Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

1

közi helyzete nem teszi pillanatnyilag még lehetővé, hogy a világ hatalmasainak megfelelő erővel tudomására adjuk azokat a szempontjainkat, amelyekkel Programmunk és kommentárjaink foglalkoznak. Ez a magyar emigráció eddigi szerencsétlen helyzetének következménye, amiért nem mi vagyunk felelősek.

De a mi utunk szintén felfelé vezet és nem tévesztjük szem elől azt a két érdekes karriert, amit a 20. században már két kisnépnek is sikerült befutnia. Ezek egyike a cseh nép volt, amely emigrációba szorult két fiának köszönhette azt a nemzetközi támogatást, amely őt évszázadokon át tartott elnyomás után újra pozícióba segítette Középeurópában. Hogy ez a két cseh nem tudott mértéket tartani és messze többet szerzett meg népe

számára, mint amennyi azt jogszerűen megillette, az ma Középeurópa legnagyobb tragédiája. Mi ezen az utón nem akarjuk őket követni. A másik példa Izrael Állama, amely népnek szintén voltak igen nagy fiai, akik nemzetközi segítséggel évezredes szétszórtság után újra tető alá tudták hozni a zsidó államot. De mindkét nép fiai keményen dolgoztak e célok érdekében.

Ha azonban egy nép fiai sehova se mozdulnak, akkor sehova se érnek el soha. A magyar emigrációban ez történt másfél évtizeden át. Mi most megindítottuk a magyar emigrációt egy uj és magasra ívelő utón. Tisztára fiainak emelkedett-lelküségétől függ, hogy milyen magasra tud azon haladni.

— Vége —

43