Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-15 / 1-3. szám
14 FÁKLYALÁNG Bevétel: Kiadás: Havi Egyenleg: Pénztárkönyvi Egyenleg: Január 217.00 181.51 + 35.49 + 35.49 Február 138.00 172.75 — 34.75 + .74 Március 837.05 706.84 + 130.21 + 130.21 Április 162.00 43.47 + 118.53 + 248.74 Május 173.55 24.04 + 149.51 + 398.25 Junius 36.00 247.75 — 221.75 + 187.24 Julius 786.57 971.94 — 185.37 + 1.87 Augusztus 165.35 133.97 + 31.38 + 33.25 Szeptember 454.75 419.75 + 34.99 + 68.24 Október 643.63 674.48 — 30.85 + 37.39 November 467.80--.-+ 467.80 + 505.19 December 84.75 461.89 — 377.14 + 128.05 Évi összes: 4,166.45 4,038.40 A Mozgalom tehát alapitó tagdijakból és adományokból bevett 4,166.45 dollárt és évi ügyvitele érdekében kiadott 4,038.40 dollárt. A pénztárkönyv december 31.-i egyenlege 128.05 dollár aktívum volt. Továbbá ismertette a főtitkár a Mozgalom sajtó és propaganda tevékenységét. A Fáklyaláng, amely az alakuló gyűlés óta a Mozgalom hivatalos folyóirata lett négy esetben jelent meg nyomdai előállításban; március 15, május 15, augusztus 20 és 1962 karácsonyi dátumokkal. A márciusi szám kétezer a többi ezer-ezer példányszámban jelent meg 856 dollár nyomdai költséggel. Ezen kívül két önálló tanulmányt adott ki a Mozgalom az 1962. évben. Márciusban Dr. Sulyok Dezső központi bizottsági elnök tollából “A Magyar Emigráció Szerencsétlensége” címmel. A megjelenési példányszám ezer darab, a nyomdai költség 387 dollár volt. A második önálló tanulmányként a vezetőség közétette a Mozgalom programmját, amelyhez Dr. Sulyok Dezső központi Bizottsági elnök irt kommentárokat. A megjelenési példányszám ezer darab, a nyomdai számla 462 dollár volt. A hat kiadvány összesített nyomdai számlája 1,705 dollár volt, melyhez még esetenként 30-40 dolláros postai költség és más kisebb kiadás járult. A kiadványokból a Mozgalom bevétele eddig 650 dollár volt. Majdnem minden magyar újsággal és folyóirattal cserepéldány akcióban van a Mozgalom Sajtó Bizottsága, szerte a világon. így állandó kapcsolatot épített ki a Mozgalom a világ minden részén élő honfitársainkkal. Ugyancsak tiszteletpéldányokat küldött szét a Sajtóbizottság szervezeti vezetőknek és neves közéleti személyeknek. A Mozgalom irattárában lévő és megőrzött levélbeli megkeresések alapján a főtitkár annak a véleményének adott kifejezést, hogy a megjelenési számok korlátozottsága ellenére is a Fáklyaláng jó munkát végzett a Mozgalom és a becsületes magyar ügy érdekében. Kiadványaink keresett olvasmányai a magyar emigrációnak. Mozgalmunk minden megnyilvánulása az emigrációba kényszerült magyarság szeme előtt történik és “kijelenthetem — mondotta a főtitkár — hogy sok magyar szellemi ember helyeslésével találkozik és támogatását nyerte el. Számos hozzánk érkezett levél szószerinti ismertetést érdemelne — reméljük egyszer eljön az idő, amikor módunk lesz az irattár jelentős részének közzétételére.” Konklúzióként ezt a megállapítást fogalmazta meg a főtitkár: “Mozgalmunk munkáját az elmúlt évben majdnem kivétel nélkül mindenki eredményesnek minősítette. Vannak olyanok is, akik féltéssel figyelik a Mozgalom sokszor merésznek látszó elvi megnyilatkozásait, mégis Isten áldását kérik a küzdelmes de szebb magyar jövőt építő munkájához.” Beszéde következő részében a főtitkár a Mozgalom tagsági kérdéséről szólt. A Mozgalom megalapításánál és a tagság kérdésének tárgyalásánál az alapitó igazgatók azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy népünk sorsának jobbra fordításáért olyan közösségre van szükség, amelynek egyedei mindig készek mindennemű áldozatvállalásra. Viszont emiatt kell, hogy tudatosan éljék magyarságukat és emigrációs tevékenykedésüket missziónak tekintsék, melynél nem dominálhat az egyéni érvényesülés szempontja, csak fajtánknak, nemzetünknek mint közösségnek szolgálata. “Hiszem — mondotta — a főtitkár, hogy Mozgalmunk második és későbbi évei során még többen megértik majd ezt és nem fognak idegenkedni az évi 50 dollár megfizetésétől, mert ez az összeg egy átlag munkáskeresetnek csak 1 %-a egy évben és az emberi példaadás arra késztet majd száz és száz, és talán, ezer és ezer magyart, hogy részt vállaljon nemzetmentő munkánkban. A Mozgalom tagjai és vezetősége is arra kérik honfitársainkat: gondoljanak arra, hogy azok, akiknek hagyatékán felépülhet a szebb magyar jövő, életüket áldozták a nemzet élni akarásának oltárán.” Majd taglalta a főtitkár a Mozgalom által meghirdetett Szabó Dezső Szabadegyetem ügyét. “Ennél a pontnál negativ a jelenteni valóm — mondotta — mert a tervezet megvalósításához szükséges anyagi feltételeket még mindig nem tudtuk úgy biztosítani, hogy a Szabadegyetemet szilárd alapra helyezhesse a Mozgalom. Ugyancsak problémák merültek fel a felkért előadók esetében is, mert azok az egyetemi tanárok, akik amerikai egyetemeken tanítanak nem tudnak időt szakítani másra és többen közülük nem tudták szavatolni az előadások folyamatosságát. A Mozgalom a Szabadegyetem tervét nem adja föl és a Szabadegyetemet előkészítő bizottság továbbra is dolgozik a terv mielőbbi gyakorlati kivitelezésén. A későbbiek során kidolgozza és közzé teszi a Mozgalom az erre vonatkozó alapítvány tervezetét.” Továbbá jelentést tett a főtitkár a Mozgalom múlt évi rendezvényeiről. A márciusi szabadságünnepélyről, amelynek rendezésében a New York állami Amerikai Magyar Szövetség, a Szabadságharcos Szövetség és más szervezetekkel együtt a Mozgalom hatékonyan résztvett. Aznap történt a Mozgalom vezetősége által a new yorki Kossuth szobor megkoszorúzása is. Majd szólt a Mozgalom ismeretterjesztő előadásairól, a Mozgalom társasvacsorájáról, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatodik évfordulójának méltóságteljes new yorki megünnepléséről, tüntetésekről és az évforduló napján megrendezett “októberi őrség”-ről az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt, a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség IV. Országos Kongresszusáról, melyet a Szövetség 1962 június 29—julius 1 között rendezett meg Boston, Mass.-ban. A buffalói ellenkongresszust, amely mögött a Szabadságharcos Szövetségből kizárt személyek húzódtak meg, az Október 23 Mozgalmat létrehozó szabadságharcosok elleni durva támadásnak minősítette: “Nem minket, a Mozgalom tagjait sértettek meg személyünkben, hanem valamennyi magyar közös ügyét és otthon szenvedő népünket” — mondotta. A Mozgalom tagjainak adományain ke(Folytatása a 16-ik oldaon)