Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

FÁKLYALÁNG

15

Egyesült Államokban a Piarista Rend iskolái. Működésük közismert, eredményeik kiválóak. Elég talán anynyit megjegyeznem, hogy véleményem szerint ezek az iskolák az egész emigráció legnagyobb alkotásai közé sorolhatók.

Ilyen iskola sajnos kevés van. Nem mindenki számára hozzáférhetőek és elérhetőek. így jutunk a hétvégi és vasárnapi magyar iskolák feladatához és problémájához.

Örömmel kell megállapítanunk, hogy az ilyen kezdeményezések száma egyre nő. Bizonyltja, hogy a menekült magyarság érzi feladatait és megtanul nagyobb távlatokban gondolkozni. A kezdeti, múló és szervezetlen kísérletek helyére megalapozottabb és komolyabb vállalkozások lépnek. Ahol nagyobb magyar közösség él, az ötlet előbb-utóbb felmerül. Társadalmi csoportok, szülői közösségek, Egyházak, Magyar Cserkészet, — mind örömmel vállaják a szervezéssel és a terv végrehajtásával járó munkát és felelősséget. Bizonyítja mindezt, hogy a magyar tankönyv sohasem elég, ha valamelyik kiadónk tankönyvet ad ki, alig tud lépést tartani a kereslettel.

Az eredményes munka érdekében a tapasztalatcsere rendkívül fontos. Gondolom ez a lap is készséggel adna helyet a különböző magyar hétvégi iskolák szervezőinek és tanítóinak. Közöljék megfigyeléseiket. Az ilyen Írás Útmutatásul szolgál az újabb kezdeményezőnek és hasonló vállalkozásra késztetne sokakat, akik a kérdéssel már régen foglalkoznak, csak még kétségeik vannak a végrehajtást illetőleg.

A mi megfigyeléseink tulajdonképpen néhány rövid pontban összegezhetőek. Ezek inkább elvi jellegűek, de a siker biztosításához döntő jellegűek.

A pedagógus feladatáról és az ő problémáiról nem tudok beszélni. A tanító kérdésére újabb, szakszerűbb és kevésbbé általános Írás adná meg a választ. Mindenesetre úgy érzem, hogy az ilyen iskolában a tanítást kizárólag szakképzett magyar pedagógus vállalhatja. A legjobb szándék, a legtisztább lelkesedés sem pótolja a felkészültséget, biztos szaktudást.

A tanító mellett, aki tanít, áll a szervező csoport, vállalva az organizáció munkáját. A két feladat élesen különválik. A tanító legyen független, minden erőfeszítését a tanításra korlátozza. A szervező csoport vállja az adottságok biztosítását. Helyzetet és hangulatot teremt. Tehát biztosítja elsősorban a tanterveket. Ha arra helyileg mód van, előnyös az egész vállalkozást belehelyezni egy egyetem, középfokú iskola, Egyház, súllyal biró társadalmi szervezet programmjába. Az organizálok gondoskodnak az anyagi megalapozottságról is. Az iskola nem lehet hasznot hozó kereskedelmi jellegű kísérlet, de a szülők hozzájárulása elégséges kell hogy legyen a tanítók tisztességes fizetésére, tankönyvekre, tansegédletekre és a legszükségesebb folyó kiadásokra. A tanítók fizetésének a kérdése fontos, ezzel van az ügy komoly hivatás- és szolgálatszerű menete biztosítva. A tapasztalat aztán úgyis azt mutatja, hogy a hivatott tanítók lelkesedésből és az ügy iránti szeretetből megfizethetetlen munkát végeznek, és a lehető legtöbbet nyújtják.

A tanterv kidolgozása a tanítók feladata. A tanítás nem lehet ötletszerű, hétről-hétre megszabott, — az egész évi Programm, ha nagy vonalakban is, már az indulás napján készen kell hogy álljon. Méretei

helyenként és közösségenként változóak, a körülményeket tekintetbe kell venni. Kezdeti nehézségeket okozhat a gyermekek osztályba csoportosítása, a korbeli és tudásbeli különbségek szükségmegoldásokra kényszerithetnek. De nagy vonalakban az alsó osztály feladata a magyar irás és olvasás elsajátítása, egyszerű magyar történelem, magyar mese- és mondavilág, a magyar irodalom elemei. A felsőbb fokon ennek helyébe magyar irodalomtörténet és oknyomozó magyar történelem kerül. A magyar földrajz, néprajz csak kiegészitőleg szerepel a történelemmel és irodalommal kapcsolva. Mindkét csoport a közös magyar énekórán találkozik.

Ami a tanítási anyag mennyiségét illeti, a szakképzett pedagógus fel tudja mérni, hogy mi lehetséges heti egy tanitási napon. A gyakorlat azt mutatja, hogy az eredmény meghaladja a legderülátóbb elképzeléseket. Az oktatás legyen igényes és nem baj, ha a cél kissé magasra van helyezve, mert igy érhető el az optimális eredmény. Az uj helyzet, a probléma komplikáltsága és a feladat nagysága izgatólag hat a tanitóra, és emberileg a legtöbbet teszi, hogy a helyzetet megoldja.

A szülők összehívása, a tervek ismertetése és népszerűsítése a szervező csoport munkája. A szülők örömmel fogadják az ajánlatot, mert alig van olyan apa vagy anya, aki már több, de inkább kevesebb eredménnyel ne próbálta volna azt nyújtani gyermekének, amit az iskola Ígér. A továbbiakban a szoros kapcsolat a szülőkkel szülői értekezletek formájában fenntartandó. Itt nyújtanak a tanítók szakmai felvilágosítást, itt számol be a szervező testület adminisztrációs, financiális kérdésekről, újabb elgondolásokról. A szervező csoport munkája azonban önkéntes, ingyenes, szervezett munkaközösség formájában.

Talán fölösleges megemlíteni végül, hogy a magyar iskola nem lehet külön világ. Nem nevelhet hibásan értelmezett, korszerűtlen és szerencsétlen sovinizmusra. Szerves kapcsolatban kell, hogy álljon környezetével, nem elszigetelt jelenség. Nem nevelhet életképtelen és hasadt embereket, hanem olyan uj generációt, amelyik igenis ismeri a világot, amelyikben él. Lojális és organikus kapcsolatban van a valósággal, de megtanítja a gyermekeket arra, hogy honnan jönnek, mit hoznak magukkal, mik azok a külön és eredeti értékek, melyeket magyarnak nevezünk. Megmutatja a magyar múltat, sorskérdéseket, népdalt és népművészetet, irodalmat és költészetet. Az ilyen gyermek nem fog bizonytalanul két világ között a semmiben botorkálni, sehova sem tartozva egészen, nem fogja származását szégyelni. De nem fog a jelenhez sem úgy viszonyulni, mint aki nem tudja, hogy mi a jelen és a valóság. Az ilyen gyermek aztán a jövőben is, — úgy érzem, — az egészséges élet törvényei szerint megállja majd a helyét.

Az iskola nem utolsó sorban közösséget, közös élményt és közös munkát nyújt. Amig a szülőket még ma is elválasztják egymástól archaikus korok társadalmi különbségei és politikai elvadultságai, — gyermekek már emberi közösségben élnek. Tartoznak valahova, részesei valaminek, testvérek az ügyben.

A ‘dolgot őt magát’ kell, hogy nézzük. Az ilyen vállalkozás akkor sikeres, — akkor tanít az iskola magyarra és magyarságra, — ha a retorikát és a dialek-