Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
20 FÁKLYALÁNG A tízéves évforduló évében emlékezzünk mindennap korunk legkiemelkedőbb történelmi eseményére — az 1956-os október-novemberi forradalomra és szabadságharcra! AZ ÜGYNÖK ÉS BARÁTAI Néhány nappal az 1956-os forradalom és szabadságharc tizéves évfordulója előtt érkezett a hir Münchenből: “Dr. Mikófalvy Lajos családjával együtt hazatelepült Magyarországra.” Azóta több emigráns magyar újság foglalkozott az eseménnyel. Az egyik igy a másik úgy próbálta kommentálni az eseményt, de a megjelent Írásokat leginkább az jellemezte, hogy a cikkek Írói vagy nem ismerik a Mikófalvy ügy hátterét, vagy jobbnak vélték öncélból jelentéktelenné minősíteni az ügyet, mert a Mikófalvy ügy feszegetése sok úgynevezett emigráns politikusnak és újságnak csak kényelmetlen lehet, mert felmerül a felelősség kérdése — kik és hogyan egyengették az útját tiz éven keresztül ennek a szélhámos politikai kaméleonnak? Nézzük meg hát mi magyar szabadságharcosok — mi van a Mikófalvy ügy mögött, mert ez a korlátolt képességű, de behízelgő modorú “szabadságharcos” hoszszu éveken keresztül az úgynevezett “Magyar Szabadságharcos Világszövetség Főtitkára” volt, amely szervezetnek a Dálnoki-Mikófalvy kettős vezetési ideje alatt az volt a főtörekvése (megbízóik kívánságára?), hogy kiközösítsenek a szervezetből minden hazájához hü magyar szabadságharcost és olyan vezetőket keressenek a szabadvilág államaiban működő magyar szabadságharcos szervezetek élére, akiknek az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz semmi közük nem volt; akikből hiányzik a magyar nemzeti tudat; akiknek a könnyebb élet biztosításáért lelkitulajdonságaik vannak a legszentebb magyar eszmék árubabocsátásához. Sőt sok esetben olyan személyek is előtérbe kerültek, akik kommunista párttagok voltak és ilyen minőségben szolgálták a kommunista diktatúrát 1945 után Magyarországon. Ezért az igazi magyar szabadságharcosoknak a kitartott és álszabadságharcosok elleni harcában semmi sem hozhatott volna kedvezőbb alkalmat igazuk újbóli és végleges győzelméhez, mint ezen kétkulacsos ügynök hazatelepülése, akit távozása előtt néhány nappal dicshimnusszal eresztett útjára Dálnoki Veress Lajos és papír szervezetének un. “Intéző Bizottsága.” Mikófalvy világszervezeti főtitkári pozícióján túl a németországi Magyar Egyesületek összevont bizottságának jólfizetett titkára, hosszú időn keresztül a Nemzetőr cimü lap kiadóhivatali vezetője és a Burg Kastle-i magyar gimnázium gazdasági “ügyintézője” is volt. így nem csoda, hogy a sok tisztséget betöltő ügynök uj Mercedes kocsiján hajtott neki a magyar határnak azon a bizonyos októberi napon. Mikófalvy 1957-ben Cleveland (Ohio)-ban tűnt fel és a Ben Húr Biztosító Társaság egyik magyar biztositó ügynöke lett s a Kispestről származó ügyvéd “Kispesti Forradalmi Polgármester” múltjával jelentkezett a magyar szabadságharcosok emigráns életében. A félszeg fiskális, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt, mint egy ügyvédi közösség jólfizetett tagja külföldre járt nyaralni addig, amig a magyar nép legjobbjai hosszú évekre szóló börtönbüntetéseiket töltötték Rákosi Mátyás és társai kommunista diktatúrájában. A Rákosi korszak ügyvédje nagyon jól megtanult helyezkedni és igy sodródott a magyar forradalom oldalára akkor, amikor a gyávák és megalkuvók is előbujtak és megjelentek osztozni a hősi véráldozatból megszületett magyar szabadság javaiból. 1957 tavaszán hire jött a New York-i Magyar Szabadságharcos Központba, hogy Clevelandban a tiz féle szabadságharcos szervezet között működik egy olyan is, ahol a kispesti polgármester a dirigens. A sok szervezet láttán Király Béla útnak inditotta néhány bizalmi emberét, hogy nézzék csak meg, mi is a helyzet Clevelandban, ahová a város magyar jellege folytán több ezer uj magyar emigráns települt. Valamilyen leszerelő ígérettel Dr. Mikófalvy Lajost megszelídítették Király Béla emberei és a helyezkedő fiskális Király Béla vonalához szegődött. A szabadságharcosok világszervezetbe való tömörítése lassú cammogással haladt, mert az önkreált vezetők nem sok bizalommal viseltettek egymás iránt. Király Béla is útnak indult Európába — részben a tervezett Torinó-i Világkongresszus — részben pedig a nagy magyar emigráns egység-tárgyalások ügyében, amelynek tízezer dollárokra rúgott a költségvetése. De a pénz nem minden, mert ahhoz, hogy valaki szabadságharcos vezető legyen — először szabadságharcosnak kellett hogy legyen és igy érthető, hogy miért nem lett Torinóban “Királyválasztás” csak egy baráti “Csonkakongresszus”, ahol szabadságharcos világszervezeti vezetők születtek szabadságharcos múlt nélkül, akik mérhetetlenül sokat ártottak a szabadságharcosok világhírnevének. Az európai szabadságharcos forrongással párhuzamosan Amerikában is zajlottak az események. Lőwy Lovas György, Szeredás (?) Jenő és társaik a vidéki zendülőkkel Cseh Lajos védnöksége alatt Király Béla ellenes Kongresszust hívtak össze a Carnegie Endownment International Center-be. Király Béla néhány nappal a Kongresszus előtt (váratlanul?) visszarepült New York-ba és a Salisbury Hotelban lévő lakosztályán megkezdte manőverezését a készülő Kongresszus ellen. A vidéki zendülők élükön, Mikófalvy Lajossal és Halmágyi Lajossal, akik a Király Béla ellenes Kongreszszusra érkezetek meg New York-ba, Király Bélával való személyes találkozásuk folytán újabb hűség-nyilatkozatot tettek a tábornoknak és Király Béla közvetlen munkatársaival megállapodtak abban, hogy a Lőwy- Lovas, Szeredás, Cseh kezdeményezést megbuktatják. Lőwy-Lovas Györgyről egy volt katonatársa fölfedte továbbszolgáló őrmesteri és ezredpárt-propagandista mivoltát. A jegyzőkönyvet nyomtatásban is megjelentették a Szabad Európa Társasághoz közelálló egyének és uton-utfélen terjesztették a kis formátunu négyoldalas nyomtatványt. Szeredás Jenőről (aki ezidőtájt magyar államfőnek játszotta ki magát) szintén terjesztettek egy körlevelet, amely a Szeredás-Domján
