Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-06-15 / 1-6. szám
FÁKLYALÁNG 13 A honolului konferencia titkos határozatainak megvalósítása hamarosan betekintést enged a délkeletázsiai kritikus helyzet további alakulásába, hogy a háború kiterjesztése vagy pedig az indokínai államok, a franciák, az oroszok és a vörös-kinaiak által támogatott semlegesítésének terve jut-e érvényre. * Az Egyesült Államok és a kommunista román rezsim között május 18.-án tárgyalások kezdődtek Washingtonban. A tárgyalások megindulása nem volt váratlan a nyugati újságolvasó előtt, mert a liberális sajtó már hónapokkal korábban megkezdte a tárgyalások lehetőségének felépítését. Rendszeresen jelentek meg cikkek a legnagyobb példányszámú amerikai lapokban a “romániai önállósági törekvésekről”, a “Moszkvától való eltávolodásról” és a “romániai fejlődésről”. Általánosságban olyan színben tüntették fel a román kommunistákat, mintha azok minden tekintetben rászolgáltak volna, hogy az Egyesült Államok megváltoztassa politikáját velük szemben. A kérdés lényege nem is abban rejlik, hogy a szövetségeseiket szinte minden esetben gátlás nélkül cserben hagyó és eláruló románok jelen esetben titóista önállóságra törekszenek-e Moszkvával szemben vagy csak kommunista taktikáról van szó, hanem abban, hogy az Egyesült Államok kormánya hajlandó-e az elnyomott népek érdekeit szem előtt tartani rabtartóikkal szemben vagy sem? E tárgygyal kapcsolatban Pell szenátor (Rhode Island) szenátusi felszólalása (amelynek magyar fordítását lapunk más helyén hozzuk) közelítette meg legjobban a dolog lényegét. A tárgyalások befejezése után junius 1.-én közös zárónyilatkozatot adtak ki a tárgyaló felek, amelynek lényege az, hogy Románia megkapja ugyanazokat a kedvezményeket, amelyeket korábban Jugoszlávia és Lengyelország élveztek, “hogy az Egyesült Államok ezzel is bátorítsa a keleteurópai csatlósokat Románia példájának követésére és a Szovjettől való függőség lazítására.” Számos ipari cikket vásárolhat ezután Románia az Egyesült Államoktól, köztük atom reaktort is, amelyekkel tökéletesen kiépítheti hadnparát. Amint azt Lenin megjósolta; igy adja el a nyugat azt a kötelet, amire később felakasztják. A tárgyalásokat amerikai részről Harriman külügyi államtitkár-helyettes, román részről pedig Gheorghe Gaston-Marin miniszterelnökhelyettes vezette, aki rögtön pártfogóra talált a New York Times-nál, ahol bő és kedvező lére eresztett életrajzát hozzák a korábban cionista és Grossman névre hallgató (több nyelvet beszélő), magyarországi születésű, de magyargyülőlö kommunistának. A tárgyalások kimenetele és azok eredménye láttán hadd idézzük a szerződő felek figyelmébe újra és újra azt a féktelen magyarirtást ami Erdélyben napjainkban is folyik. A kommunista román kormánynak az erdélyi magyarság ellen foganatosított intézkedései — amint erre számos nyugati közéleti férfiú rámutatott — kimerítik a genocidum tényét, amelynek azonnali megszüntetése nélkül senki sem szerződhet erkölcsi értékének megtartásával. Rár szeretnénk remélni, hogy az Egyesült Államok kormányának megbízottai ellenszolgáltatásként megszabták a kétmilliós erdélyi magyarság jogkörének teljes visszaállítását, mégis aggódva tekintünk erdélyi véreink jövője elé mindaddig mig teljes bizonyságot nem nyerünk arra, hogy kétmillió testvérünk visszanyeri minden jogát, nem utolsó sorban azt a jogát is, hogy önmaga választhassa meg saját nemzetéhez való csatlakozását. * Napjainkban az emigrációs magyar sajtó mellet vagy azzal párhuzamosan egyre határozottabb formát ölt a magyarországi lapok szinte egyöntetű állásfoglalása a Magyarországon katasztrofális méreteket öltött művi vetélések ellen. Több mint két évvel ezelőtt lapunk az elsők között foglalt állást ez ellen a megfontolt és az egész magyar nemzet kiirtását célzó nemzetgyilkosság ellen. (Fáklyaláng 1962 március 15-: Genocidum) Azóta a helyzet még súlyosabbá vált, mert a művi vetélések száma magasabbra szökött fel, amig az élveszületések száma lényegesen csökkent. Ha ehhez hozzávesszük a halálozások számát, arra a végzetes megállapításra jutunk, hogy Magyarországon — az egész világon először — a természetes szaporodás a nullára esett. Most az utolsó felvonásban mozduljunk meg hát végre magyarok otthon és idegenben egyaránt s a cikkezéseken túl árasszuk el az Egyesült Nemzetek titkárságát, befogadó országaink törvényhozóit felhívásokkal és minden rendelkezésünkre álló eszközzel akadályozzuk meg a magyar nemzet teljes kiirtását. KÖVETELJÜK A NEMZETGYILKOS ABORTUSZ TÖRVÉNY AZONNALI MEGSZÜNTETÉSÉT MAGYARORSZÁGON. A világ minden magyarlakta városában alakuljanak bizottságok, amelyeknek ez legyen a legfontosabb feladata. Fel hát a legnagyobb harcra. Aki most nem teljesiti kötelességét a nemzettel szemben s nem teszi meg amit megtehet, az nem érdemli meg a magyar nevet. Hóka Mihály. BEJELENTÉS Mozgalmunk vezetősége ezúton hozza a magyar emigráció tudomására, hogy a mozgalmunk vezetőit írásban és szóban ért alattomos és hazug rágalomhadjárat megszüntetésére kártérítési pert indit a rágalomhadjáratot irányitó és folytató személyek ellen becsületsértés és rágalmazás címén. Az ügyet a Mozgalom vezetősége átadta intézkedés végett jogtanácsosának. Már eddig számos honfitársunk jelentkezett, akik eskü alatt hajlandók vallomást tenni a rágalmazók előttük tett kijelentéseiről. Kérjük honfitársainkat, akik előtt bárki azzal vádolta meg Mozgalmunk vezetőit, hogy a kommunista Kádár kormány fizetett ügynökei, jelentkezzenek vallomástételre közjegyzői hitelesítés mellett. Mozgalmunk vezetősége nem mehet el szó nélkül tovább ezek mellett az aljas rágalmak mellett, amelyeknek egyedüli célja áldozatos nemzetszolgáló munkánk lehetetlenné tétele. Igazunk, tiszta múltúnk és becsületünk tudatában biztosak vagyunk abban, hogy az amerikai jogszolgáltatás ezúttal is — mint nehány hétel ezelőtt — egyik azonos rágalmazó ellen meghozza elmarasztaló ítéletét. Az ügy elmérgesedése, amelyet nem mi idéztünk elő, arra késztet bennünket, hogy a postacímünkkel visszaélő személy vagy személyek ellen is bűnvádi eljárást kérjünk az arra illetékes amerikai hatóságnál.
