Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
kerül a világban egy olyan közvéleményt teremteni, amely helyeslőén magáévá teszi a dunavölgyi országok területének az etnikai elv alapján való ujjárendezése elvét és ez a közvélemény elég erőteljes is lesz ahhoz, hogy szava nyomatékkai essék a latba, akkor azoknak az érdekelt népeknek, amelyek most vitán felül jogtalanul tartják impériumuk alatt a magyar etnikumnak közel egyharmadát, nem lesz meg az erkölcsi hátterük ahhoz, hogy jogtalan álláspontjukat továbbra is fenn tudják tartani. Éhez képest a Mozgalom elhatározta, hogy baráti szeretettel nyújtja ki kezét a Kárpát-Dunamedence minden más népe felé. Felkéri azokat, hogy barátságos és nyílt eszmecserék során tárgyalják meg velünk: melyik az a legjobb megoldás, amely megadja népeinknek a békés, barátságos és gyümölcsöző együttélés lehetőségét, amely nem sújt igazságtalan hátránnyal senkit és egyenlő jogokat adva minden érdekelt népnek, megteremti a különbözőségekből alakuló egység uj európai példaképét. Ezt most, itt, az emigrációban lehet legjobban előkészíteni. Ha volna is hatalmunk, akkor sem akarnánk fenyegetni senkit. De nincs is semmiféle hatalmunk: olyan emigrációs alakulat vagyunk, amelynek a háta mögött nem állanak gazdag pénzforrásokat megnyitó u.n. barátok. Minden erőnk nemzetünk igazának átérzésében és abban a meggyőződésünkben rejlik, hogy ez az igazság előbb vagy utóbb, de egyszer feltétlenül győzni fog. És ezért csak annyit kívánunk — szelíden, harag és indulat nélkül — a szomszédnépek emigránsainak emlékezetébe idézni, hogy minden, a magyar sebekhez hasonlóan elgennyesedett seb eddig még súlyos katasztrófákat okozott. Mi minden erőnkkel egy ilyennek a bekövetkezését akarjuk megakadályozni és ebben a vonatkozásban ez a programmunk. V. A forradalom és a Mozgalom társadalomgazdasági elvei. A magyar forradalom vezetői teljes mértékben tisztában voltak azzal, hogy a forradalom győzelme esetén egy teljes kommunista rendszer romjait kapják kézhez és azokból kell — a tényleges állapotok legmesszebbre menő figyelembe vételével — uj országot építeni és nem egy régi országot restaurálni. El voltak rá határozva, hogy semmiféle restaurációs vagy restituciós kísérletet nem tesznek, hanem egy teljesen megújult, szocialista Magyarország építését kezdik el. De nem a marxista szocializmust fejlesztik tovább, amelynek terrorja, magyar-ellenessége, minden szavának hazugsága, embertelensége, korrupciója és a munkásosztály kizsákmányolása árán felépített, egyedül orosz célokat szolgáló államkapitalizmusa csak kint, szenvedést, vért, könnyet, éhezést és a magyartól idegen faji uralmat tudott az ország szerencsétlen lakosságának romlására teremteni. A keresztény igazságokat és a krisztusi morált alapnak tekintő, igazságos szocializmust akart a forradalom életbe léptetni. NEM “KERESZTÉNYSZOCIALIZMUST”, HANEM KERESZTÉNY SZOCIALIZMUST — nem papi vezetéssel — amely mindenki számára megadja a többi alapjogok mellett a vallás szabad gyakorlásának jogát is. A gyakorlati életben ennek mélyreható következményei jelentkeztek volna nyomban egy ilyen szellemű uj magyar rezsim békés munkájának megindulása után. A forradalom ugyanis ténylegesen a magántulajdon elvén állt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy annak sikeres befejezése esetén mindent vissza akart juttatni a régi tulajdonosoknak vagy jogutódaiknak abban az állapotban, ahogyan a dolgokat az ország népe 11 év alatt felépítette. Ezen a téren óriási változások álltak be. A kommunizmus éveken keresztül ezt harsonázta a munkás felé: Tiéd a gyár, magadnak építed! Vagy a paraszt felé: Azé a föld, aki megműveli! Ezekkel a jelszavakkal fosztotta meg a munkást és a parasztot az üzem és a föld minden jövödelmétől és dolgoztatta őket éhbéren. A kommunizmus felépítette a legridegebb államkapitalizmust és munkásainak rabszolgasorsot adott. Egy változás esetén az igy előállott vagyon- és termelő-erő többletet a forradalom vezetői ténylegesen azoknak akarták juttatni, akik ezeket az értékeket termelték és az üzemeket felépítették, illetőleg a földet megművelték. Az utóbbi esetben azonban a helyzet elkülönült az üzemek esetétől, mert a kommunizmus alatti földművelés rontotta és nem javította a földbirtok állapotát amellett, hogy a rajta dolgozott munkás koplalt és nyomorgott. A forradalom kártalanítást kívánt fizetni minden kisajátított vagyonért, de annak magasságát és a fizetés feltételeit úgy kellett volna és úgy kell majd megállapítani, hogy ez a teher ne nyomja agyon az ország gazdasági életének jövőjét. Ez elvnek megfelelően a kártalanítás alapja csak az az érték lehet, amit az elkobzott vagyonok az államosítás pillanatában értek. Ami azóta fejlődött és épült, az a munkás kényszerű áldozatának az eredménye és igy a munkásságot, mint társadalmi egységet illeti is meg. Ebben a kérdésben ugyanez a Mozgalom programmja is, két részletesebb — de a forradalom felfogásából következő — ponttal bővülve: 1. Szabad választást kell adni a volt tulajdonosnak vagy jogutódainak, hogy kártérítést választanak-e, vagy pedig inkább mint társtulajdonosok benn kivánnak-e maradni a vagyonban. Ez utóbbi esetre beálló társulási viszonyt külön törvényekkel kell szabályozni. 2. A másik elvi szempont: A tulajdon gyakorlása többé nem lehet az az abszolút jog, ami a klasszikus magántulajdoni időkben volt, hanem társadalmi funkció, amit nemcsak az egyén, hanem a társadalom érdekében is kell gyakorolni. Ez ma már igy van az Egyesült Államokban is, de még sokkal inkább az újjá épült Nyugat-Európában. VI. Földbirtok-politika. Magyarországon egészséges nagybirtokra szükség van, de nem mamutbirtokra és nem ott, ahol az megfojtotta és újból csak megfojtaná a kis magángazdálkodást. A nagybirtok felső határának megállapítását a forradalom későbbi időkre tartotta volna fel, győzelme esetére is. Vezetői szemében az ország egyik legnagyobb problémáját a kolchoz-rendszer leépítése jelentette. A változás nem jelenthette volna azt, hogy a szocializált mezőgazdasági üzemek minden gépét és állatát azonnal széjjel lehessen hordani, viszont ennek megakadályozása majdnem a lehetetlenséggel határos feladatnak mutatkozott, mert a kolchoz az egyik leggyülöltebb intézménye a bolsevizmusnak. Mégis a viszszafejlesztés komoly, nehéz és időt igénylő feladatként állt a gondolkodó forradalmi vezetők előtt, mert tudták, hogy a forradalom sikere esetén az ország pillanatnyi legfontosabb érdeke a mezőgazdasági termelés zavartalan folytatása lett volna. Bár — ellentétben az iparral — a földkérdésben a forradalom programmja a magántulajdon teljes visszaállítása volt (kikapcsolva 27
