Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
FÁKLYALÁNG 23 1959 május 10.-én a Magyar Bizottság helységében (125 East 72nd Street, N.Y.C.) jöttek össze ismét az un. világszervezeti vezetők. Az értekezleten megjelent Mr. Henderson is, aki egyik fő embere volt a Szabad Európának. Mindenki azt várta, még az amerikaiak is, hogy végre királytalanitják a Magyar Szabadságharcos Szövetséget, ehelyett Mikófalvy, Végváry és mindazok, akik jelen voltak elmarasztalták a Dálnoki-Veress Lajos nevével működő Világszervezetet, mert újabb szele terjengett a dollárnak. Amikor Mikófalvy és társai eljöttek hozzám, tetteik tudatában hazaárulóknak kellett neveznem őket. Később másik közös nyilatkozat is született még, de a korlátolt képességű Mikófalvy ráébredt arra, hogy ismét becsapták és ahelyett, hogy a lesokszorositott szöveget elvitte volna az újra útra kész Király Bélának, bujdosott előle repülőgépének indulásáig. Király Béla nem utazott el aznap és nagy fölháborodásában hűséges embereivel kizárta Mikófalvyt a közös üzletükből és a vezetésből. Abban az időben fenyegető leveleket hordozott a posta, mert az ingóságokat mindenki a maga számára próbálta kisajátatni. A sok-sok segítség ellenére végre Mikófalvy fáradni látszott, csak uj barátai Dr. Horányi Tibor, Dr. Varga László, Bodnár Gábor és Tollas Tibor táplálta benne a reményt. így érkezett el az 1960 május elején New Brunswick-ban (N.J.) megtartott újabb Szabadságharcos Kongresszus, melynek előkészületeit a most már kényszerből is Dálnoki-Veress Lajoshoz szegődött Mikófalvy a fentebb említett uj barátaival és a házigazda Hajdu- Németh Lajossal és egy Nagy Károly nevű volt egyetemistával végezte el. Mikófalvy a Szabad Európa és szolgái utasítására uj elnökjelöltet is talált Dr. Balassa Béla marxista egyetemi tanársegéd személyében, kongresszusi elnökül pedig egy határ A,V.H-s alakulati orvostisztet. Alkalom adtán teljes egészében közzétesszük ennek a nevezetes kongresszusnak hangszalagjait mind a tiz kongresszusi előadó beszédével együtt, ahol a független gondolkodású szabadsághacosok kétvállra fektették a Szabad Európa Társaság magyar szolgáit, mely szervezet nem sajnálta a pénzt és fáradtságot, amikor arról volt szó, hogy ki kell sajátítani az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot. Mikófalvy és társai viselkedésében látván az emberi aljasság példanélkül álló formáját a szabadságharcosok által felkínált elnöki jogkör helyett a távozást választottam ezen a Kongresszuson, hogy ne kelljen Mikófalvyval még csak egy levegőt sem szívnom. Lehet, hogy tévedtünk azon a Kongresszuson, mert még tettlegességgel is el kellett volna távolitanunk a megátalkodott ügynököket és akkor Mikófalvy soha sem tudta volna elindítani azt a lavinát, amely az általa vezetőkké emelt betegképletü egyének puszta létével valósággá válhatott. (Mellékesen itt jegyezzük meg, hogy Dr. Sámson és Dr. Potoczky birósági tárgyaláson nyertek Király Béla ellen A Magyar Szabadságharcos Szövetség eredeti charter birtoklási ügyében. Sámsonék igy köszönték meg Király Bélának a velük szemben tanúsított korábbi magatartását. Talán ennek az ügynek legkiábránditóbb fejezete mégis csak az volt, hogy Király Béa csak Sámson szerű emberek között érezte jól és biztonságban magát és mi valamennyien tudtuk, hogy hogyan kerülhetett Sámson a magyar szabadságharcosok közé. Aki szereti a pikantériát lapozza fel a hivatalos birósági közlönyt és olvassa el a Sámson-Király perről kiadott jelentést. Az eredei működési engedély sorsa igy sajnos cseberből vederbe jutott.) így utazott el Horányi Tibor közbejárására Mikófalvy Lajos a Msgr. Varga Béla által szerzett pénzen a Brüsszel-i u.n. Világkongresszusra huszonkilenc valótlan és érvénytelen megbízólevéllel, amelyekkel dominálta az ötvenkét szavazati joggal biró Kongresszus szavazati többségét. A Kongresszushoz három példányban rergsztrált utón elküldött levelet Írtam, amelyet a Pongrátz testvérek kérésére szószerint ismertettek. E levél tanúskodik arról, hogy a hazaáruló kétkulacsos ügynökről és támogatóiról mindent feltártam és Mikófalvyt a Kongresszus plénuma előtt távozásra szólítottam fel. (Itt kell megemlítenem, hogy amig Mikófalvy “szabadeurópás” pénzen utazott Brüsszel-be addig a legkitűnőbb szabadságharcos múltra visszatekintő Pongrátz testvérek kemény fizikai munkával megkeresett pénzen utaztak oda, Ödön és András Amerikából, Gergely pedig Spanyolországból. Idővel ennek a Kongresszusnak szószerinti lefolyására is visszatérünk.) Kinos hangulatban zajlott le ez a Világkongresszusnak nevezett összejövetel, de a valótlan és jogtalan 29 megbízólevéllel Mikófalvy elvégezte azt a munkát, amit szabadeurópás megbízói elvártak tőle. Olyan kétes értékű embereket választottak a vezetőségbe, akiknél még a szervezeti tagsági viszony sem volt rendben, nem is beszélve emberi képletükről és szabadságharcos múltjukról. A cél csak egy volt, hogy mindenáron megszerezni a Szabad Európa Társaság támogatását és önmagukkal behelyettesíteni azokat a lehetőségeket, amelyek még mindég Király Béla és társai privilégiumát jelentették. A valódi szabadságharcosok közül senki sem ismerte el ezt e vezetőséget és mindenki megvetette azt a minősíthetetlen eljárást, ahogyan igyekeztek megszerezni a Szabad Európa és a Magyar Bizottság támogatását. Mikófalvy még rövid időre visszajött az Egyesült Államokba sőt 1961 elején Dálnoki-Veress Lajos is útra kelt, hogy meglátogassa az Egyesült Államokban és Kanadában működő szervezeteket. Tollas Tibor is ismét feltűnt Amerikában, hogy körültarhálja a tisztaszándéku magyarságot. Nála is a főcél a Szabad Európa Társaság megnyerése volt. Mindketten elmentek mindenhova és mindenkihez. Dálnoki-Veress kb. hét órát tárgyalt velem is lakásomban, ahol felvilágosítottam őt a Szabadságharcos Szövetség tarthatatlan és minősíthetetlen helyzetéről. Feltártam előtte a Szabad Európa és a Magyar Bizottság valódi helyzetét, de ő tántorithatatlanul amellett kardoskodott, hogy a magyar szabadságharcosoknak azért kell támogatni mindkét fentebb nevezett szervezetet, mert a szabadságharcosok támogatásával eredményesebb munkát végeznének. Dálnoki-Veress sehogyan sem akarta realizálni, hogy mindkét szervezet csak ügynököket keres és ott senki sem törődik mással mint egyéni sorsuk sok kis anyagi problémájával, akik soha sem voltak mások, mint a hősi vér vámpírjai. Dálnoki-Veress Washingtonban meglátogatta Allan Dalles-t és Limnitzer tábornokot is, de sehol sem vették őt komolyan. Körútja során erőszakos magatartásával a magyar szabadságharcosok legjobbjait mégjobban elriasztotta magától, mert ami reá kedvezetőlenül hatott azt egyszerűen nem vette tudomásul. Legkirivóbb példa erre, hogy ismételten kértem, hogy szabaduljon meg Mikófalvytól, mert bizonyítékaink vannak arra, hogy megátalkodott karrierista ügynök és ha érdekei úgy kívánják mindig minden előbbi álláspontjával szembefordul. Ebben az esetben, viszont Mikófalvy volt a kulcs, amellyel a Magyar Bizottságon keresztül Dálnoki-Veress Lajos a Szabad Európa Társaság pénzesládáját kivánta kinyitni egyesülete és önmaga számára. Közben Mikófalvy titkos megbízást kapott európai
