Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-07-01 / 7-9. szám
FÁKLYALANG 17 annyit a magyar szabadság ügyének, mint a nemzettől véridegen — magukat magyarnak nevező opportunisták erőszakos, kisajátító munkája és politikai kalandorok szélhámoskodása. A 15. évfordulón rendezendő NEMZETISÉGI FESZTIVÁL rendező bizottságának “Executive Chairman”-je Lővy-Lovas György és a bizottság tagjai között ott találjuk Andreánszky Károly nevét is. Elérkezett az ideje annak, hogy egyszer és mindenkorra lezárjuk a Lővy ügyet. Mindazok, akik figyelemmel kisérték 1957 kora tavasza óta a magyar politikai emigráció életét nagyon jól tudják, hogy hogyan keresztelték Lővy Györgyöt Lovas Györgyre a Szabad Magyarság cimü újság akkori szerkesztőségében, mert már a neve sem volt összeegyeztethető a néhai Galambos atya szellemével, amelyet az abban az időben induló lap zászlajára tűzött, hisz többnyire erre a célra adták össze jobboldali és régi amerikás magyarok azt az 50,000 dollárt, amellyel meg akarták teremteni egy keresztény magyar napilap alaptőkéjét és pénzügyi biztonságát. Lővy úgyis, mint Lovas hü maradt önmagához, szított, nyálazott hangulatot keltett — ki ne emlékezne még írásaira: “le az álarccal”, “alakítsuk meg a független szabadságharcosok szervezetét”, stb. stb. Majd az első Amerikában megtartott szabadságharcos ellen kongresszusa következett a Carnegie Endowment International Center-ben. Megemlíthetjük a Szabad Magyarság belső pereskedését is, amellyel elúszott az alaptőke fele és elhullott a vezetés egyik férges fele. Közben Lővy otthoni múltját felfedték magyarországi ismerősei, s minthogy semmi elfogadható választ nem tudott adni a jogosnak látszó vádakra a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség Lővy-t kizárta tagjainak sorából. Sokat írhatnánk még időszaki felbukkanásairól. Fábián Béla és Lővy György dicstelen szerepléséről a díjazott és botrányos tüntetésekről, amelyeknél a lényeget a tüntetések díjazása jelentette. Mindezek tetejébe Pogány András csak úgy kinevezte egy morálisan bukott “szabadságharcos” csoport főtitkárává és mostanában ilyen minőségben dadog felháborító valótlanságokat olyannyira, hogy a magyar emigrációnak már Lővy betegsége is van. így érthető, hogy egy olyan nemzetiségi táncmulatságon, ahol Lővy a rendező bizottság elnöke, a magyar szabadságharcosoknak nincs mit keresniük mert nem akarnak “ilyen formában kegyelettel adózni” volt társaik emlékének, de a halhatatlan értékű forradalomnak és szabadságharcnak sem. ANDREÁNSZKY “SZELLEMI KONGRESSZUSA” Értelem, logika és főleg az emberi jellem tekintetében fogyatékos egyedek 15 év óta semmi mással nem törődnek annyira, mint azzal, hogy hogyan járassák le az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszmei értékeit, mert nem tudják elviselni, hogy vannak olyan magyar szabadságharcosok és hazafiak, akik helytállásukkal pozitív értékeket teremtettek a magyar nép szabad és független továbbéltetéséhez. A magyar szabadságharcosok soha nem vétettek a volt magyar katonák ellen, sőt azok ellen a magyarok ellen sem, akik önmagukat jobboldalinak tartják, de joggal elvárták a nevezettektől is, hogy ők is tartsák tiszteletben a magyar szabadságharcosok képviseleti jogát saját harcuk, tehát 1956 képviseletére. Úgy gondoltuk és úgy érezzük ma is, hogy a magyar szabadságharcosok kitűnőre vizsgáztak nemcsak magyar, hanem világpolitikai értékelés szerint is 1956-ban, és nemcsak nemzeti öntudatból, hanem magasszintü politikai érettségből is. Számtalanszor adtuk jelét az elmúlt másfél évtized során ezen állásfoglalásunknak és partnerként kerestük a fentnevezett kategóriába tartozó magyar testvéreink kezét, közösen harcolni a magyar nép szabadságáért, hogy megalapozzuk a szabad és független Magyarország elkövetkező évszázadait. Korábbi kadványainkból és szervezeteink rekordjából mindenki meggyőződhet erről, mégis mindezek ellenére sok alattamos rúgást és gáncsoskodást kaptunk viszonzásul. Még ma is szeretnénk azt hinni, hogy nem a nevezett közösségek egészétől, hanem csak néhány javíthatatlan és gyógyíthatatlan egyéntől. Óvást emelünk azon egyének ellen, akiknek neveivel a Kereszt és Kard Mozgalom, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Turul Szövetség a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség IX. Világkongresszusával szemben de azzal azonos időben és azonos városban bűnös gonoszsággal magyar szabadságharcos megjelöléssel “szellemi kongreszszust” készítenek elő, holott nagyon jól tudják hogy a M.Sz.(N.)V. IX. Kongresszusán a legnevesebb és a legjobb szabadságharcos múltra visszatekintő nemzetőrök jönnek össze és, hogy erre a történelmi jelentőségű magyar szabadságharcos találkozóra minden magyar szabadságharcos egyformán meghívást kapott. Jelentéktelenségük folytán nem foglalkoznánk Vasvári, Andreánszky és más hozzájuk hasonló személyekkel, mert mi tökéletesen ismerjük megosztó tevékenységük minden kulissza-titkát, de nem igy a tájékozatlan, vagy rosszul tájékoztatott becsületes honfitársaink. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy hogyan hozták létre az első “szellemi kongresszusukat” Montrealban ugyanezek az urak. Neves tudósokról, kutatókról és egyetemi tanárokról írtak akkor, de a fényképező gépek lencséi más fajta embereket örökítettek meg és emiatt minden tisztességes magyar ember nagyon-nagyon szégyelte magát a rendezők helyett. És mindezeken túl, hol voltak akkor is a magyar szabadságharcosok? A másodikon sem jelentek meg a szabadságharcosok, sőt a jelenlegire — a harmadikra sem mennek el, mert értelmük és tántoríthatatlan magyar öntudatuk nem engedi meg, hogy Vasvári, Andreánszky és hozzájuk hasonló egyedek a saját testükre szabott kényszerzubbonyba köthessék a magyar szabadságharc magasan szárnyaló eszmeiségét és főleg azokat, akiknek neveit a történelem összekötötte az 1956-as magyar forradalommal és szabadságharccal. (folytatás a 20-ik oldalon)