Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-06-15 / 1-6. szám
Free Hungarians for an Independent nd Free Hungary Jciklyaläng Szabad magyarok a független, szabad Magyarországért Az Október 23 Mozgalom Folyóirata A MA.GYAII2 EGYSÉG SZOLGÁLATÁBAN “HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!” ÉVFOLYAM, 1-6. SZÁM ÁRA: 35 CENT NEW YORK, 1964 JUNIUS 15 ELMÉLETI ÉS ALKALMAZÓ KONFERENCIÁNK 1964 JUNIUS 27.-ÉN NEW YORKBAN A Magyar Október 23 Mozgalom és a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség együttes rendezésben 1964 junius 27.-én szombaton — egy háromnapos programúi középpontjában — elméleti és alkalmazó konferenciát tart New Yorkban a Carnegie Endowment International Center Buildingben, 345 East 46th Street alatt, d.e. 11 órai kezdettel. A konferencia cime "Az emigráció feladata a magyar kérdés és a világpolitika uj helyzetében." Célja, hogy a most már minden oldalról szinte mesterségesen és egészen bizonyosan szándékosan felszított eszmei zűrzavarban megpróbáljon a magyar probléma őszinte munkásainak némi tájékoztatást nyújtani. A részletes programmot lapunk más helyén találja meg az olvasó. Itt általánosságban szeretnénk a Fáklyaláng egész világra terjedő barátainak elmondani egyetmást arról, hogy mi a háttere a konferencia életrehivásában testet öltött elhatározásunknak, hogyan látjuk e pillanatban népünk helyzetét és melyek azok a princípiumok amelyek magunktartását döntően befolyásolják. * így fordítottuk meg az emigráció szellemét. Amikor a Magyar Október 23 Mozgalom alapítói 1961 november 27.-én New Yorkban törvényes formák közöt aláírták az alakulás “charterét”, az a meggondolás és cél vezette őket, amit kérésükre és megbízásukból Pongrátz Ödön, a később létrejött szervezet elnöke 1961 október 22.-én a new yorki Hunter Collegeban rendezett szabadságharcos emlékünnepen, beszéde végén a következőképpen foglalt össze és fejezett ki: “Október 23.-a a tettek napja volt. Ezért én is szeretnék többet mondani, mint amit eddig mondtam. Magam és szabadságharcos társaim nevében kijelentem, hogy a magyar nemzet külföldi képviseletét rosszak és hivatása betöltésére alkalmatlannak tartjuk. Ezért kijelentem, hogy meg fogjuk teremteni azt a gyakorlati szervet, amely itt az emigrációban méltón fogja képviselni a magyar nemzet érdekeit.” Ez a szellem vezetett minket, amikor 1962 január 27.-én New Yorkban formálisan is létrehoztuk az alapokmány kitűzött céljainak megvalósítására hivatott mozgalmat. Nem lesz érdektelen, ha most visszaidézünk egyetmást abból, amit akkor mondtunk, amikor ezt az alakulást bejelentettük az otthon élő magyar nemzetnek és az emigrációnak egyaránt, amely kettő közül az előbbit tartottuk akkor is, most is és mindig összehasonlíthatatlanul fontosabbnak, sőt — nyugodtan mondhatjuk — egyedül fontosnak: “Ez a szervezet azt vindikálja magának, hogy magára vállalja és teljesiti azokat a nagy feladatokat, amelyek ma a magyar emigrációban Csáky szalmájaként senkinek sem képezik gondját. Tudjuk, hogy semmiféle támogatásra sem számíthatunk arról az oldalról, amely támogatását feltételekhez szokta eddig mindig kötni. De mi nem úgy képzeljük el a magyar ügy szolgálatát, amint ez eddig történt, hanem úgy, hogy az valóban nemzetszolgálat legyen és ne színjáték. Tudjuk, hogy az eredmény első sorban attól függ, mennyi érték rejlik bennünk és abból mennyit tudunk felszínre hozni. Ha utunk sikertelenségre van kárhoztatva, akkor ez annyit jelent, hogy az emigráció többre tartja a szolgaságot mint a szabad vélemény nyilvánítást és a nemzetért vállalt kemény harcot. Ez esetre is azonban egy bizonyos: mi része lehetünk a magyar tragédiának, de sohasem annak oka és sohasem lehetünk sem az emigrációnak, sem magának a magyar népnek szerencsétlensége. Csak parányi része annak a magyar balsorsnak, mely sohasem engedte meg a 16. század kezdete óta, hogy azzá legyünk, aminek lennünk kellene. Ilyen tiszta szándékkal és önzetlen nemzet-szeretettel még nem sokan fogtak népünkért nagy vállalkozásba. Mozgalmunk jövője nyílt: a kocka egyformán vethet hatot is meg vakot is. Istentől, tőlünk magunktól és az emigráció megértésétől függ, melyik eset következik be. De egy bizonyos: nem lehetett tovább tétlenül nézni, hogy élve rothadjunk el idekint és emigrációs csucsszervezetünk abban lássa főfeladatát, hogy fényes fogadó-estéket rendez és azokra — a más kegyelméből kapott pénzen — 150 üveg tokaji aszút rendel vendégei mulattatása végett a kommunista kormány new yorki export piacán.” “Tudjuk, hogy a silányak internacionális frontján olyan alvilági koncentrikus támadás indul meg ellenünk, amilyent még nem látott az emigráció. De ha majd előjön mindenki, akinek fáj az igaz szó, akkor arra gondolunk, hogy mindez semmi azokhoz a támadásokhoz képest, amelyeket 1956
