Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-15 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 11 a házon. Ki is jött hozzájuk a társulat ügynöke, felbecsülte a kárt, kiállította az Írásokat és felkérte Mészáros Lázárt, hogy jelentkezzék a kompánia new yorki irodájában a pénz flevétele céljából. A generális be is ment New Yorkba, ahol arra kérték, esküdjön meg, hogy az elégett holmi mind az ő tulajdona volt. Mészáros Lázár erre ezt felelte : “Nem tehetem le az esküt. A farm megvétele alkalmával nem volt elegendő pénzem és igy a Katona Miklós pénze is benne van. Továbbá a bútorok, melyek a pádon voltak, szintén nem az enyémek, hanem Katonáé.” A biztosítási társulat erre megtagadta a pénz kifizetését és Mészáros üres zsebekkel, de annál telibb önérzettel tért vissza magyarjaihoz a farmra, akik bár bosszankodtak Mészáros túlzásba vitt becsületességén, de kukkot sem mertek szólni, mert ilyen dologban aztán nem ismert tréfát a csökönyös Mészáros. A nyakravalós generális hozzáférhetetlenségét, puritán jellemét jellegzetesen bizonyítja a következő eset is: “Kevés időre a tüzeset után egy Mr. E. E. Mitchel nevű úriember látogatta meg az altábornagyot s elmondta, hogy ő a Hungarian Farm elégését az újságokban olvasván, eljött, hogy pénzsegélyt ajánljon neki, előre bocsátván, hogy ő igen gazdag, bármely összeget szívesen bocsát rendelkezésére. De Mészáros egész neheztelve visszautasította ajánlatát s kérdé, mi jogosítja ily sértésre! Erre Mr. Mitchel egészen szelíden azt válaszoló: ‘Uram én a Broadway-n sétálok, melynek járdája csiszolt, szürke gránitból van s egy eldobott narancshéjon megcsúszva egy embert látok elesni, nem vagyok-e feljogosítva ezen ember segítségére sietni? ön vagyonilag bukott el, önnek még biztosítási összegét sem fizették ki túlságos skrupulozitása miatt, — kérdem, nincs-e jogom segítségére sietnem?—Nincs, mondá Mészáros s a két férfi elvált egymástól.” (Danes Lajos naplójából.) Ilyen anyagból volt gyúrva Mészáros generális, aki azonban nem tudta megszokni Amerikát s kevéssel a tüzeset után már arról ábrándozik, hogy ha 1858 szeptember 14.-én megkapja az amerikai polgárlevelét, elmegy látogatóba Európába, illetőleg Bajára a bátyjához. De addig még négy esztendőt kell lemorzsolni és Mészáros az őt ért csapás dacára, vidáman fog hozzá bajtársaival a romok eltakarításához, sőt még ünnepléshez is van kedve és abból az alkalomból, hogy Percei Miklós felesége az óhazába készül, Fourth July napján dáridót csap! Tűrt is Mészáros, összehúzta magát, csökkentete a kiadásait, Danes Lajos is elment tőle, hogy másutt próbáljon szerencsét, ahol a szerencséhez néhány dollár is járul. Vasárnaponként el-eljöttek hozzá egy kis beszélgetésre néhányan az emigránsok közül. Ott járt nála Percei Miklós, a három Radnics, Nagy Imre Zemplénből, Bakacs a Tisza mellékéről, Somsich, a nevezetes Somsichnak a fia és ötvös Mihály Szatmárból, ki három gyermekével akkortájt érkezett immár másodszor Amerikába. De Mészáros megunta a farmer életet, vevőt keresett a kis birtokra és boldog volt, amikor ugyanaz a Mr. Mitchel, aki egyszer már fejajánlotta segítségét, most nevelőnek hívta a gyermekeihez. Ez a Mr. Mitchel nagy barátja volt a magyaroknak, különösen pedig az emigránsoknak, mert Mészáros előtt is magyar ember volt a gyermekei mellett, egy Szerényi nevű, aki 1855 tavaszán meghalt. A volt magyar honvédminiszter tehát házitanitónak csapott fel, a farmját kis nyereséggel eladta és az uj hivatalát 1855 áprilisában foglalta el. Hetven esztendő múlt el azóta, hogy Mészáros Lázár Amerikában élte az emigránsok furcsa életét. Más Amerika volt akkor és igy minden amerikai magyart szerfölött érdekelhet, hogy milyennek látta magyar szem az akkori Amerikát. Mészárosnak különösképen jó szeme volt és igy megfigyelései, amelyekből itt néhányat közlünk, valóban rendkívül érdekesek és tanulságosak. Ezeket a megfigyeléseket hazairt leveleiből idézzük: “Mit beszéljek az országról? Ez nagy s még többre törekszik, mire fekvése feljogosítja. Emberei hanyatt-homlok rohannak az üzletbe s a szájukban csak a “business”, de nincs közöttük rang, nincs európai felfogás szerinti osztály, bármily alacsony is. A pénz az itteni arisztokrácia s ez szintén kevély”. (1854. április.) “A múlt év 30.000 jövevénynél többet hozott, kiknek a fele a rossz és téli időben vajmi nehéz életet tűr és bár hallhatták, hogy nem olyan Eldorado ez az Amerika, mint amilyennek hirdették, mégis tódul a többnyire német és irlandi. Mióta ezen iszonyú bevándorlás tart, az itten született amerikaiak tartani kezdenek tőle, nehogy a külföldi elem eltorzítsa elveiket és mivel tartanak ettől, egy nativitási társaság szövetkezett össze, szerződésükre nézve titkosan, de létökre nézve nyilvánosan ‘Know nothing’ nevezet alatt.” “Igen nehéz ezen világrészből számotokra érdekeset Írni. Itt a szépnem a férfiakkal egyenlő jogokért küzd, itteni nőink szavazni, a jurykben ülni, képviselők lenni akarnak stb. Igazuk van, mert ha nem is okosabbak nálunknál, mégis vannak oly okosak, mint mi s e mellett éleslátás s a dolgok bibéje eltalálásában felülmúlnak minket. Az amerikai nők már tanulják, gyakorolják és tanítják is az orvosi tudományt s egy Brown nevű aszszonyság nem csak visel lelkészi hivatalt, de prédikál is s nagy sokaság hallgatja.” “Az amnesztia hire ide is átúszott s amely tán innét is több fiatal számüzöttet vissza fog csalogatni. Részemről azoknak, kiknek nem volt annyi erélyűk, hogy maguknak némileg biztos állást szerezhettek volna, javaslom a visszamenetelt, mivel ha már nyomorogniok kell, jobb otthon nyomorogni s a visszakerülendő ifjú innét legalább a dologhoz való szokást viszi magával, elmondhatván magáról, hogy oly honból jön, ahol aki nem dolgozik, éhen hal. (1857 aug.)” Mészáros Lázár is úgy járt Amerikában, mint sok más, nagynevű emigráns társa. A megszokott életmódról és az igényekről való lemondás, minden szorgalom, verejtékező igyekezet és akarás ellenére nem sikerült a vállakózása. 1854 tavaszán, amikor azt hallja, hogy Percei Miklós ezredes a családjával Scotch Plains-en, az ő farmja közelében akar letelepedni, még arról álmodozik, hogy New Jerseyben egy kis Ungaro-Yankee gyarmat fog keletkezni — és ime rá egy évre már megelégelte a reménytelennek látszó gazdálkodást, a farmot eladja és nevelőnek áll be egy nagyszivü, a magyarok iránt sok rokonszenvet mutató, gazdag amerikaihoz, Mr. Mitchelhez, akinek Long Islandon, Flushingban volt gyönyörű parkkal körülvett kastélya. Az öreg ur, akire nem sokat mosolygott a jó szerencse, azért nem csüggedt el, tovább szövögeti terveit a jövendőről. Tanítónak megy tehát Mészáros
