Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-09-10 / 17. szám

Fakutya 3. Itt van a Gyulus, Budapestről Irta: Sas Félix 1. Örömhír, heuréka! Jön a Gyalus Pestről. Egyetlen édes barátom. Azt hittem, ebben az életben már nem látjuk egymást. Húsz alka­lommal utasították el útlevél-ké relmét az otthoni galádok. Huszon­egy edszerre megkapta. Holnap itt lesz. Köszönöm ne­ked, édes Úristen, hogy meghall­gattad kérésemet és megengedted, hogy láthassam Gyulust. 2. Megérkezett! Percekig ölelgettük egymást. Könnyeztünk is. Nincs szebb, mint amikor két jóbarát évek után viszontlátja egymást. 3. Első éjszaka hajnalig beszélget­tünk. Annyi mondanivalónk volt, közös ismerősök, az otthoni élet, milyen most Budapest.. . Igaz, hogy Gyulus nem sokat tudott kő zös ismerősökről. . . Hogy van a Misi? — kérdeztem én. Jól van, egészséges, jó állása van, — felel­te ő. Hogy van a Munyika? Jól van, egészséges, jo állása van. Egy kis változatosságot jelentett, ha valakire azt mondta: „Nem tu­dom mi vau vele, évelt óta nem láttam.“ Hajnalig tartó beszélgetésünk után az a kép alakult ki bennem, hogy az otthoniak nagyrésze jól van, egészséges és remek állása van, a kisebbség pedig évek óta azzal foglalkozik, hogy bujkáljon Gyulus elöl. 4. Bernek programmot dolgoztam ki Gyulus számára. Reggelinél el is mondtam neki, hogy délelőtt el­mehetünk a British Múzeumba, utána ebédelünk valahol, aztán elviszem majd a Towerhoz, meg­nézzük a Taté és a National Gal­lery t, a két híres képtárat, aztán elmegyünk majd az Old Víc szín­házba és kirándulunk Oxfordba, Slratford-on-Avonba, Shakespeare szülővárosába, Cambridge - be és leviszem az angol tengerpartra is.. . Gyulus végighallgatta a terveze­tet, aztán bólintott és azt kérdezte: — Van ezek között a helyek kö­zött olyan, ahol olcsón lehet nylon­inget venni és galyóstollat? 5. Sosem tudtam, hogy Londonban ennyi árúház van. Gyulus tudta. Mint kiderült, pontos lista volt nála London és külvárosainak va­lamennyi árúházáról. Általában nincs megelégedve bizonyos áruk minőségével. A banán nem rossz, de az itteni zöldpaprika íztelen. A nyakkendők.színezése sem olyan, mint a pesti Ízlés. Próbáltam ma­gyarázni, hogy talán ennek az le­het az oka, hogy az itteni vásárlók angolok és nekik más ízlésük van. Gyulus azonban letorkolt azzal, hogy miért Ízlésesek a francia és az olasz nyakkendők, ott se pes­tiek a vásárlók. Ez előtt az érv előtt meghajol tani és megígértem, hogy jövőre Ízlésesebb raktárral fognak szol­gálni az angol árúházak, meri Anglia tagja lesz a „Hatok“-nak, az európai gazdasági közösségnek. Gyulus ebbe beleegyezett. 6. Lakásom tele van nyloninggel, női pulloverrel, kardigánokkal, esőköpennyel, (amelyet két olda Ion lehet hordani). Ezenkívül ma rendeltünk két kiló golyóstollat. Gyulusnak holnap kell elutaz­nia, de eddig nem tett semmiféle célzást erre vonatkozólag. Ha estig nem szól, szóbahozom én. A barátságnak is van határa. 7. ürömtől ragyogó arccal közölte ez a nyomorult, hogy még egy hé­tig marad. Ügy alakullak a dolgai. Hogy az én dolgaimmal mi van, az egyáltalában nem érdekli ezt a kőszívű frátert. 8. Még öt nap. . . Gyűlölöm az árú­­házakat.. Gyűlölöm Gyulust. Igen, kimondom nyíltan: gyűlölöm! Mi­csoda átkozott rendszer lehet az, amely útlevelet ad egy ilyen hon­fitársi vérszívónak, egy ilyen árúházi vámpírnak. . . Bár már elmenne... 9. Bár itt se lett. volna. . . 10. Egy angol barátom lakásán va­gyok, már két nap óla, az ágy alatt. A pesti üdémnek hagytam egy cédulát, hogy váratlanul vi­dékre kellett utaznom, üzleti ügy­ben, bizonytalan időre. 11. Ma beadtam a kérvényemet: emigrálok Ausztráliába. Olt állí­tólag sokkal jobb a lakáshelyzet, mint Londonban. Lakásom ugyanis mától fogva nincs. Az a rém elhatározta, hogy nem megy vissza, hanem itt ma­rad Londonban és nyloning és golyóstoll üzletet nyit, abból a készletből, amit az én pénzemből vásárolt azért, hogy haza vigye Pestre eladni. Csak tudnám, miért versz ennyi re, magasságos Úristen? A MEGOLDÁS írta: Bertolt Brecht A június I7.-Í felkelés után Az írószövetség főtitkára Röpcédulákat osztogatott a Sztálin-alleen. Ebből mindenki megtudhatta menten. Hogy a nép elvesztette a kormány bizalmát És csak úgy tudja visszanyerni azt, Ha megkettőzi eredményeit. Ám, ha ez így igaz, nem lenne egyszerűbb, Ha a kormány feloszlatná nyomban a népet És választana helyette magának Egy másikat? (Az 1953. június 17.-Í németországi felkelés után irta Brecht ezt a verset.) HAJSZA A TOLVAJ UTÁN CSALÁDI BAJUSZ EGY ÉRDEKES ELŐFIZETŐ Néhány nappal ezelőtt kap­tunk egy levelet, amelyben a le­vélíró közli, hogy elő akar fizet­ni a Fakutyára. Meg is indokolja, miért. íme az indoklás: „Liftesfiú vagyok egy tizenhat emeletes épületben. Állandóan jönnek emberek, akik elkezdenek viccet mesélni és mielőtt a poén­hez érnének... bumm. kiszállnak. Évek óta nem hallottam egy be­fejezett humoros történetet. Ezért akarok előfizetni lapjukra.“ (Adja a jó Isten, hogy bennünk se csalódjék.) MEGFELELŐ EMBER — Megkaptad az állást? — Nem mert elkövettem egy os­toba hibát. Azl mondtam, hogy én minden munkát behunyt szemmel is el tudok végezni. — Mi ebben a hiba? — Éjjeliőrt kerestek. TEXAS, OH TEXAS Lótolvajt fogtak Texasban és már viszik is akasztani Egy pap kilép a tömegből és azt kérdi: — Mielőtt felakasztjátok, mond­hatok egy imát ezért az embe­rért? A sheriff erre dühösen: — Micsoda? Ez a gazember még arra se volt jó, hogy itt él­jen köztünk Texasban és te most be akarod őt ajánlani a mennyor­szágba? AUTÓSOK — Sajnos, én nem tudok meg­engedni magamnak egy autót — De hi zen most vettél eg.et. — Azóta tudom. (A firmorszáei SUOMEN K UVALFHTI rímií lanhnh

Next

/
Oldalképek
Tartalom