Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
20 F Á K L Y A L Á N G A GNÓM (avagy zsidó király Magyarországon) A Magyar Távirati Iroda 1971 február 5.-én 19.05 órakor a következő jelentést adta ki: “Meghalt Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja (a kommunista párt forradalom előtti elnevezése — a Szerk.) Központi Bizottságának volt első titkára. Rákosi Mátyás gyógykezelés céljából a Szovjetunióban tartózkodott, súlyos és hosszadalmas betegség után ma halt meg Gorkij város kórházában. 79 éves volt.” A magyar történelem leggyalázatosabb figurája—a tömeggyilkos hóhér — természetes módon múlt ki, bár mint a fentebbi jelentésből kitűnik “súlyos és hosszadalmas betegség” után hagyta itt az árnyékvilágot. A “magyar nép bölcs atyja” az adai Róth bácsi fiaként látta meg a napvilágot. A kunbélai véres 133 nap idején már népbiztosként “tanította” a magyar népet. Móresre! A görénykurzus bukása után Moszkvába került, ahonnan fontos megbízatással Magyarországra küldték, ahol hamarosan lebukott és halálra Ítélték. A nyugaton élő zsidóság és a “széplelkü humanisták” “Mentsük meg Rákosit” akciója sikerei járt és a véreskezü hóhér elkerülte méltó büntetését. Kegyelmet kapott és a szovjetnémet barátkozás idején a szegedi csillagbörtön államfoglya újra a Szovjetunióba került. Régi elvtársait — még ő szerencséjére a magyar börtönök lakója volt—Sztálin kivégeztette, köztük elsősorban néhai főnökét Kun (Kohn) Bélát is. A Szovjetunióban eltöltött idő alatt vált Sztálin leghűségesebb magyar tanítványává s úgy érkezett Magyarországra a Szovjet hadsereg batyujába. így ir erről Benedek Pál a Torontóban megjelenő magyarnyelvű zsidó hetilap a Menóra 1971 február 29.-t számában “Egy gyűlölt diktátor halálára” cimü cikkében: ... “Képzeljük el mi történt. A moszkvai emigráns-politikusok élén előbb Debrecenbe, az ideiglenes nemzeti kormány székvárosába, majd rövidesen Budapestre érkezett Rákosi Mátyás s tüstént pártzsargonban kezdett beszélni — akárcsak a többi moszkovita, Gero Ernő, Farkas Mihály, Rézai József és a többiek. Szintén zsidók .. S ez a (díszes) társaság rövid idő alatt olyan mérhetetlen terrort honosított meg Magyarországon, amelyhez képest a Szamuelly-i féle csak gyenge kezdet volt. Ártatlan emberek ezreit végeztették ki, százezrek kerültek internáló táborokba és börtönökbe, akiknek jobbára csak az volt a “biinük”, hogy magyar hazafiak voltak. Tízmillió ember élt olyan örökös félelemben, amelyhez foghatót megelőzőleg nem élt meg egyetlen generáció sem Magyarországon. Sztálin receptje szerint még legjobb elvtársait is kiirtotta, ha felmerült valaki iránt a gyanú ebben a beteglelkü őrült gnómban. Sztálin halála után az uj szovjet vezetők bizalma megingott Rákosiban. Egy alkalommal Moszkvába rendelték magyarországi cselédeiket. így ir erről Larinov orosz vezérkari ezredes “Hadszervezés epigonjai” cimü Moszkvában megjelent tanulmányában (csak a Rákosira vonatkozó részt idézzük): “... A magyar vezetőket senkisem üdvözölte. Malenkov elvtárs intett, hogy foglaljanak helyet. Malenkov szólalt meg. Rákosinak szemére lobbantotta érthetetlen politikáját, amivel a tönk szélére juttatta Magyarországot. Nekünk —folytatta Malenkov—szorgalmas, dolgozó és a szocializmust építő, minden tekintetben megértő testvérpártra van szükségünk és nem egy vérigsértett, gyűlölettől átfűtött ország népére. Az önök kalandor politikája a tönk szélére juttatta Magyarországot — ismételte Malenkov elvtárs és átadta a szót Berijának. Berija asztalt csapkodva támadt Rákosira. “Maga zsidó-király akar lenni Magyarországon, mip” — kérdezte a meglepetéstől falfehér Rákositól “Én már hallottam, hogy Magyarországon uralkodott török szultán, Habsburg, erdélyi fejedelem, de arról még nem tudok, hogy ott zsidó király is lett volna! És maga sem lesz az, érti RákosiP Mert mi ezt soha semmiesetre sem fogjuk eltűrni!” Berija még egy nagyot csapott az asztal lapjára és leült...” így Berija! Szintén zsidó. De akkor még sem ejtették teljesen a kopasz diktátort, a teljes bukást 1956 júniusában következett be, amikor a politikai bizottságot rövid idő alatt másodízben hívta össze s amely ülésen váratlanul megjelent Mikoján és leváltotta Rákosit. Érdemes elolvasni az erről szóló fejezetet a “Tisztitó vihar” cimü könyvben. A könyv szerzői: Aczél Tamás és Méray Tibor. Szintén zsidók. Szemtanuk leírták azt is, hogy hogyan vitték el erőszakkal az oroszok Magyarországról Rákosit 1956-ban. Még a repülőtéren is görcsösen kapaszkodott a lépcső korlátjába, de nem volt kímélet. A mór megtette kötelességét... Tavaly mégegyszer visszacsempészték Magyarországra, de nem maradhatott sokáig ott, mert Rajk Lászlóné és Sólyom Lászlóné bűnvádi eljárás megindítását követelték férjeik gyilkosa ellen. így került vissza a Szovjetunióba, ahol beteljesedett sorsa. Rossz emléke azonban ottmaradt Magyarországon, mert szintén zsidó bűntársai még ma is ott élnek büntetlenül, pedig Farkas Vladimirnek még személyszerint is adósa Kádár János ... Végezetül idézzünk még néhány mondatot a fentebb emlitett Menóra cikkből: “... Magyar és zsidó szempontból is sokkal jobb lett volna, ha Sztálin más garnitúrát küld Magyarországra 1945-ben . .. ... A cionista meggyőződés a nemzeti lét felismerését, annak erejébe vetett hitet jelent és eszmei tartalma más nemzetek történetére is vonatkoztatható. Ezért helyeseljük, hogy a japán népet
