Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-01-01 / 1-3. szám

14 FÁKLYALÁNG Magyar Szabadságharcos Emlékplakett az Alcazár fa­lában. 1956-ban a “magyar Alcazar”-nak elnevezett Korvin­­köz döbbentette meg az emberiséget. ... A kettő most összetalálkozott — és egymásba forrott: a fő­iedéi Alcazár romokból újjáépített falába beépült a magyar szabadságharc emlékműve — az azonos esz­mék hőseinek, vértanúi emlékének együtt a helyük. "A LOS HEROES DEL ALCAZÁR 1936 - LOS EXCOM­­BATIENTES HUNGAROS 1956"= Az 1936-os alcazari hősöknek — Az 1956-os magyar harcosok = A Szabadságharcos <Nemzetőr) Szövetség kezde­ményezését és elgondolását az USA-ban élő Kátay Mihály szobrászművészünk öntöte bronzba. A felállítással kapcsolatban kezdetben nehézsé­gek merültek fel, mert Alcazar nemcsak szent za­rándokhelye a spanyoloknak, hanem féltve őrzött műemlék, melynek se külsején, se belsején változtat­niuk nem szabad. És mégis félretettek minden ren­delkezést, előírást és szabályt (a hősöknek nem kell sokat beszélni arról, hogy mi a hősiesség, mintahogy a vértanuknak sem, hogy mi a szenvedés!), hogy a spanyolországi magyarság “a hallgatásra kényszeritett otthoni vérei nevé­ben és helyett” — Magyarország határain kívül a legméltóbb helyen örökíthesse meg hőseinek történelmi emlékét, amelyet a jelenlegi kormány­­rendszer népünk saját hazájában nem tűr meg, kárhoztat és üldöz. CARVAJAL tábornok Alcazar hősei közül való, Pongrátz Gergely a Sz.H.(N.)V. elnöke emlékbeszédét mondja az Emíékplakett leleplezési ünnepségén. 1936-ban végigharcolta és elszenvedte annak rém­napjait, s azon kevesek közé tartozik, akik ott életben maradtak: ma ő az Alcazar-i Emlékmű Bizottság elnöke, s ő tette magáévá a magyar hősök ügyét és hidalta át a kezdetben megoldhatatlannak látszó ne­hézségeket. Egy külön rendelet alapján rendkívüli engedély születik msg és Kálay Mihály bronzbaön­­tött emlékműve beépült az Alcazár falába s a két Alcazár igy jelképesen eggyé forrt. • "AZ IGAZSÁG KOSZORÚJÁT - ÉS A VÉGSŐ GYŐZELMET" Az emlékmű leleplezésének ünnepségeit a spa­nyolországi magyarság a Szabadságharcos (Nemzet­őr) Szövetség rendezésében az Alcazar Emlékmű Bizottsággal karöltve rendezte meg, október 23-nak és november 4. jellegének megfelelően elkülönítve: a hősök emlékművének leleplezésén keresztül a hő­sök megtisztelését és november 4. jellegének megfe­lelően a hősihalottak gyászünnepségeit. Ez utóbbit a madridi Szentlélek templomban a kommunista bör­tönöket megjárt Justh István felsőőrsi prépost a Madridba akkreditált diplomáciai kar, a spanyol hatóságok és a helyi magyar kolónia részvételével rendezte meg. A spanyol sajtó nagy szeretettel foglalkozott az üggyeb s így nagy meghívásokra nem volt már szük­ség ahhoz, hogy tömegeket vonzzon magához az Alcazar-ok szelleme.

Next

/
Oldalképek
Tartalom