Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-08-20 / 6-8. szám
FÁKLYALÁNG 7 órai meddő vita után olyan érvénytelen határozatot hozott, hogy a meghirdetett Boston-i Kongreszszus helyett egy héttel később Buffalóban tartja meg az Országos Szervezet IV. Kongresszusát. Az emigrációs magyar sajtóban pró és kontra megjelentek az ezzel kapcsolatos közlemények és mi nem hisszük, hogy tiszta logikával bíró szabadságharcosok nem láthatták volna, hogy melyik kongresszusi előkészítés történt 1956 (és az érvényben lévő alapszabály ) szellemében. A Magyar Szabadságharcos Szövetség IV. Országos Kongresszusa Bostonban 1962 junius 29 és julius 1 között lezajlott. Az Előkészítő Bizottság az Intéző Bizottság határozatainak értelmében erre a Kongresszusra minden olyan alapszervet meghívott, amelyik a Magyar Szabadságharcos Világszövetség keretein belül Amerikában működött. Sajnálatos módon a volt Országos Vezetőség átkos tevékenysége odáig juttatta szervezetünket, hogy szinte elmondhatjuk, alig volt olyan alapszervezet, amely képes volt eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek biztosították küldötteik formális kiküldését. Itt meg kell jegyeznünk, a szervezetünkben lejátszódott események szinte megerősítik bennünk azt a tudatot, hogy a megosztó tevékenységet, amely néha a bírósági közbeavatkozásig is elfajult egyesek arra használták fel, hogy az emigrációban megakadályozzák a magyar szabadságharcosok egymásratalálását. A titkárság 1962 julius 1-én kiadta a bostoni kongresszus zárónyilatkozatát. A zárónyilatkozatot széjjel küldte a szabad világ minden részén működő Szabadságharcos Országos Szervezetnek, az Egyesült Államok és Kanada területén működő alapszervezeteknek, valamint a magyar emigráns sajtó ötven szerkesztőségének. A 4. Országos Szabadságharcos Kongresszus határozatban köszönte meg a Fehér Ház, Richard Cardinal Cushing, Messachusetts és Connecticut államok kormányzói, Kenneth B. Keating New York állam republikánus szenátora és még sok más amerikai és emigráns magyar közéleti személyiség a Kongresszushoz intézett jókívánságait. Á Kongresszus deklarációban kérte fel az Egyesült Államok elnökét, minisztereit, szenátorait és képviselőit az Egyesült Nemzetek főtitkárát, a magyar ügyet támogató Egyesült Nemzetek Szövetsége delegációi vezetőit, az Egyesült Európa gondolatát támogató nyugateurópai nemzetek államférfiait és ezen-kivül még számos közéleti személyiséget, hogy támogassák a külföldre kényszerült magyar szabadságharcosok és korábbi emigrációs szervezetek azon törekvését, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége Magyarországgal kapcsolatos eddig hozott határozatinak minél előbb szerezzenek érvényt. Nem szabad elfelejteni azt, hogy a jelenlegi magyar kommunista kormány 1956 novemberében árulásból, gyűlöletből és az emberi jogok véres eltiprásából született, és néhány év elmúlása ebből semmit sem tett jóvá és ennek a kormánynak az elismerése semmivel sem volna inmoralisabb, mint lett volna azokban az időkben, amikor úgy az amerikai népben, mint más nyugati szabad népekben még izzó fájdalommal égett az a seb, amelyet az emberi szolidaritáson a brutális szovjet véregzés Budapesten ejtett. Ezért a Kongresszus felkérte az amerikai és más nyugati népek egydeit, forduljanak erőshangu petíciókkal törvényhozási képviselőjükhöz és kérjék meg őket, hogy más téren elérhető esetleges látszat-előnyökért soha ne áldozzák fel az igazságos magyar ügyet, mert ez súlyos sérelmet jelentene a szabadságeszmény és a nyugati államvezetés felfogására. — Más téren pedig elhatározta a Boston-i Kongresszus, hogy előadások tartásával sajtóközlemények állandó elhelyezésével iparkodik ébrentartani azt a tudatot, hogy a szabadság oszthatatlan és hogy ha valahol eltűrik, sőt passzivitással előmozdítják annak elnyomását, kihatásai előbb vagy utóbb a világ minden népénél érezhetők lesznek. Foglalkozott a bostoni Kongresszus Nyugateurópa szinte csodálatos erkölcsi és gazdasági felemelkedésével. Ennek okát abban találta meg, hogy az Európában élő népek közelebb vannak a bolsevista veszélyhez, jobban érzik annak fenyegetését és igy több fegyelmet, önuralmat és elszántságot tanúsítanak azoknak a gondolatoknak megvalósításában, amelyek aktiv védelmet jelentenek a bolsevista terjeszkedéssel szemben. A bostoni Kongresszus elhatározta, hogy a Magyar Szabadságharcos Szövetség önállóságát minden körülmények között a legteljesebb mértékben fenntartja, de alapszabályának 2. fejezete e. pontja értelmében a Szövetség minden olyan emigrációs szervezettel, szoros kapcsolatban kíván maradni, s a későbbiek során ilyen kapcsolatot kíván kiépíteni, amely a magyar nemzet érdekeit szolgálja és az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemében Hazánk szabadsága és függetlensége maradéktalan megteremtéséért tevékenységet fejt ki. A Kongresszus küldöttei megvitatták, az Október 23 Mozgalom önálló tanulmányban közzétett programmját. Azt a Magyar Szabadságharcos Szövetség programmjával összhangban lévőnek találták és ezért elhatározták annak aktiv támogatását minden rendelkezésre álló eszközzel. A bostoni Kongresszus határozatot hozott, a Magyar Szabadságharcos Szövetség szervezeti egységének visszaállítására. A Kongresszus megbízta az uj Országos Vezetőséget, hogy minden szabadságharcos csoportosulással keressen közvetlen kapcsolatot a szabadságharcos egység megteremtése érdekében. A Kongresszus foglalkozott a különböző magyar sajtótermékekben a Szövetséget ért alaptalan és rosszindulatú támadásokkal és a leghatározottabban kifejezésre juttatta azon álláspontját, hogy a minden tárgyi alapot nélkülöző támadások a magyar emigráció megosztását és ebből eredően a kommunizmus céljait szolgálják ezért minden ilyen megnyilvánulás ellen a leghatározottabban állást foglal a Szövetség, és minden törvényes eszköz igénybevételével az alaptalan támadások felszámolását fontos feladatának tekinti. A bostoni Kongresszus a leghatározottabban elitélte és visszautasította az u.n. “Magyar Bizottság” és más, ismeretlen pénzforrásokból fenntartott emigrációs alakulások az összmagyarság képviseletére irányuló és annak érdekei ellen eljáró törekvéseit annak leszögezésével, hogy egyfelől az ilyen alakulások fölött az emigrációs magyarság soha ellenőrzést nem gyakorolhat, mivel ezek csak pénzadó gazdáik felé tartoznak felelősséggel, akiknek érdekei pedig nem mindig azonosak a magyar
