Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-04-01 / 4-6. szám
FÁKLYALÁNG 13 WäJ, Jjd “ ; ... — — idézet Lővy (Lovas) György “Gondolatok egy szobor árnyékában . . .” cimü cikkéből, amely a “Magyar Szabadságharcos” (?) 1971 áprilisi számában jelent meg. Arról nem tehet ez a szegény “szabadságharcos vezér” (?) hogy beszéd közben dadog, de hogy Írásban is, arról — igen. Rövid cikkét 215 helyen szakítja meg három pont (nem számítva a sajtóhibákat, ahol négy pont van a három helyett). Ezenkívül 16 gondolatjel. 6 kettőspont és 20 idézőjel is fellelhető még Lővy ominózus cikkében. Garantáljuk, hogy ha valaki elolvassa ezt az “uj műfajt” falnak megy tőle. Egy célra azonban éppen ezért feltétlenül ajánlhatjuk. Küldjék el Kedves Olvasóink haragosuknak a fentebb említett cikket. S ha az illető nem bolondul megtőle úgy — mint akin már semmi se ronthat — nyugodtan beléphet Lővy-Lovas “háziszabadságharcos szervezetébe”, hisz minden jobb embernek egytáborban a helye. A Szittyakürt 1971 áprilisi számában a “A Tanácsadó” címmel figyelemre méltó cikk jelent meg Benyó Dezső tollából. A tanácsadó — ki is lehetne más ? — természetesen Pogány András “tudós”, amiben csak az a meglepő, hogy Nixon elnök, akinek sikerült kiebrudálnia az amerikai közéletből az abefortasokat “magyar vonalon” csak törököket tudott fogni; mint ama bizonyos lakáj, valamint a fentebb említett tanácsadó és még mások. Benyó emelkedett hangú, nívós cikkében felsorolja Pogány tetteit és mulasztásait, amelyekkel súlyosan vétett az összmagyarság érdekei ellen. Tény az, hogy valóban nagyon elszaporodott ez a Pogány, amelyért nemcsak egyedül ő a felelős, de felelősek azok a magyar emigráns szerkesztők is, akik minden lehető és lehetetlen témakörben teret engednek lapjaikban Pogány meglódult értelmetlenségeinek. Mert — kérjük tisztelettel — Pogány mindenről értekezik, még a magyar ősvallásról is (Katolikus Magyarok Vasárnapja 1971 február 7,-i szám) amelyben kioktatja azokat a magyarokat, akik néhány ezer évvel előbb voltak magyarok, mint ő és kereszténnyé is jó kilencszáz évvel korábban váltak, mint Pogány. Benyó cikkét néhány adalékkal még ki tudnánk egészíteni, de egyelőre legyen elég annyi, hogy Pogány “összekutyuló és halálosan elszabotáló” cikkét a Széchenyi György szerkesztésében megjelent Politikai Fogoly cimü folyóiratban olvastuk először, amely cikkben Pogány arra kéri Széchenyit, hogy “nehogy valamiféle hőst csináljon belőle.” Mármint Pogányból! Hát bizony ez valóban lehetetlen is lenne, mert ha nem szül gyáva nyulat Nubia párduca, úgy a gyáva nyúl sem szül nubiai párducot. Itt említjük meg azt a tényt is, hogy Pogány András szervezeti belépési kérelmét a szabadságharcosok még válaszra sem méltatták — igy szinte nevetséges az, hogy Pogány “szabadságharcos Szervezeti elnökösdit” játszik, szégyenére az irányított magyar közvéleményformálásnak. (Nekünk ő már csak pogány marad örökre — a szerk.) Végezetül szeretnénk még egy megjegyzést fűzni Benyó azon megállapításához, hogy senki nem tiltakozott Pogány “összekutyuló és halálosan elszabotáló” cikke ellen. Szabad legyen megemlítenünk, hogy mi igenis tiltakoztunk, úgy is mint volt politikai foglyok és úgy is mint szabadságharcosok. Sajnos, mint ahogy Széchenyi György nem úgy más sem adott soha teret a magyar szabadságharcosok véleményének, mert ha ez megtörtént volna, a magyar politikai emigrációnak nem lenne most pogány betegsége, amelyet ma már minden józan itélőképességü magyar hazafi szeretne kiirtatni jobbsorsra érdemes emigrációs életünkből.----o---Változatok egy témára Érdeklődéssel olvastuk a Kanadai Magyarság 1971 május 8.-i számának 2. oldalán megjelent cikket, amelynek cime: “25 éve engedélyezték a szabadságot és egy év múlva megölték”. E remekbeszabott cikket Stirling György a 24 évvel ezelőtti —s a kommunisták által betiltott — Holnap cimü napilap munkatársa irta. A szerző cikkében méltó emléket állított a Sulyok Dezső által alapított Szabadságpártnak és a párt rövidéletü napilapjának a Holnapnak. Éppen ezért lepődtünk meg Stirling György ugyanerről a témáról irt és a Nemzetőr cimü lap 1971 májusi számának 4. oldalán megjelent “Utolsó kísérlet” cimü cikkének módosított hangvételén. Nem tudjuk mi indította Stirlinget arra, hogy hangfogót tegyen a Nemzetőrben megjelent cikkének mondanivalójára, a Nemzetőr “irányvonalának” követelménye-e, vagy valami más; mindenesetre nagyon sajnáljuk, hogy igy történt. Olvasóink tájékoztatására néhány sort idézünk mindkét cikkből. Először a Nemzetőrből. “... Hogy ennek a népmozgalomnak — mondhatni igazi népfrontnak — kik állottak az élén, kik szervezték azt és kik foglalták szavakba, programpontokba, ami a magyar nép döntő többségének óhaja volt az ma már mellékes. Tudott dolog: a politikát emberek csinálják, emberek, akik nem mentesek hibáktól és gyarlóságoktól. ..” A Kanadai Magyarságban megjelent cikkben igy ir Stirling: “...Énnek az ideje (ti: az ellenzéki párt létrejöttének — a szerk.) most 25 éve, 1946 március 12.-én érkezett el, amikor 20 képviselő kivált (kizárták őket Rákosi kívánságára — a szerk.) a Kisgazdapártból és március 15.-én nyilvánoságra hozták, hogy Dr. Sulyok Dezső vezetésével Magyar Szabadság Párt néven uj pártot alapítanak. A Szabadságpárt tulajdonképpeni jelentkezését az ország népe
