Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-04-01 / 4-6. szám
18 FÁKLYALÁNG ÉLŐ MAGYAR IRODALOM ntroihtsz Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és dedöntve lapjait? Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel közülünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sűrűjében, Ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehunyja, és leborulnak minden angyalok, és elsötétül minden kreatúra? A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. Pilinszky János ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a Hitler Adolf Baráti Köre. N.Y.: Megrendelő lapjukat (természetesen előfizetési dij nélkül) megkaptuk. A lapon Ígért kötelet (amelyet akasztásra küldenek nekünk — amint Írják — fajmagyaroknak) türelmetlenül várjuk, hogy átadhassuk arra illetékeseknek, kik alkalomadtán majd Önöket fogják arra a kötélre felakasztani. Addig is maradjunk — ennyiben. Béke velünk. Egy zsidó nő. N.Y.: Ha nem saját szemünkkel látnánk el se hinnénk, hogy egy nő ■— mégha zsidó is — ennyire megfeledkezzen magáról és ilyen alpári hangon Írjon. Nagysasasszony Önnek nem lett volna gyerekszobája? Kár! Arról azonban biztosíthatjuk, hogy sem rohadtak, sem nyilasok, sem hóhérok nem vagyunk (ezt nem védekezésül írjuk, csak mint tényt állapítjuk meg) és éhen sem fogunk megdögleni — amint azt Kiskegyed szeretné — mert eddig is fizikai munkával kerestük meg a mindennapit-— annak ellenére hogy fejenként 15-16 évet töltöttünk iskolapadokban — ezután sem félünk attól, hogy Ön elveszi tőlünk ezt a nehéz fizikai munkát, mert ugyebár nem szokta a cigány a szántást. A jövőre nézve azonban szolgálhatunk egy igen jó tanácscsal, éspedig azzal, hogy mielőtt mégegyszer Írna nekünk tanulja meg legalább a magyar ábc nagybetűit, és ne írjon mégegyszer N betű helyett Z-t. Nem illik. Még félreértés támadna belőle. Különben ■—■ javuljon meg. Keszcsók! <.yviáj usi eső Dörren az ég, már suhog is a zápor S vig kacajként sikongva földet ér Buborék pattog tajték ostorából... Sok éhes szájba igy lesz több kenyér. De nem bízik — ki verejtékkel szántott Hiába küldtök esőt égiek Sorsát verik a csöppnyi kis husángok Felszakad benne s fáj a régi seb. Mi rut ragályként hullt sok nemzedékre Megnyomja létét, mint a lomha zsák Burkolhatjátok rózsaszín mesékbe E tájon ismét ur — a szolgaság. S lelkét újból zordan összezárja Idegeneknek sose tárja ki Hiába zug a nagy vásári lárma — Egységbe Világ Proletárjai! S ha lépte nyomán dűlnek majd a rendek S hízelkednek a cifra rongy szavak Ő messze néz — hol századok kerengnek E furcsa röptű — nehéz ég alatt. 1956. Gyenis István • IMIIM............................ B. Gy. L.I.C.: Semmi nyomát nem találjuk a (magyar) történelemben annak, hogy a cigányság mint nyolcadik törzs — vagy mint u.n. vajdaság — együtt jött volna a Vereczkei szoroson keresztül Árpád honfoglaló magyarjaival a Kárpátmedencébe. Sajnáljuk. A. Gy. N.Y.: A “Magyar Doktrína” nem íródott semilyen népcsoport — igy a cigányok ellen sem. (A cigánysággal különben is csak jó értelemben vett előítélettel viseltetünk, mert szeretjük a jó cigányzenét.) Felfogásunk az, hogy a cigányságot, mint kisebbséget éppen annyi jog illeti meg (a ma jdani, szabad) Magyarországon, mint a magyarságot. De semmivel se több! Beláthatják, hogy biológiai fennmaradásunk érdekében viszont nem támogathatjuk a cigányság a magyarokénál sokkal magasabb szaporodási arányszámát, mert akkor nemsokára megérhetjük azt, hogy megfordul a jelenlegi arány és tiz millió cigány lesz Magyarországon negyedmillió magyar ellenében. Biztosak vagyunk benne, hogy fordított helyzetben Önök is igy vélekednének erről a kérdésről. Az a panasza, hogy a cigányság “dögön” élt Magyarországon csak féligazság, amelynek a hiányzó fele a cigányság hagyományos és idült munkaundora. Dolgozni mindig szabad volt Magyarországon — s aki dolgozott annak nem kellett “dögön” élnie. Az állampolgári jogokkal kötelességek is járnak! — A SZERK.
