Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-12-10 / 23. szám

6. Fakutya VAJDA ALBERT KUTYÁBÓL HOGY LESZ KANÁRI? — Kanári-szigeti útijegyzetek — AMIKOR gépem leszállt Santa Cruz de Tenerife repülőterén és a taxis elhelyezte a bőröndöket a csomagtartóban, németül kér­­eezte, melyik hotelbe igyek­szem. A hotelportás kedves mo­sollyal üdvözölt és ugyancsak németül közö'te, hogy a harma­dik emeleten lesz a szobánk. Délben a káprázatosán megterí­tett asztal közepén német zász­ló fogadott és a frakkos főpin­­cér német köszöntéssel nyújtot­ta át a spanyol-német nyelven megírt étlapéi. Asztalszomszé­daink többsége német volt, a strandon legalább annyi német szót lehetett hallani, mint spa­nyolt és amikor az egyik újsá­gosnál megvettem a londoni Daily Telegraphot, németül kö­zölte az árát. A Kanári - szigeteken üdülő vendégek hetven százaléka né­met. Az elmúlt évben többszáz házat vettek meg itt a németek és az eladó telkek legnagyobb részére is német a vevő. Hiába, így van ez, ha egy nép megnyer egy háborút! * KANÁRI a mi nj elvünkön kis énekes madarat jelent. Ez az oka annak, hagy a Kaná­ri-szigetekről hallva az ember lelki szemei előtt sárga­­toHú kanárik jelennek meg, tro­pikus környezetben. így aztán érhető, hogy ami­kor a Las Piilmar-i repülőtéren átszálltunk a Tenerife felé me­nő gépre, azt vártam, hogy számtalan kanári röpköd majd körülöttem. Ehelyett két hatal­­rr.as kutyaszobor üit a reptér be­járatánál. Kanári ugyanis nem madarat jelent spanyolul, ha­nem kutyát és a romantikus csengésű Kanári-szigetek, ma­gyar fordításba a hűségesebb, de kevésbbé romantikus Kutya-szi­getek nevet viselik. Hét órát kellett repülnöm ah- Eioz, hogy megtudjam: kutyából hogy lett... kanári. * PUERTO DE LA CRUZ, ahol lakom, 12 ezer lakosú ha­lászfalu. Széles tengerparti sé­tánya van, mczaikkövekből ki­rakva, pálmákkal és leanderek­kel szegélyezve. Egyik oldalon a tenger, másik oldalon lukszus hotelsor. Hét-nyo’cemeletes szál­lodák, tengerre néző balkonok­kal. A tengerparti sétány egyik végén nyitott, stadiónszerű épü­let, itt tartják évente egyszer, májusban a bikaviadalokat. A sétány másik vége kis térbe tor­kol, ahonnan meredek hegyi út vezet tovább, a városka felé. Az utcák meredekek és kanyargó­sak, mert Puerto de la Cruz hegyoldalba épült. A házak egyemeletesek, mindegyiken van néhány apró erkéiy, földigérő zsalugáterek és legalább egy ba­zár. A bazárban mindent lehet kapni, fogpasztától a koporsó­szegig. Mivel ez a kis halász­falu egyben szabadkikötő is, te­hát a kirakatok telve vannak ja­pán öngyújtóval, eredeti, To­kióban hamisított amerikai Par­ker tollal, svájci karórával, irán­it cia parfőmmel és olasz tiszta se­lyem női blúzzal. Alkudni kötelező. A boltos megmondja az árat — 500 pe­­zetta — és lesi a vevő arcát. Ha ez az arc eltorzul, a szájszél el­­kékül és a torokból sipitásszerű hörgés tör elő, a boltos elége­detten mosolyog: ma jó vevőt fogott ki. Az 500 pezettára tar­tott árút általában 250-ért meg lehet kapni, de jobb bazárokban odaadják 100-ért is. Aki nem alkuszik, az nem em­ber. Elveszik ugyan tőle a pénzt, oda is adják az árút, de a vevő még ki sem lép a nyitott boltaj­tón az utcára, a boltos máris köp egyet utána. * A TEVÉS EMBER naponta kétszer végigbaktat tevéivel a hotelek előtt, hogy gusztust csi­nálj an egy kis tevegelésre. (Azt hiszem így hívják a tevén-való­­íovaglást) A tevés ember arca napbamí­­tott. A tevék arca szőrös. A te­vés ember állandóan mosolyog, ahagy ott ül az egyik teve há­tán. A tevék nem moso'yognak, hanem kigúvadt, unott tekintet­tel meredn. k az emberre. Alsó ajkuk lefittyed, mintegy előre is fitymálva a leendő utast. A te­vés ember mosolya hívogató, a tevék arckifejezése elutasító. A szigeten töltött hetek alatt egyet­len egyszer sem láttam utast a tevenyeregben. Manapság az ember jobban hisz az oktalan állat arckifejezésének. * A SPANYOL nyelvet szótár­ral a kezemben próbálom meg­törni. Első napon mindjárt csa­lódás. Véletlenül rábukkanok egy szóra: cucharacha. Ejha, mondom, a régi, híres sláger, a La cucharacha... Most megtu­dom, hogy mit jelent. Elhűlve meredek a magyar betűkre. A dal, amelyre összesímulva és a szó romantikus csengésétől át­hatva táncoltam, miközben az Országház grill énekese búgva­­búgta: La cucharacha... la cuc­haracha. .. magyar fordításban így hangzik: A svábbogár... A svábbogár... A múltat sosem szabad felidézni, mert mindig csalódás a vége. * AZ EGYIK kanyargó mellék­utcában ízléses népművészeti foh. Tengeri kavicsok, f kete és rozsdabarna festett alakokkal, háncsból font szobrok, mintás térítők, égetett agyag-szobrocs­kák. A legszebb az elárúsítónő a pult mögött. Kreol. Bőrének elyan színe van, mintha naran­csot, maláíakávét és tejszínt ke­vertek volna össze rózsaszirom­mal. Haja bársonyos-fekete, sze­me korom-fekete. Szája vonalá­ról a világ valamennyi nőtlen költőjének kellene ódákat írni, [| százszámra. (Nősök nem írhat­­!■ nak, mert feleségük megfojta­­;! ná őket.) Nem tudok választani, mert akármit mutat, — sajnos, csak a népművészeti tárgyakra szorít­kozik — egyre csak őt bámulom. Boldog az a nép, amelynek mű­vészete ilyen nőket produkál. * MINT MINDEN deli ország­ban, itt is az utcán zajlik az élet. Itt beszélgetnek, itt isszák a mé­regerős feketét, itt kötnek üzle­tet. Egyik délelőtt, arra lettem figyelmes, hogy egy meglehető­sen termetes signora kézenfogva vezet egy kiáltozó kisfiút. A gye­rek üvöltve ismételt egy szót, amely számtalan világnyelven ugyanazt jelenti és így én is megértettem. Arra a kis műve­letre vonatkozik, amelyet az emberi szervezet jelenlegi felé­pítése mellett, időnként min­dannyiunknak el kell végeznünk. És ezt a gyerek büszkén és har­sogva adta az egész utca tudo­mására. Kell-e ennél beszédesebb bi­zonyíték egy nép nyíltszívűségé­­re? JÓ BARÁTNŐK Mit szólsz a születésnapi ün­nepségemhez? Ugye, gyönyörű volt a torta, a huszonnégy gyertyával? Igen, csak egy hibát követtél el. Mit? — M nd a két végén meg kellett volna gyújtanod a gyertyákat. MÉLYRŐL JÖVŐ KÍVÁNSÁ1 Akar engem a világ legboldogabb asszonyává tenni, Elemér?- Minden vágyam az lenne. .. — Menjen haza. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom