Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-01-01 / 1-3. szám

20 F Á K L Y A L Á N G A GNÓM (avagy zsidó király Magyarországon) A Magyar Távirati Iroda 1971 február 5.-én 19.05 órakor a kö­vetkező jelentést adta ki: “Meg­halt Rákosi Mátyás a Magyar Dol­gozók Pártja (a kommunista párt forradalom előtti elnevezése — a Szerk.) Központi Bizottságának volt első titkára. Rákosi Mátyás gyógykezelés céljából a Szovjet­unióban tartózkodott, súlyos és hosszadalmas betegség után ma halt meg Gorkij város kórházá­ban. 79 éves volt.” A magyar történelem leggyalá­zatosabb figurája—a tömeggyilkos hóhér — természetes módon múlt ki, bár mint a fentebbi jelentés­ből kitűnik “súlyos és hosszadal­mas betegség” után hagyta itt az árnyékvilágot. A “magyar nép bölcs atyja” az adai Róth bácsi fiaként látta meg a napvilágot. A kunbélai véres 133 nap idején már népbiztosként “tanította” a magyar népet. Móresre! A görény­kurzus bukása után Moszkvába került, ahonnan fontos megbíza­tással Magyarországra küldték, ahol hamarosan lebukott és ha­lálra Ítélték. A nyugaton élő zsi­dóság és a “széplelkü humanis­ták” “Mentsük meg Rákosit” ak­ciója sikerei járt és a véreskezü hóhér elkerülte méltó büntetését. Kegyelmet kapott és a szovjet­német barátkozás idején a szegedi csillagbörtön államfoglya újra a Szovjetunióba került. Régi elvtár­sait — még ő szerencséjére a ma­gyar börtönök lakója volt—Sztálin kivégeztette, köztük elsősorban néhai főnökét Kun (Kohn) Bélát is. A Szovjetunióban eltöltött idő alatt vált Sztálin leghűségesebb magyar tanítványává s úgy érke­zett Magyarországra a Szovjet hadsereg batyujába. így ir erről Benedek Pál a Torontóban meg­jelenő magyarnyelvű zsidó hetilap a Menóra 1971 február 29.-t szá­mában “Egy gyűlölt diktátor ha­lálára” cimü cikkében: ... “Képzeljük el mi történt. A moszkvai emigráns-politikusok élén előbb Debrecenbe, az ideiglenes nemzeti kormány székvárosába, majd rövidesen Budapestre érke­zett Rákosi Mátyás s tüstént párt­zsargonban kezdett beszélni — akárcsak a többi moszkovita, Ge­ro Ernő, Farkas Mihály, Rézai József és a többiek. Szintén zsidók .. S ez a (díszes) társaság rövid idő alatt olyan mérhetetlen ter­rort honosított meg Magyarorszá­gon, amelyhez képest a Szamuelly-i féle csak gyenge kezdet volt. Ártatlan emberek ezreit végez­tették ki, százezrek kerültek in­ternáló táborokba és börtönökbe, akiknek jobbára csak az volt a “biinük”, hogy magyar hazafiak voltak. Tízmillió ember élt olyan örökös félelemben, amelyhez fog­hatót megelőzőleg nem élt meg egyetlen generáció sem Magyar­­országon. Sztálin receptje szerint még legjobb elvtársait is kiirtot­ta, ha felmerült valaki iránt a gyanú ebben a beteglelkü őrült gnómban. Sztálin halála után az uj szov­jet vezetők bizalma megingott Rákosiban. Egy alkalommal Moszk­vába rendelték magyarországi cse­lédeiket. így ir erről Larinov orosz vezérkari ezredes “Hadszer­vezés epigonjai” cimü Moszkvá­ban megjelent tanulmányában (csak a Rákosira vonatkozó részt idézzük): “... A magyar vezetőket senki­­sem üdvözölte. Malenkov elvtárs intett, hogy foglaljanak helyet. Malenkov szólalt meg. Rákosinak szemére lobbantotta érthetetlen politikáját, amivel a tönk szélére juttatta Magyarországot. Nekünk —folytatta Malenkov—szorgalmas, dolgozó és a szocializmust építő, minden tekintetben megértő test­vérpártra van szükségünk és nem egy vérigsértett, gyűlölettől átfű­tött ország népére. Az önök ka­landor politikája a tönk szélére juttatta Magyarországot — ismétel­te Malenkov elvtárs és átadta a szót Berijának. Berija asztalt csap­kodva támadt Rákosira. “Maga zsidó-király akar lenni Magyarországon, mip” — kérdezte a meglepetéstől falfehér Rákositól “Én már hallottam, hogy Magyar­­országon uralkodott török szultán, Habsburg, erdélyi fejedelem, de arról még nem tudok, hogy ott zsidó király is lett volna! És ma­ga sem lesz az, érti RákosiP Mert mi ezt soha semmiesetre sem fogjuk eltűrni!” Berija még egy nagyot csapott az asztal lapjára és leült...” így Berija! Szintén zsidó. De akkor még sem ejtették tel­jesen a kopasz diktátort, a teljes bukást 1956 júniusában követke­zett be, amikor a politikai bizott­ságot rövid idő alatt másodízben hívta össze s amely ülésen várat­lanul megjelent Mikoján és levál­totta Rákosit. Érdemes elolvasni az erről szóló fejezetet a “Tiszti­tó vihar” cimü könyvben. A könyv szerzői: Aczél Tamás és Méray Tibor. Szintén zsidók. Szemtanuk leírták azt is, hogy hogyan vitték el erőszakkal az oroszok Magyarországról Rákosit 1956-ban. Még a repülőtéren is görcsösen kapaszkodott a lépcső korlátjába, de nem volt kímélet. A mór megtette kötelességét... Tavaly mégegyszer visszacsem­pészték Magyarországra, de nem maradhatott sokáig ott, mert Rajk Lászlóné és Sólyom Lászlóné bűn­vádi eljárás megindítását köve­telték férjeik gyilkosa ellen. így került vissza a Szovjetunióba, ahol beteljesedett sorsa. Rossz emléke azonban ottma­radt Magyarországon, mert szin­tén zsidó bűntársai még ma is ott élnek büntetlenül, pedig Far­kas Vladimirnek még személysze­­rint is adósa Kádár János ... Végezetül idézzünk még néhány mondatot a fentebb emlitett Me­nóra cikkből: “... Magyar és zsidó szempont­ból is sokkal jobb lett volna, ha Sztálin más garnitúrát küld Ma­gyarországra 1945-ben . .. ... A cionista meggyőződés a nemzeti lét felismerését, annak erejébe vetett hitet jelent és esz­mei tartalma más nemzetek tör­ténetére is vonatkoztatható. Ezért helyeseljük, hogy a japán népet

Next

/
Oldalképek
Tartalom