Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

vasta a Charles A. Beard: “President Roosevelt and the Coming of the War, 1941”; Robert A. Theobald: “The Final Secret of Pearl Harbor” és végül Plusband E. Kimmel: “Admiral Kimmel’s Story” cimü könyveket, amelyekből világosan kiderül, hogy a számos és különböző fórumok által tartott vizsgálatok nem az igazság kiderítését, hanem egyenesen annak elhomályositását tűzték ki célul maguk elé az annyira fontos Pearl Harbor elleni japán támadás előzményeit illetően, akkor szkeptikusan és rezignált mozdulattal félretol magától minden újabb u.n. “vizsgálati jelentést.”

*

A második csapást, amely normális körülmények között feltétlenül halálos lett volna a Free Europe által támogatott, irányított, sőt kézbentartott emigrációs alakulásra, a Szabó Miklós féle súlyos politikai botrány jelentette. Szabó Miklós kommunista agent provocateur volt, ennek az egyébként is undorító típusnak legelvetemültebb fajtájából. A Független Kisgazdapártnak volt tagja, ami természetesen abszolút nem zárja ki vele kapcsolatban tett előbbi megállapításunkat. Teljes hitelességgel fel tudnánk sorolni legalább 30-40 olyan kommunista ügynököt, akik vagy már eredetileg abból a célból “épültek be” a Kisgazda Pártba, hogy azt belülről elrothasszák és politikáját a kommunista vizekre irányítsák, vagy akiket a kommunistáknak később sikerült korrumpálni, prostituálni és a maguk ügynökeivé tenni. Nem sorolhatunk itt fel nagyobb számú nevet, csak a legellenszenvesebbeket és legártalmasabbakat jegyezzük fel: Dinnyés Lajos, volt magyar “miniszterelnök”, Ortutay Gyula sokszoros miniszter, Bognár József, Budapest volt kisgazdapárti polgármestere, később miniszter, Balog István, volt miniszterelnökségi államtitkár, lapvezér, ennek a kornak legsötétebb magyar intrikusa, valamint még igen számosán mások. Szabó Miklós ezek között rangban talán a legalacsonyabb: kis pártszolgálatos fickó volt, de szellemi képességei és egészen különös romlottsága, különleges helyet biztosítanak neki ebben a nagyszámú tömegben is.

Ezt az embert a kommunisták az 1956. év elején Budapestről Ausztriába küldték kémkedni, az emigráció életét összezavarni és ott ártani a magyar érdekeknek, ahol csak lehet. Megérkezve Ausztriába, feltűnően fényűző életet élt. Kitünően lakott, öltözködött és étkezett, embereket megvendégelt és össze-vissza utazott. Mesziről meglátszott rajta, hogy a legtávolabbról sem egyszerű emigráns, hanem fizetett ügynök, akinek életstandardját Moszkva akaratából Budapest szabta meg ilyen magas szinten.

Ezt a kalandort a forradalom Bécsben találta és csak 1957 szeptember 7.-én tért vissza végleg Budapestre, miután teljes sikerrel befejezte kommunista kormányától időközben kapott megbízatását. Ez több ágú volt: azt a feladatot kapta, hogy korrumpálja és járassa le az 1956-os politikai emigrációt; kompromittálja a Free Europe féle magyar emigráció vezetőit, szerezzen be annyi adatot a Free Europe helytelen tevékenységének bizonyítására, amennyit csak tud és vigyen haza olyan adathalmazt, amely az otthoni néppel megutáltatja az emigrációt, vagy legalább is annak azt a töredékét, amely hazafelé a Free Europe rádiója révén hangot kap és amelyet ezért otthon legjobban ismernek.

Feladatát tökéletesen oldotta meg. 1. Az 1956.

évi forradalom emigrációját olyan szervezet felállításába vitte bele, amely csak felháborodást és elkeseredést válthat ki minden hazája sorsáért aggódó magyarból és ezzel ideiglenesen paralizálta azt a nagy történelem formáló erőt, amit ez a forradalom jelent. 2. Olyan adatokat szedett össze a magyar katonai emigráció kémtevékenységéről, de különösen a magyar menekültek életét teljes lelkiismeretlenséggel, pénzért áruba bocsájtó, hazaáruló működéséről, amelyek kitünően alkalmasak arra, hogy megutáltassák ezt a csoportot az otthoni magyarokkal. 3. Végül olyan mélységesen kompromittáló helyzetbe hozta a magyar emigráció Free Europe féle frakciójának két vezetőjét, amely politikai integritásuk visszaállítását úgyszólván lehetetlenné teszi. Ellenben: 4. Egyetlen betűnyi kompromittáló adatot sem volt képes felmutatni az 1945.- 1947. súlyos évek valódi ellenállóira vonatkozóan. Ezek megvetéssel visszautasították közeledési kísérleteit, nem voltak hajlandók vele szóba sem állani, aminthogy még soha, seholsem keveredtek pajtásságba hasonlóan elvetemült politikai kalandorokkal, vagy az üzleti élet hiénáival — ami a volt kollaboránsok táborában szinte mindennapos dolog.

Ez a kalandor hazatérve könyvet adott ki “Foglalkozásuk-emigráns” cim alatt. Könyve tartalmának 70 százaléka igaz. A fennmaradó 30 százalék pedig szemérmetlen hazugság, mesterien feldolgozva kommunista propagandává. Elhagyva ezt az utóbbi részt, abból a részből ismertetjük a szükségeseket, amit igaznak tartunk. Nem foglalkozunk itt sem a kémkedésre vonatkozó részekkel. Ez a tanulmány magas igényű politikai mü kíván lenni és ezért nem hajlandó sehol a szennyesben vájkálni.

(1.) Szabó Miklós volt — Kiss Sándor, Horváth János, Nyeste Zoltán,, Dr. Benkő Zoltán, Dr. Szarka Ernő és Rédeg Gábor társaságában — az elindítója 1956 november 19.-én annak a mozgalomnak, amely 1957 január 5.-6.-7.-én Strassbourgban a Magyar Forradalmi Tanács felállításához vezetett. Könyve 110. oldalán fénymásolatban közli az erről szóló nyilatkozatot, amelynek az elsoroltak előtt ő az első aláírója. Könyve 138. oldalán leírja, hogy viták támadtak arról, hogy kommunistákat is meghivjanak-e az alakuló közgyűlésre. “Mivel a döntés az én kezemben van...” —irta könyvében: ő úgy határozott, hogy a kommunistákat is meg kell hívni. És a kommunisták ott is voltak.

Az alakuló kongresszusra vonatkozóan könyve 153. oldalán ezeket írja: “A munkaprogramm szerint a kongresszus második napján három bizottságot alakítunk, hogy ezeken tárgyaljuk meg a leglényegesebb elvi és gyakorlati kérdéseket. A három bizottság: 1. Politikai bizottság, elnöke: Raksányi Árpád; 2. Kulturális bizottság, elnöke: Dr. Jónás Pál;

3. Menekültügyi és gazdasági bizottság, elnöke: Szabó Miklós.”

Tehát a Forradalmi Bizottság alakulásának elindítója egy kommunista ágens volt. Az előkészítő három albizottság közül kettőnek az élén olyan ember állt, akiknek semmi közük sem volt a forradalomhoz. Raksányi Árpád már 1948 óta Párisban élt, Szabó Miklós pedig 1956 eleje óta Bécsben élő kommunista emisszárius volt. A harmadik bizottság élén Jónás Pál tevékenykedett: a Parasztpárt tagja. Erről a pártról alább lesz némi mondani valónk.

31