Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-23 / 7-9. szám
10 FÁKLYALÁNG cleznünk diplomáciai kapcsolatainkat addig, mig az alább felsoroltaknak nem tesz eleget: a) A szovjet csapatok hagyják el Magyarországot. b) Távolítsák el a vasfüggönyt, amely elválasztja Magyarországot a szabad Európától. c) Rendezze a kormány és a katolikus egyház viszonyát Mindszenty hercegprímás megelégedésére. d) Adjanak szélesebb körű szabadságot a magyaroknak, ha azok az ország elhagyására határozzák el magukat. e) Szüntessék meg a szabad Nyugatról érkező rádió és sajtó termékek korlátozását. Ez az utolsó pont igen fontos, mert, ha Magyarországon egy uj generáció nő fel a szabad világtól elszigetelten, az a veszély fenyeget, hogy más életformát (mint a kommunizmust) még hírből sem fognak ismerni és a kommunista életformát mint egyedüli életformát fogadják el. Tehát a kommunista országokkal való kapcsolatainkat ilyen értelemben kell kiszélesítenünk anélkül, hogy a kommunizmust mint életformát helyesnek és véglegesnek fogadnánk el.” Nixon volt alelnök kitűnő cikkéhez nem szükséges kommentár. Csak egyetlenegy, de elengedhetetlenül lényeges szempontra hívjuk fel a figyelmet, ami felsorolásából kimaradt: a forradalom és a szabadságharc szellemében követeljük, hogy a szovjet csapatok távozása után semleges ENSz csapatok elenőrzése mellett tartsanak Magyarországon több párt részvételével szabad és titkos választásokat, hogy az ország népe maradéktalanul visszanyerhesse önrendelkezési jogát. HÓKA MIHÁLY A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség Amerikai Szervezete és A magyar Október 23 Mozgalom HÍREI ÉS KÖZLEMÉNYEI: Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetedik évfordulójára rendezett szabadságharcos EMLÉKÜNNEPÉLY-t megelőzően a magyar szabadságharcosok ellenségei soha nem látott koncentrikus támadást indítottak az Emlékünnepély sikerének meghiúsítása érdekében. Annak ellenére, hogy a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség Amerikai Szervezetének Intéző Bizottsága a Magyar Október 23 Mozgalom Központi Bizottságával együttmöködve már hosszú hónapokkal az évfordulót megelőzően meghirdette a mindig országos érvényűnek tekintett new yorki Emlékünnepélyt a Yorkville Casinóban, mégis akadtak magukat magyar szervezeteknek tekintő csoportosulások, akik ennek tudatában az egységes magyar állásfoglalás meghiúsításának érdekében ellenünnepélyt szerveztek azonos napon, azonos órában. Ebből a vitathatatlanul magyar megosztást célzó magatartásból anynyi rosszindulat és célzatos félrevezetés látott napvilágot a mögöttük felsorakozott sajtó hasábjain, hogy minden józanitéletü honfitársunkban joggal vetődhet fel az a kérdés, hogy süllyedhetnek-e még mélyebbre uraik kiszolgálásában és magyar érdekek elárulásában azok, akik mindenáron tönkre akarnak tenni minden becsületes kezdeményezést, hogy továbbra is megmaradhassanak uraik kegyeiben, akik a magyar nemzet életérdekei ellen szövetkeztek. A HŰSÉG Az ellenünnepély rendezői a magát magán társaságnak nevező Szabad Európa Társaság közvetett, vagy közvetlen híveiből álltak öszsze, hogy megakadályozzák a szabadságharcosok méltó emlékezését. Mint az előző években mindig, most is mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne szólalhassanak meg azok a szabadságharcosok, akik a szabadságharcot fegyverrel vívták, mert azoknak ők nem írhatták elő azt, hogy mit mondhatnak, mert a szabadságharcosok minden megnyilatkozásukban egyedül lelkiismeretük szavára hallgatnak csak és ebből eredően a független magyar gondolkodást követik s a forradalom és a szabadságharc célkitűzéseinek maradéktalan megvalósítását tekintik életük egyedüli értelmének. Ezért kellett tehát gyalázniuk az ellenünnepély szervezőinek a szabadságharcosokat. De céljaikat hála a magyar emigráció kitűnő Ítélőképességének ezúttal sem érték- el. Bár- megbeszéléseik után hosszú listát közöltek az őket támogató szervezetekről, hamarosan kiderült, hogy a feltüntetett szervezeteknek jó része még papíron sem létezik, valamint az is, hogy több egyesület kérte, hogy töröljék neveiket a támogatók listájáról (amit persze a mai napig sem tettek meg) miután látták, hogy mibe keveredtek bele. Ilyen előzmények után került sor a szababdságharcosok Emlékünnepélyére a Yorkville Casinóban, ahol DIADALA több mint hatszázötven főnyi közönség, megjelenésével tüntetett a szabadságharcosok mellett. Hiába való volt tehát az a sok költség, amelyet a magyar emigráció megtévesztésére "bedobtak” az ellenünnepély szervezői (igaz hogy soha sem nekik kell megfizetni) amikor szinte naponként féloldalas hirdetésekben csalogatták ellenünnepélyükre a magyarságot. A New York és New York környéki magyar emigráció ezúttal ismét hitet tett magyarsága mellett és bojkottálta az ellenünnepélyt. Diadalmaskodott tehát a hűség újra a Yorkville Casinóban. Akik ott voltak egész életükben emlékezni fognak erre az ünnepélyre, amelynek fénypontja a bridgeporti szabadságharcosok részvételével előadott szabadságharcos élőkép volt, amelyet Mákos Károly rendezett. A rendező egyetlen drámai élőképbe süritette össze a szabadságharc történetét olyan művészi tökéllyel, hogy hatszázötven ember megrendült zokogása kisérte végig az alig félórás jelenetet. Ez alatt a félóra alatt minden jelenlévő találkozott a szabadságharc igazi lényegével, s bátran kijelenthetjük, soha ilyen megrázó élményben nem volt részünk a szabadságharc óta. A jelenet zenei aláfestése Szilágyi Antal kitűnő munkáját dicséri. A hatás leírhatatlan volt. Az ünnepi beszédet Hóka Ernő mondta, aki beszédével annyira magával ragadta az ünneplő közönséget, hogy szónoklatának
