Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
4 FÁKLYALÁNG A Szovjetunió népei Nagyot változott a világ az utolsó évtizedekben. A második világháború befejezése óta 42 uj független nemzet született. Soknak a lélekszámú nem éri el a milliót sem, vagy mint Gabonnak a fél milliót sem. Algéria problémájának megoldása után alig marad jelentős terület (a portugál gyarmatok kivételével) a nyugati hatalmak gyarmataiként. Abban, hogy az afrikai és ázsiai népek nagy többsége már elérte a függetlenséget a Szovjetuniónak is részben szerepe van. Ugyanis ha egy nép nyugati gyarmatosításban él, annak függetlenné válásáért küzd a Szovjetunió, de nem saját gyarmatbirodalmának felszámolásáért. A szabad világ még úgy ahogy megemlíti, vagy látszólagosan figyelemmel kiséri az orosz gyarmatbirodalomnak úgynevezett csatlós államokból álló 100 milliós részét, de teljesen megfeledkezett a másik 100 millióról, a Szovjetunióban élő nemzetiségekről. Ezért fel kell vetni ezt a problémát is. Oroszország vagy az első világháború utáni nevén Szovjetunió területén csak négyszer tartottak hivatalos népszámlálást. Ez a tény megnehezíti a statisztikai adatok kiértékelését. Általában megszoktuk, hogy a népszámlálások tiz évenként zajlanak le a nyugaton, de nem Oroszországban. A cári Oroszországban csak egyetlen egyszer tartottak népszámlálást. 1897-ben a lakosság létszáma 129,200.000, 1926-ban 146,989.000, 1939-ben 170,467.000 volt. Az 1959 január 15 -i adatok szerint az összlakosság 208,827.000 volt; figyelembe véve az évenkénti 3 millió gyarapodást, a jelenlegi létszám kb. 218 millió. Ez az óriási tömeg viszont 108 nemzetiséghez tartozik. Az európai országok közül egynek sincs ilyen nagyszámú és népes nemzetisége, ezért nem érdektelen az orosz nemzetiségi adatok elemzése. A legnagyobb csoportok 1959-ben a közetkezök: oroszok ukránok __ fehéroroszok üzbégek ___ tatárok ___ kazahok __ (bjeloruszok) azerbejdzsánok örmények ___ grúzok ______ litvánok ____ zsidók ______ románok ____ németek ____ A felsorolt 13 .114,588.000 36,981.000 7.829.000 6.004.000 4.969.000 3.581.000 2.929.000 2.787.000 2.650.000 2.326.000 2.268.000 2.214.000 1.619.000 tagja szláv. csoport első három tagja szláv. Ez a három keleti szláv nép az összlakosságnak 76 %-át adja, mig az oroszok egyedül csak 55 %-át. A következő területeken vannak kisebbségben a keleti szlávok: Baltikum, Beszarábia, Kaukázus, Közcp-Ázsia. A Finnországtól és Lengyelországtól elcsatolt területeken ugyanis megváltozott az arány a nagyméretű lakosság-csere miatt. Finnországba viszszatelepült 423.759 finn 1946-ban, és csak 93 ezer él jelenleg a Szovjetunióban. 1949 junius 30-án befejezték a lengyel és keleti szláv (orosz, stb.) áttelepítést. 1,503.813 lengyel települt át Lengyelország területére és 518.200 ukrán, stb. került a Szovjetunióba. ukrán orosz A Szovjetunió jelenlegi nyugati területének néprajzi képét a német-orosz háború is jelentősen megváltoztatta. Mig 1939-ben a zsidó lakosság létszáma több mint 3 millió volt, mely jelentősen megnagyobbodott Kelet-Lengyelország, Észak-Bukovina és Beszarábia megszerzésével, addig 1959-ben a létszám a 2.5 milliót sem érte el. A balti országok rettenetes deportálások szerencsétlen áldozataiként szenvedték át az elmúlt évtizedeket. Pld. 1941 junius 12-14 között mint üldözött vadakat szedte össze az eszteket az orosz titkos rendőrség és több mint 60.000-ef deportáltak közülük keletre. Ugyanez ismétlődött meg 1944 februárjában kb. 30 ezer észttel, 1949 március 24-27-ig a megfélelmités hatásos gyakorlására több mint 40.000-ei deportáltak. Az esztek közül sokan, hogy a szerencsétlen deportálásokat elkerüljék, az orosz hadsereg másodszori, 1944-es érkezése elől hajókon, bárkákon a tengeren át Svédországba menekültek, sokan pedig a viszavonuló német csapatokkal nyugatra. Az esztek sorsához volt hasonló a lettek és litvánok élete is. A deportált és elmenekült lakosok helyére oroszokat telepítettek. Ha a balti államok lakossága emiatt nagy arányban nem is csökkent, az őslakosság vesztesége felmérhetetlen. Ezek a nagy deportálások szülték azt a gyűlöletet, ami oly elviselhetetlenné teszi a betelepített oroszok életét a balti országokban. A nemzetiségek között feltűnően magas a románok száma: 2.2 millió felett. A román-ukrán nyelvhatár épen úgy keveredik, egymásba nyúlik, akár a magyar-román nyelvhatár, nincs éles határvonal. A Kaukázus nemzetiségeire viszont az jellemző, hogy szinte alig van közöttük orosz vagy más szláx). Ismét cserélődik a kép, ha Közép Ázsiát szemléljük. Itt történt a lakosság legrohamosabb növekedése az utolsó két népszámlálás között. Közép Ázsiában találjuk a németek jelentős részét, miután 1941 szeptember 24-én megszüntették a Volganémet Köztársaságot. Kazahsztánban a kazahok kisebbségbe kerültek a nagyarányú orosz, ukrán stb. betelepítések miatt, az óriási szüzföldek dolgozói is mind az európai országrészekből kerültek ide. Hasonló a helyzet Kirgiziában is. Érdekes itt megjegyezni, hogy amig az oroszok a kirgizek számára a kirgiz nyelvű írásban is a ciril ábécét vezették be, a határon túli terület Kína lévén, az ottlakó kirgizeknek a kirgiznyelvű irás ábécéjeként a latin betűk használatát Írták elő a kínaiak, akik újabban maguk is a latin ábécét használják. Bennünket magyarokat bizonyára érdekel a rokon finn-ugor népek és a magyarok létszáma. A mordvinok (rnordvák), votjákok (udmurtok), cseremiszek (marik), zűrjének (komik) és osztjákok — vogulok (hantik, — manszik) létszáma közel van a 4 millióhoz, az észtekkel és karéliakkal együtt az 5 milliót is meghaladja. A magyarok száma (főleg Kárpát-Ukrajnában) 108 ezer. Mikor éri el a nagy függetlenségi hullám a Szovjetunió nemzetiségeit, azt nem tudjuk. De tud,atositani ezt a problémát, hogy létezik, hogy megvalósításra vár, mind nekünk magyaroknak mind a többi rab-nemzeteknek életbevágóan fontos feladatunk. Szabó Gyula
