Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-01-01 / 1-3. szám

FÁKLYALÁNG 11 BELPOLITIKAI ÖSSZELOGLALÓ A magyarországi kommunista párt, amely 1956 óta Magyar Szocialista Munkáspárt néven bi­torolja a hatalmat Magyarországon 1970 november végén tartotta 10. kongresszusát Magyarországon. A kongresszuson többek között meg­jelent Brezsnvev is, viszont többek között nem jelent meg Ulbricht, Caucescu és a kínai elvtársak sem küldtek delegációt a barát­ságos meghívás ellenére sem. “N agyágyu” végredményben Brezsnyev mellett csak a pozíció­jából azóta csúfosan kiakolbólitott Gomulka és a csehszlovák Huszák volt. Jugoszlávia is csak második vonalbeli garnitúrával tisztelte meg Kádár Jánost, de hasonló­képpen nem tartották érdemesnek élvonalbelieket küldeni a kubaiak mellett az olaszok, franciák és általában a nyugateurópai “test­vérpártok” sem. E szerény siker mellett a kongresszus azért elvé­gezte azt a munkát, amiért össze­hívták. Brezsnyev szentesítette a jelenlegi magyar rezsim politikai és gazdasági irányvonalát is. Ma­rad tehát továbbra is a gazdasági mechanizmus; a kapitalista szoci­alizmus, amely ha a magyar mun­kásságnak nem is hozott jelentős életszínvonal emelkedést, de a Szovjetunió érdekeit mindenkép­pen előnyösen szolgálja. Külpoli­tikai vonatkozásban teljesen egyet­értettek a több mint 600,000 ma­gyar elvtársat (a magyar nép 6%-a) képviselő küldöttek a kül­földi vendégekkel. Egyhangúlag elítélték az imperialista aggresz­­szorokat Indokínában és Közelke­­leten tanúsított magatartásukért. Föltették az összeurópai kongresz­­szus elengedhetetlen szükségessé­géről szóló lemezt is — természe­tesen a világbéke érdekében. Bel­politikai vonatkozásban kissé ve­­gyesebb volt a felvágott, mert a hithü sztálinisták is résztvettek a kongresszuson a jelenlegi vona­las és velük párhuzamos “párton­­kivüli” társutasok mellett, aminek az lett az eredménye, hogy Kádár mellé felfelé buktatták a megbíz­ható Biszku Bélát másodtitkárnak és a jelentéktelenebb Németh Károlyt harmadtitkárnak. Ezentúl tehát egy triumvirátus irányításá­val építi a kisemmizett magyar nép a szocializmust Magyarorszá­gon. A pártkongresszuson nem be­széltek azokról a határozatokról, amelyekről az 1970-ben lábukkal szavazó magyarok döntöttek, ami­kor igen nagy számban disszidál­tak és mint turisták nyugaton fe­lejtkeztek. Velük — illetve ügyük­kel—csak a bíróságok fogalkoznak és távollétükben hosszú börtön­­büntetésre ítélik őket, amiért nem kívánnak tovább a kommunista diktautra alatt élni és megtagad­ták a hazatérést. Magyarország lakosainak száma 1970 végén 10,342,000 volt, csak 32,000-rel több mint 1969 hasonló időszakában. Ha ehhez hozzávesz­­sziik, azt a 18,000-s számot, akik 1970-ben disszidáltak, akkor is csak 50,000-rel emelkedett a né­pesség száma egy év alatt. Nép­­szaporulat tekintetében tehát to­vábbra is Magyarország áll a leg­utolsó helyen, amelynek belátha­­tatlanul végzetes következményei lesznek már a közeljövőben is. A Fáklyaláng az elsők között volt, amely kíméletlenül felvette a har­cot a magyarországi irtózatos ará­nyú népirtás ellen, amiért a fele­lősséget teljes mértékben a kádári rendszerre hárítjuk. Amennyiben a rendszer a legsürgősebben nem változtatja meg az abortusz ren­deletet (amint azt Románia tette) úgy arra kényszeríti a szabadföl­dön élő szabadságharcosokat, hogy azok olyan eszközökhöz nyúlja­nak a magyar nép megmentése érdekében, amilyeneket eddig a befogadó országok politikájára va­ló tekintetei nem foganatosítottak a magyar nemzet gyilkosaival szemben. A lengyelországi lázadások igen mély benyomást tettek Magyaror­szág népére is. Hiszen 1956-ban is igy kezdődött . . . Azóta per­sze sokat tanult otthoni magyar népünk, de talán még többet a szabadföldön élő magyar szabad­ságharcos gárda. A világpolitikai viszonyok is változtak azóta és biztosak vagyunk benne, hogy egy újabb október 23.-ra soha többé nem következik el még­­egyszer november 4.-e. HUNGARICUS. FELHÍVÁS: Az Október 23 Mozgalom Központi Vezetősége kéri a Fáklyaláng olvasóit és azokat a honfitársainkat, akik figyelemmel kisérik a Mozgalom munkáját, hogy te­hetségükhöz mérten adakozzanak az Október 23 Moz­galom javára. Minden kiadványunk áldozatkész szabad­ságharcosok kemény munkával megkeresett pénzéből jelenik meg. A nyomdai és postai költségek havonként több száz dollárra rúgnak és igy szinte lehetetlen a ki­adványok rendszeres megjelentetése. Ezért kérünk min­den honfitársunkat, hogy adományaikkal segítsék Moz­galmunk munkáját, keressenek személyes vagy levele­zési kapcsolatot a vezetőséggel és kapcsolódjanak be abba a nemzetmentő munkába, amelynek elvégzését a Mozgalom tagsága és vezetősége céljául megjelölt. Az Október 23 Mozgalom évi tagsági dija 50 dollár, ezen felül az alapító tagsági dij ugyancsak 50 dollár. A Moz­galomnak adott adományokról a vezetőség elismervényt ad és az adomány összege az adóból levonhatók Kapható Mozgalmunk 1. és 2. számú kiadványa: 1. Sulyok Dezső: A Magyar Emigráció Szerencsétlensége 2- A Magyar Október 23 Mozgalom Programmja Sulyok Dezső kommentárjaival. Megrendelhetők, egyenként 1-1 dollár előzetes be­küldése mellett a következő címen: HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT P.O. Box 249 — Gracie Station New York, N. Y. 10028

Next

/
Oldalképek
Tartalom