Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
lenni és pogány bálványimádássá változott át, a protestantizmus pedig rohamosan közeledik az istentagadás felé.... Nincs többé univerzális eszme! Minden ernyedt, petyhüdt, mindenből kiszállt az élet lüktetése, az emberek eltespedtek. Mind valamennyien kongunk az ürességtől!’ ” — “Több mint 80 évvel ezelőtt megjósolta, hogy a zabolátlan szabadság helyébe az önkényuralom kerül majd a jövő szintetikus társadalmában. Az emberiség egytizede uralkodik a másik kilenctized felett, akik el fogják veszíteni egyedi személyiségüket és valami dolgozó csorda félévé alakulnak át.” Soren Kierkegaard dán filozófus (1813-1855), leghíresebb filozófiai munkája a kétkötetes “Vagy — Vagy”, “Either — Or” volt. 1840-ben, majdnem 100 évvel előbb, minthogy történelmi ténnyé vált volna, nem kisebb fordulatot jósolt meg, mint azt, hogy Európa a teljes pénzügyi csőd állapota felé tart. Gyötrődései és aggodalmai főként vallásos jellegűek voltak. Kifogásolta és ostorozta az igazi vallásos meggyőződés hiányát, amiből katasztrofális következmények eljövetelére következtetett, mert véleménye az volt, hogy a kereszténység igazi ellenségei nem az istentelenek, hanem azok a csendes aposztaták, akik hallgatva készítik elő a kereszténység végét. “Ez a vádja ma reálisabb mint valaha volt” — állapítja meg William Hűbben professzor. A tárgyalt könyvben negyedik helyen említett Franz Kafka életével és működésével nem szükséges e helyen foglalkoznunk. Európai műveltségű ember nem tud a 19. század civilizációjának elmúlásával foglalkozni anélkül, hogy ne gondolna Oswald Spengler hatalmas, két kötetes müvére, Der Untergang des Abendlandes cimü nagyszabású társadalom-történeti alkotásra. A könyvnek ezt az alcímet adta: Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte. (A világtörténelem alaktanának körvonalai.) — Az első kötet első ízben 1917 decemberben jelent meg. Azután végső alakban a könyv 1922-ben látott napvilágot. A két kötet összesen 1215 lapoldalt számol. Átforgatva a nagyterjedelmü müvet és feltérképezve magunk előtt szokatlanul széles skálájú témakörét, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a mü túlságosan sokat markol. Kevesebb ez esetben egészen bizonyosan több lett volna. A mü címe megmondja, hogy mi a szerző végső konklúziója a tárggyal kapcsolatban: “A Nyugat lehanyatlása”. Második kötetének végén, kissé ködbeburkolt előadásban szerző ekként foglalja össze végső megállapításait: “A Nyugat ipari élete félretette azokat a kereskedelmi vonalakat, amelyeket egyéb kultúrák alkottak.... A mérnök az a típus, aki legtávolabb áll a római-jogi gondolkodás fogalmától és keresztül fogja erőszakolni, hogy az ő gazdasági rendje elnyerje jogainak teljességét, amely fejlődési fokon az erő és teljesítmény lépnek a személy és anyag helyébe .... De ugyanilyen titáni erőt mutat ma a pénz előretörése is a szellemi hatalom felé. Ma az ipar is földhöz kötött, akárcsak a parasztság. Megvan az elhelyezkedése és kötik őt a földből nyert nyersanyagainak lelőhelyei. Csak a nagytőke mondható egészen szabadnak. Azt nem lehet megragadni. A bankok és velük együtt a tőzsde az 1789 óta mérhetetlenül nagyra növekedett ipar hitelszükségletein keresztül kifejlesztették saját hatalmukat és most — miként a pénz ezt minden civilizációban megtette — ők akarnak az egyetlen hatalommá válni. Az ősidők óta tartó versengés a termelő és hóditó közgazdaság között most a szellemek csendes óriás-harcává fejlődik ki, amelyet a világvárosok földjén vívnak majd meg. Ez a technikai gondolkodás kétségbeesett harca lesz saját szabadságáért azzal a gondolkodással szemben, amely kizárólag pénzösszegekben végzi agymüveleteit.” “A pénz diktatúrája egyre inkább előretör és már közeledik is természetes csúcspontjához.... Es most valami olyan következik, amit csak az képes megérteni, aki valaha is behatolt a pénz misztériumának mélyébe. Ha ez kézzelfogható valami volna, akkor létezése örökké tartana, de mivel csak a gondolkodás egyik formája, el fog enyészni, mihelyt a gazdasági világ erre rájött és ezt végig gondolta, még pedig a tovább-fejlődés lehetőségének hiánya miatt. Már behatolt a paraszt földjére és azt mobilizálta; a kézműipart üzleti szempontok szerint teljesen felforgatta; egészen máig diadalmasan benyomult az iparba is, hogy a vállalkozók, mérnökök és kivitelezők termelő munkájának eredményét is saját zsákmányává tegye. A gép és az azt kezelők brigádja — századunk tulajdonképeni uralkodó csillagzata — abba a veszélybe jutott, hogy ennek a nála is nagyobb hatalomnak szolgájává válik. Ezzel azonban a pénz el is érkezett diadalutjának végéhez és kezdetét vette a végső harc, amelyben a civilizáció megkapja majd utolsó formáját. Ez a harc a pénz és a vér között folyik.” “A cezarizmus újra felemelkedése meg fogja törni a pénz diktatúráját és annak politikai fegyverét, a demokráciát. A világváros gazdasági életének hosszantartott diadala után, amelynek tartama alatt annak érdekei győztek a politikai alkotó erő felett, kiderül majd, hogy az élet politikai oldalának ereje mégis csak erősebb. A kard legyőzi a pénzt, az uralkodó fajta akarata maga alá fogja rendelni azt az akaratot, amely csak zsákmányolásra törekszik. Nevezzük a pénz hatalmát kapitalizmusnak és nevezzük azt az akaratot, amely az osztályérdekből hatalmas politikai és gazdasági rendszert akar életre hívni, szocializmusnak: a magasrendü kötelességtudat és gondoskodás uj rendszere áll majd elő, amely az egészet összefogja és erős alakulásban együtt tartja a történelem döntő harcának megvívására. így az eljövendő harc egyben a pénz és a jog párharca is lesz. A gazdasági élet magánhatalmasságai minden lehető utat igénybe vesznek, hogy hatalmas vagyonra tegyenek szert. Nincs törvény, mely útjukat tudná állni. A törvényeket a maguk érdekéhen alkotják meg és erre a célra maguk-alkotta istrumentumaikat használják fel: a demokráciát és a lepénzelt pártokat. A jognak, hogy ezen erők rohamát ki tudja védeni, szüksége lesz a nemes tradíciókra, az erősebb fajták becsületérzésére, amely nem vagyonokat akar felhalmozni, hanem abban keres kielégülést, hogy megoldja az uralkodás igazi feladatait, tekintet nélkül minden pénzügyi előnyre vagy hátrányra. Egy hatalmat kizárólag csak egy másik hatalom dönthet meg, de sohasem egy elv. Ezért a pénz hatalmával szemben nincs más erő csak ez, amit említettünk. A pénzt most majd a vér győzi le és semmisiti meg. Az élet maga az első és utolsó létező, a kozmikus erők 23
