Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
lentőségü tények is figyelmeztethettek volna minket, hogy olyan világban élünk, ahol nem mind arany, ami fénylik. De mi akkor ezekre nem gondoltunk. Mert minden áron optimisták akartunk lenni és jól esett abban az ábrándban ringatóznunk, hogy — mivel olyan világból jöttünk, ahol mindenki hazudott — most olyan világba érkeztünk, ahol ez nem igy van. Ezért nem gondoltunk az 1918 január 8.-án meghirdetett 14 Pontra; az 1941 augusztus 14.-én proklamált Atlanti Kartára, vagy az 1945 február 11.-én aláirt Jaltai Deklarációra, amelyeknek későbbi sorsa pedig tisztán és világosan igazolhatta volna előttünk, hogy előbb említett ábrándozásunknak nem volt semmi reális alapja. A szép szavak arra valók, hogy bolonddá tegyék az embereket és eltereljék a figyelmet a nyíltan be nem vallható szándékokról és álruhát kereső cselekedetekről. Amit egy Magyarországról jött és az ottani — kommunizmus előtti — gyakorlat szerint gondolkodó ember fel sem tételezett, arra azután megtanították őt az élet keserű tapasztalatai. * Alighogy a Free Europe Committee megkezdte gyakorlati működését, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az 1949 junius 1.-én meghirdetett elvek csak függöny, ami mögött egészen másirányu tevékenység folyik. Élénk fényt vet erre egy interjú, amit a New York Times riportere, Mr. Jack Raymond folytatott Münchenben 1951 november 24.-én Mr. Charles D. Jacksonnal, a Free Europe elnökével a Bizottság munkájáról. (Mr. Grew az igazgatóság elnöke volt.) A Bizottság ugyanis rádió leadót létesített a vasfüggöny mögötti országok felé, amely első adását 1950 julius 4.-én az amerikai Függetlenség Ünnepén adta le. Ennek a rádiónak a székhelye München lett és ezért folyt itt ez az interjú. Ezt a Times 1951 november 25.-i száma hozta a 22. oldalon, az 1.-3. hasábokon. Az interjúra az adott alkalmat, hogy a Free Europe adásai következtében az interjút megelőző időben állítólag túlságosan sokan menekültek nyugatra a vasfüggöny mögötti országokból. Az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre Mr. Jackson kijelentette, hogy ezt ők nem igy tervezték, azonban az erős hatású Free Europe adások mégis az emberek százait indították arra, hogy menekülést keressenek a vasfüggöny mögül. Majd Mr. Jackson ezt fűzte hozzá: “Ha az ország derék emberei kijönnek, ki fog odahaza politikai ellenállást tanúsítani?” De megmondta Mr. Jackson azt is, hogy ha nem az emberek kicsábitása volt adásaik célja, akkor hát mi volt tulajdonképen? Szószerint ezeket mondta: “Amit akartunk az volt, hogy megteremtsük a belső zavargások előfeltételeit azokban az országokban ahova leadásaink eljutnak.” • Nincs kétség: ez a nyilatkozat autentikus helyről származott, a Free Europe Committee elnökétől. Az sem lehet vitás, hogy ez valami egészen más, mint amit Mr. Grew az alakulás bejelentésekor meghirdetett. De Mr. Jackson ennél még sokkal tovább is ment. Felvetődött ugyanis a kérdés, hogy a különböző menekült csoportoknak vannak olyan alcsoportjai is, amelyek a katonai felszabadítás gondolatával foglalkoznak. Mr. Jackson szerint ezeket ők a következő instrukciókkal látták el: “Hangsúlyoztuk, hogy mi nem vagyunk olyan szerv, amely katonai terveket készít elő. Azonfelül nem kívánunk résztvenni abban, hogy a jövőben esetleges katonai diktatúrák alapításához nyújtsunk segítséget. Annak az ideje, hogy lehetséges katonai segítség nyújtására gondoljunk az efajta vállalkozások számára, majd akkor jön el, ha a népeknek a csatlós országokban sikerülni fog hasznosítható katonai mozgalmat kezdeményezni, saját otthoni talajukon.” Ez a nyilatkozat a világ legnagyobb lapjában jelent meg, tehát nem kétséges, hogy eljutott otthon a kommunista-ellenes ellenállás vezetőihez, még pedig valószínűleg optimista módon felnagyított, elferdített formában — és hamis illúziókat keltett bennük. Azután a riporter még ezt a nyilatozatot jegyezte fel Mr. C. D. Jackson részéről: “A Radio Free Europe egyedül a pszichológiai hadviselést szolgálja és azt kizárólag magán forrásokból tartják fenn. Ekként független az Egyesült Államok kormányától, noha annak németországi közegeivel együtt működik.” Lehet, hogy Mr. Jacksonnak ez a kijelentése forma szerint igaz volt, de lényegileg nem volt igaz. A Free Europe Committee legfőbb végrehajtó bizottságának elnöke ugyanis Mr. Allen W. Dulles lett, tehát ő volt végső fokon a politikai irányvonal és tevékenység meghatározója. Ö pedig az Egyesült Államok központi kémszervezetének aktiv vezetője volt, különféle pozíciókban, egészen az 1961. év végéig. Egyszerűen nem lehet az államtól független az a szervezet, amelynek vezetője azonos az állami kémszolgálat főnökével. Épen ellenkezőleg: az ilyen szerv egyenesen alá van rendelve az állami kémszolgálatnak és egészben vagy részben első sorban annak céljait szolgálja és minden más csak ez után következik. Még az 1951. évre vonatkozóan hangzott el Mr. Jacksonnak egy érdekes nyilatkozata: “Ebben az évben történt, hogy a propagandában a kezdeményezés az oroszok oldaláról átlendült a szabad népek oldalára.” Eddig Mr. C. D. Jackson nyilatkozatai. Az újságíró azonban roppant érdekes megfigyelést tett ez alkalommal, amely minket, magyarokat nagyon kell, hogy érdekeljen: “Csehszlovák irók, színészek és a csehszlovák élet számos más ágának képviselői és hasonlóan elvétve más országokból való menekültek is teljesítenek szolgálatot, hogy éjjel-nappal felhívásokat intézzenek a vasfüggöny másik oldalán élő honfitársaikhoz és fenntartsák bennük a reményt.” A Free Europe Committee elnökének ez a nyilatkozata két tényt tárt fel: 1. A Bizottság rádióadásainak célját eleve abban határozták meg, hogy megteremtsék a belső zavargások előfeltételeit azokban az országokban, ahová adásaik eljutnak. 2. Megfontolás tárgyává ígérte tenni a katonai segítség nyújtását arra az esetre, ha a zavargások valahol a hasznosítható katonai mozgalom jellegét öltenék fel. Ez az a két ténykörülmény, amit az 1956. évi magyar forradalom után Amerikában mindenki tagadott, de amit a Free Europe elnöke 1951-ben 5
