Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-03-01 / 3-4. szám
-9 -184-8 M Á fi C I U S 15. Fény hullt a földre. Szerte-szét Tüzet lobbantott Pest-Budán, Lángot ettek a kék hegyek, És vihar készült a Dunán, Mert szólt a költői ’’Esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk?” Túl tűnt kor ritkuló ködén Szivárvány kelt a tespedő Századok nyomán, s holnapot Éri élt a vénülő idő, Mert szóit a költő:'“Esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk!” Hullt a lánc. Szégyenbélyegét- Miként Prometheus - a nép Könnyedén tépte szét, s karddal Volt ékes minden férfikéz, Mert szólt a költő; Esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk!” "? örök bizonyságul e nép Tetemrehivta ellenét- A magyarok Istenére... - És bátran zengte énekét A költő után;’’Esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk!” Hóka Mihály F Ö L T Á M A D Á S. Ma még vizet duzzasztó vad böjti szelek uralkodnak halott tájak fölött, de a levegőt már át és átszövi a kikelet mámontó lehellete, mely az örökkévaló isteni törvény bölcsesége szerint megújítja a világot. Micsoda félelmetes és lenyűgöző erő az amely megindítja az anyaföld méhét, s a hajszálerek miriádjaiban a nedvkeringést, hogy táplálékot adjon a magnak, növénynek, fának, hogy legyen a Föld, vagy ahogy a költő mondja:”Az Isten kertje” szinesebb. így váltja föl a tavasz a telet, a fény a szürkésé get s ezért várjuk mi emberek a virágos kikeletet - a megujhódó életet. Ma még böjti áhitat - a bünbánat áhitata - tölti el sóvárgó lelkünk amikor megállunk Krisztus szenvedéseinek egy-egy állomásánál, de már a Husvétot várjuk - a megváltás Ígéretét; Ki lerontotta Isten templomát, s három nap alatt fölépítette azt, melyen a pokol kapui sem vesznek erőt. Mert Krisztus föltámadása az élet diadala a halálon; a jóságé a bűn; z igazságé a hamisság ;t| a hit és a remény záloga; s a szeretet uralmának igére te...És végezetül Ígérete az örök életnek. Ha a kereszténység ünnepei közül keresünk szimbólumot nekünk magyaroknak a nagyböjtöt és a husvétot kall választanunk, mert népünk sorsa a szenvedések végtelen
