Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-15 / 1-6. szám
FÁKLYALÁNG 15 MAGYARSÁGTUDOMÁNYI ELŐADÁSOK NEW YORKBAN Nagysikerű előadás-sorozatot rendezett New Yorkban az Október 23 Mozgalom a New Yorki Magyar Club helységében. Az előadó NÉMETH GYULA volt, akit a Mozgalom vezetőségének sikerült megnyerni három előadás tartására. Németh Gyulához régi barátság fűz bennünket, ismerjük munkásságát, mégis mindannyiunkat lebilincselt az a sokrétű tudás és újszerűség, ami előadásait jellemezte. Ha mélyebben kutatjuk ennek a tudós tipusu szerény “amatőr”-nek munkásságát és sikerét, amelyet az összehasonlító nyelvészet és a történelem területén végez és elér, megtaláljuk azt abban a lankadhatatlan szorgalomban, amely több mint harminc éve köti ezekhez a tárgyakhoz. Tudjuk róla, hogy napi 5-6 órát foglalkozik rendszeresen kutató munkával és hatalmas, háromezer kötetes könyvtára minden bizonyító sorát kívülről idézi. Ez a könyvtár nem mindennapos látvány, mert minden föllelhető forrásmunkát megtalálunk benne a fentebb említett témakörökhöz. Németh Gyula tudományos felkészültsége igen magas fokú, amellyel párosul kitűnő előadói stílusa és készsége. Előadói stílusa felől érdeklődve hivatkozott innsbrucki egyetemi éveiből Prof. Sauser, és Prof. Burckhardt Breiner, valamint Prof. Werner Alajos (Szombathely) egyetemi előadókra, akiktől sokat tanult e tekintetben. Anélkül, hogy e helyen belemennnénk a hivatásos — amatőr kérdés vitájába, szeretnénk leszögezni, hogy bár Németh Gyula nem egyetemi tanár (kórházi laboratóriumban dolgozik) de kvalitása megüti azt a színvonalat; a fentebb említett előadások bármelyik jó egyetem katedrájáról is elhangozhattak volna, mert az előadásokban találkozott a népszerűsítő stílus az akadémikus színvonallal. Németh Gyula elve az, hogy ami nem bizonyítható az nem fogadható el igaznak vagy kiindulási alapnak és ebből eredően kimondott tétele igazolására bizonyítékokkal szolgál, s a feltételezéseket és találgatásokat teljesen mellőzi. Tudományos felkészültségét legjobban eredetisége jellemzi. Reméljük, hogy hamarosan elkövetkezik az az idő, amikor Németh Gyula “amatőr” is megkapja azt a hivatalos elismerést is, amelyet hatalmas munkája végzésével és kitűnő eredményeivel már régen kiérdemelt. Előadásainak címei a következők voltak: 1. A magyar nyelvészet fejlődése Budenz-től Bárczy-ig. 2. Mi az igazság a Dákó-Román elméletben. 3. Az Árpádok politikája és Bizánc. Az alábbiakban rövid ismertetést adunk az előadásokról. I. Németh Gyula bevezetőben ismertette a nemzetközi nyelvészet útját; Napoleon egyiptomi hadjárata hozta magával a fáraók földjének megismerését, Champollion-nak sikerült a Rosette-i kő feliratának megfejtésével elindítani a tudományos egyptológiát. Majd áttért a mezopotámiai nyelvek ismertetésére s megfejtési elvükre. Hallottunk Grotefend, Rawlinson, George Smith, Oppert, Hincks, Talbot nevéről, majd a szanszkrit-nak a modern germanisztikához való viszonyát vázolta. Ezután tért át a magyar nyelvészetre. Röviden összefoglalta a Budenz József előtti kort, Hunfalvy Pál és Budenz József kapcsolatát tárgyalta, mély emberi megértéssel, de tévedéseik magjának megjelölésével. Előbb mindkettőnek halhatatlan emléke nyert méltatást és az esetleges elsietett vádaktól való tisztázást. De az érdem nem ment fel a kritikától s Németh Gyula feltette a kérdést: vajon az a Budenz, ki, 1858-ban telepedett meg hazánkban állhatott-e a magyar nyelvismeret oly magas fokán, hogy 1864- ben már nyelvészeti utón erősíthette Hunfalvy könyvének feltétlen helyességét. Itt átadta a szót — idézvén Munkácsi Bernátot — az Ungarische Rundschau, 3. Jahrgang, III. Heft, itt lehozott szövésének: . . . All diese Forschungen werfen auf die Frage nach den verwandschaftlichen Banden der ungarischen Sprache ein überraschend helles Licht, und Hunfalvy stellt schon in seinem 1864 erschienenen wertvollen Werke ‘A vogul föld és nép’ endgültig fest, dasz die Ungarische mit den sogenannten ‘ugrischen’ Sprachen, den Wogulischen und Ostjakischen zusammen eine engere Verwandschaftsgruppe bildet... (op. cit. pag. 52-3.) Németh Gyula az “endgültig — végleges” szó jogosultságát méregette és kifejezte azon aggályát, hogy az u.n. finnugorológiát, ill. annak merev magyar formáját Hunfalvy és Budenz elsiették! Bővebben volt szó Vámbéryről és a Budenz- Vámbéry vitáról; a “török-ugor” háborúról Ezután az előadó az u.n. sumér kérdés, ill. a magyar nyelv sumér kapcsolatairól szólt. Németh a sumér-rokonság kérdésében ismereteinek nem kielégítő voltára való hivatkozással — nagyon tartózkodóan nyilatkozott. Viszont a magyar nyelv sumér eredetű szavakban nem szenved hiányt. Példákat is hozott. így a KÉZ szavunk etymológiáját irta a táblára: finn: KäSI, KáTE lapp: GIETTA, GIEDA mordv: KED' cserem: KIT (Björn Collinder: Fenno-Ugric Vocabulary, 87) votj.: KI zűrjén: KI vogul: KääT osztj: KÖT és ugyanakkor felsorolta a kéz szó mesopotaniai társait: sumér: GIS — akkád: KATU (Deimel: Sum.Akk. Glossar, 65) babylóni: Q. T (qat) (I.J. Gelb: Gl. of Old Acc. 223) assyr: KATU (Delitzsch: Ass. Lesestücke, 184) akkád: QATU (E. Dhorme: L’emploi métha-phorique des noms de parties due corps en Hebreu et en Accadienne; 183) R. Labat (Manuel d’Épigraphi Accadienne, 95) assyr: KAT, KATU Sam. A, B. Mercer: Assyrian Grammar 102) majd Jules Oppert adatát: Études Sumeriennes; pag. 95:
