Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-05-01 / 5--7. szám
k. tudni ser; akart arról, hogy ellépjen orosz szövetségese mellől, mert eoben a szövetségben látta egyetlen reményét Elszász-Lotharingia visszaszerzésére.- Anglia kitartott a francia-orosz szövetség mellett, mert csak igy vélte megelőzhetni Németország hatalmának állandó növekedését.- Németország megmaradt Ausztria-Magyarország mellett, mert ezen kivül senki másra a világon nem számíthatott.- így tört ki a felelős tényezők- szándékán kivlil, csak makacsságuk, rövidlátásuk és fantáziátlanságuk - tehát emberi gyengeségeik - miatt az első világháború, mely azonban annak első napjától az 'utolsóig auropai belügy maradt és imaginárius-.európai é er CL-kék feltételezett megvédése jegyében folyt lej amelyekhez kivül álló kontinensek népeinek nem volt semmi közük. j f 1.,- Ebbe az európai belügybe* avatkozott bele Amerika az egész nyugati világ nyilvánvaló érdekei ellenéré, azoknak az elveknek határozott megsértésével, melyeknek jelentékeny része volt Amerika naggyá tételében: a Monroe Doktrina elveinek megsértésével. A Monroe Doktrina, James Monroé elnök és John Quincy Adams külügyminiszter közös szellemi terméke 1823 december 2-án mint az elnöknek a Kongresszushoz intézett üzeneté öltött testet. Efc a két egymással szorossan összefüggő elvet állitotta fiel: Az Egyesült Államok nem fog beavatkozni Europa ügyeibe, viszont nem-tetszéssel fogad minden kisérletet, mely az európai hatalmak részéről arra irányul, hogy az Uj Világ népeit saját politikai rendszerüknek vessék allá. Azok, akik Amerika beavatkozását az első világháborúba történelmi ténnyé tették, egyszerűen félretolták az amerikai külpolitika ezt az alapvetően fontos elvét. 2. A megokolás, mellyel a Woodrow Wilson elnök a Kongresszus együttes ülése előtt 1917 április 2-án a hadüzenetet alátámasztotta, a mai olvasóban erős kételkedést tá* nászt annak alapossága iránt. Ezeket mondta: "A világ békéjét a politikai szabadság kipróbált alapjaira kell helyezni...Nem akarunk mások lenni, mint az emberi nem jogainak egyszerű bajnoka. Meg leszünk elégedve, ha ezeket a jogokat annyira biztosítva látjuk, amennyire a nemzetek hite és szabadsága biztossá teheti őket." Mikor az elnök ezeket elmondta, még-nem múlt el egy év azóta, hogy a britek Írországban az 19l6-ik évi húsvéti felkelést vérbe fojtották, annak vezérét Sir Roger Casementet Londonba hurcolták, ott kivégezték, további 15 ir szabadságharcost kivégeztek és sok százat bebörtönöztek. Ez azt mutatja, hogy " a falakon kivül és belül egyaránt vétkeznek" és az első világháborúban egyáltalában nem volt lehetséges az Antant ügyet egyszerűen erkölcsösnek, a Központi Hatalmak ügyét pedig egyszerűen erkölcstelennek minősíteni. A Burföld és Írország hóditóoi és a Fekete Koloskor Franciaországa - melyek most a szarajevói merényletet megrendező szerb Narodna Odbrana oldalán harcoltak - lényegükben nem sokban különböztek a Belgiumot brutálisan lerohanó és a belga népet durván elnyomó vilmosi Németországtól. A beavatkozásnak a valóságban nem erkölcsi, hanem anyagi okai voltak, csak épen ilyen az emberi természet: szeretjük önző háborúinkat szent háborúkként feltüntetni. 3. A beavatkozás első és közvetlen következménye volt a háború rendkívüli és indokolatlan elhúzódása. így múlt el az egész 1917-ik év anélkül, hogy nyugaton bármi is előbbre jutott volna és Oroszországban ezalatt zavartalanul megszületett a bolse-viznus szörnye. Ezt az évet némely történetírók szeretik az agónia évének nevezni. 'De csak a Nyugat számára volt agónia, hála a beavatkozásnak. A Nyugat ellensége számára alkalmas idő volt arra, hogy a nyugati civilizáció válószinü megdöntője megjelenhessek a világon. A nyugati ember lelkében ez az év - és az utána következő, mely csak azért lett azzá, amivé lett, mert 1917 igy múlt el, soha helyre nem hozható rombolást végzett és mindén valószinüség szerint itt van a hitlerizmus túlkapásainak végső oka is. Erich Maria Remarque mondja el legdrámaibb zsenialitással az Im Westen Nichts Neues c. ragyogó könyvében, mely az első világháború legnagyobb irodalmi emléke, hogy mit jelentett ez az agoniás esztendő. Előszava örök memento: "Ez a könyv nem vád és nem vallomás és legkevésbbé szenzáció, mert a halál nem szenzáció a'zok számára, akik szentől-szembe állnak vele. Egyszerűen beszámoló akar lenni egy emberi nemzedékről, amelyet a háború elpusztított okkor is, ha az ágyúgolyók megkímélték." k. Csak most szabad beszélnünk az első háborút követő békék lényegéről és hogy
