránézett a csekkre. Aztán újra ránézett. Aztán levette orráról a szemüveget és megtörölte és újra megnézte a számokat. Igen... semmi kétség... 100.000 dohár... SZÁZEZER DOLLÁR... Ennyi pénz nincs is. Hebegett valamit, de Egérke, Dorothy intésére, félbeszakította. — Nem kell semmit sem mondani, Mr. Lakatos... Ez üzlet. Mr. Dalmonte biztos benne, hogy az ön nagyszerű találmányaival ennek sokszorsát fogiák mindketten megkeresni. —• Ez nem kétséges! — mondta Lakatos papa sziklaszilárd meggyőződéssel. Felállt. Minél előbb beszélni akart Dorinnal, hogy elujságolja neki... — Még egy pillanat. — mondta ekkor Egérke. Önnek.. . önnek van ugye egy lánya, aki a Dalmonte Áruházaknál volt alkalmazásban? — Tessék? — Lakatos papa szemöldöke felszaladt. — Volt alkalmazásban? Téved, kisasszony... Ott van alkalmazásban. Egérke mosolyogva ingatta meg a fejét. — Csak volt, Mr. Lakatos... Én tudom, én is ott dolgozom a könyvelésben. Néhány nappal ezelőtt kitették... tudja, amikor az a szerencsétlen csók-ügy kezdődött...- Csók-ügy? Az én lányom... és CSÓK-ÜGY? — Lakatos papa arcát pirosság öntötte el. — Beszéljen kérem érthetően.. . Egérke néhány mondattal vázolta a történteket. Dorothy, arcán még mindig lárvaszerű mosollyal, figyelte őket. Herbert lehúnyt szemmel hallgatott. Lehet, hogy aludt. — Ez... ez nem igaz! — mondta Lakatos papa, amikor Egére befejezte. Egyik arcról a másikra pillantott, de mindegyikről azt olvasta le, hogy igaz, minden szó igaz... — És most Mr. Dalmonte azt szeretné, — folytatta Egérke — hogy mivel önök társak lettek... hát ön parancsoljon rá a 'ányára, hogy hagyja abba ezt az őrültséget... Zárja be néhány napra, vagy... Micsoda? — Lakatos papa hangja éles lett. Mintha fejjel nőtt volna meg, úgy fordult szembe Dorothy Dalmonteval. Egérke szaporán pislogott. Bár ő volt a tolmács, Lakatos papa egyenesen Dorothyhoz intézte szavait, nem törődve azzal, megérti-e, vagy sem. — Hogy képzelik maguk? Hogy én ... bezárjam a lányomat? Nem tudom pontosan, hogy mi történt... de bizonyos, hogy a lányomnak van igaza! Most már értem az egészet... Találmányokat akarnak gyártani?!? Meglobogtatta kezében a csekket. — Azt akarják, hogy 100 ezer dollárért a saját lányom ellen forduljak! Azt hiszik, mert itt minden a pénz... mert csak az számít, hogy mennyi van a csekkszámlán, de hogy ki az illető, mit érez, mit gondol, mik a vágyai, milyen ember... az semmi... Azt hiszik, hogy mindenki ilyen? Hát lássák, hogy mennyit ér nekem a maguk pénze... Szavaival egyidőben, mintegy pont helyett, összegyűrte a csekket és a papírgombócot Herbert Dalmonte felé hajította. A Józsefvárosi Kugli Kör büszke lett volna a dobásra. A gombóc egyenesen a milliomos tömzsi orrához pattant és onnan legurult a földre. Herbert vakkantásszerű hangot hallatott... de Lakatos bácsi ezt már nem hallotta. Határozott léptekkel ment az ajtó felé, széles ívben kitárta és úgy vágta be maga mögött, mintha még mindig ott lenne kezében a 100 ezer dolláros csekk... IX, FEJEZET, amelyben bepillantást nyerünk Fred lelkivilágába és a néger kerámiafigurák iránt érzett ellenszenvébe. Milyen kozmetikai cikkeket használ egy modern boszorkány? Egy nőküldöttség bebocsájtást nyer és Herbertet emiatt megcsókolják. Egy ajtó kinyílik, egy váratlan látogató elhelyezkedik a szekrényben és emiatt Frednek végig kell feküdnie egv táblán. A kisasztalon néger énekest ábrázoló kerámiafigura áll. Jobbra tőle, a falon, óriási festmény, széles aranykeretben. Fred egy heverőn fekszik és a kerámia szobrot nézi. Anyjától kapta, öt évvel ezelőtt. Most fel kellene kelni, gondolja odavinni a szobrot a nyitott ablakhoz és kidobni. Úgy, hogy egyenesen a kerítés vaslándzsáihcz pattanjon és ezer darabra törjön. Ez persze ostobaság. Szegény szobor nem tehet semmiről. Ezenkívül, ha kidobná, a kertben őgyelgő magándetektívek úgy összeszaladnának, mint annak a rendje. Ez lenne a jó. Valamit kellene csinálni, most azonnal, rögtön, ebben a pillanatban, különben megbolondul. (Folytatjuk)
