Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-05-01 / 5--7. szám
vll/ Jáklyulang, Szabad Magyarok A Független, Szabad Magyarországért! IRODALMI ÉS POLITIKAI FOLYÓIRAT A MAGYAR EGYSÉG SZGLGÁLATÁEAN ‘HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!” II. ÉVFOLYAM 5, 6, 7, SZÁM NEW YORK 1961 Május, Junius, Julius, hó I Tartalom: Anonymus: Koegzisztencia és valóság Napi események . . . Dr Sulyok Dezső: TRIANON Forradalom az emigrációban? Irinyi Gábor: Akácok Dr. Mészáros Gyula: Magyar sors — A Kulturvilág sorsa J. N.: Emigráció A Függetlenségi Nyilatkozat jelentősége Tollas Tibor: Sarlós Boldogasszony Hóka Mihály: Emlékezés Kováts ezredesre Külpolitikai Szemle Spartacus: Évfordulók a jelen tükrében Szabó Dezső: Csodálatos élet Társadalmi Hírek Közlemények Szerkesztői üzenetek. KOEGZISZTENCIA ÉS A VALÓSÁG A Kennedy—Hruscsov találkozóról kiadott rövid kommüniké általánosító tónusával semminemű támpontot nem nyújtott arravonatkozóan, hogy mi zajlott le a két nagyhatalom vezetője között a bécsi csúcskonferencián. Erre a kérdésre Kennedy elnök az amerikai néphez intézett beszédében adta meg a választ és oszlatta szét 'a mesterségesen fölszitott várakozás feszültségét amely a világközvéleményt uralta a konferencia előtt és utána egészen a beszámoló elhangzásáig. A maximális célt, amelyet az Egyesült Államok elnöke ettől a konferenciától várt, s amely a konferencián való résztvételét eleve meghatározta, ha súlyos áron is, de elérte az elnök. Megismerte Hruscsovot, és betekintést nyerhetett az ő jelen és jövőbeli poitikájába, amelynek a végső konklúzióját a következőkben szögezte le: (Idézet a beszédből.) — Tény az, hogy a Szovjet ugyanazoknak a fogalmaknak - háború, béke, demokrácia, népakarat - a mienktől valóban eltérő értelmezést ad. Merőben eltérnek nézeteink k jogot és jogtalanságot illetően, valamint atekintetben is, hogy mi minősül belügynek, mi az agresszió stb. És mindezeken túl tökéletesen különböznek nézeteink a világról és annak jövőjéről. Álláspontjaink élesen ellent mondtak egymásnak, de végülis tisztába jöttünk azzal, hogy a másik hol is áll. Mi a nemzeti függetlenség, a szabadság rendszerében hiszünk. Hruscsov a dinamikusan és szakadatlanul terjeszkedő világkommunizmusban hisz. Ebből adódott a vitakérdés, lehet-e reményünk arra, hogy a két rendszer egymás mellett békésen élhessen anélkül, hogy saját, s barátaink szabadsága és biztonsága veszélybe kerülne. E Bécsben folytatott tárgyilagos és józan tárgyalások semmiesetre sem indokolják, hogy eredeti erőfeszítéseinket csökkentsük, de azt sem, hogy a pesszimizmus vagy a félelem legyen úrrá a lelkeken.” Ebben az egész kérdéskomplexumban a jövőre vonatkozóan a legnagyobb jelentőséggel a fogalmak értelmezése körül kialakult áthidalhatatlan különbség és annak fölismerése bir. A több mint kétezeréves gyakorlat, mely a fogalmaknak a kifejezésükre használt szavak eredeti és egyértelmű meghatározását honosította meg - tehát abszolút értékrendszert szabott - nem engedheti meg ezen elv megmásitását önön maga föladása nélkül. Minden kísérlet tehát amely ezen elv vagyis a szabad világ életrendszerének fölszámolására törekszik, akár külső akár belső erőktől származik is Ki kell, hogy termelje a fölismerésen túl az önvédelem és azt logikusan követően az ellentámadás eszközeit. Első lépésként a koegzisztenciális nézetek befolyását kell meggátolni a szabad országok törvényeinek és rendelkezéseinek érvényre juttatásával. A koegzisztencia csak egyenlő feltételek elfogadásával és azoknak betartásával valósítható meg, mivel két fél békés együttélésének alapja az egymás iránti bizalom. Minthogy a koegzisztencia Hruscsovi értelmezésében nem bék^s együttélést, hanem a kommunizmus minden eszközzel való világura’omra juttatását célozza, a szabad világnak meg kell találnia a módot arra, hogy nyílt állásfoglalásra bírja azon koegzisztenciális elemeit, akik mind (Folyt, a 8. old.)
