Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-03-01 / 3-4. szám
1- k -VILÁGPOLITIKAI SZEMLE AZ EICHMANN ÜGY TANULSÁGAI Adolf Eichmann volt SS Obersturmbannführer bünperének tárgyalása a legközelebbi jövőben kezdetét veszi egy, a vádlott országán kivül eső idegen biróság előtt. Ma kétségtelenül ez a per a világpolitika egyik legfontosabb eseménye,mert reakciója még nagyon hosszu-hosszu ideig éreztetni fogja majd hatását a benne szereplő népek és világnézetek jövendő életében. Történelmi precedenst alkot és a vele megindult politikai, érzelmi és morális g-yürüzés még nagyon sokáig ver majd fel mindig uj hullámokat. A jogfejlődés szempontjából a per rendkivül érdekes. Eichmannt 15 vádpontban összefoglalt olyan bűncselekményekkel vádolják, amelyeket 1936-tól 19^5-ig huszonegy különböző ország területén követett el. A felelősségre vonás egy 19Á8-ban alakult ország olyan törvénye alapján történik, amelyet 1958-ban hoztak.A vádlott nem polgára a felelősségre vonást végző országnak, annak területén sohasem lakott és az elkövetés helyéül megjelölt országok közül egyik sem azonos a felelősségre vonást végző országgal. A vádlott emberrablás utján jutott a most őt felelősségre vonó hatóság hatalmába. A totális államessmének világszerte tapasztalható térhódításáig bármely egyént csak olyan törvény alapján lehetett felelősségre vonni, amely az elkövetés idején már érvényben volt és csak olyan bűncselekmény alapján, amelyet az érvényes törvény a tényálladék pontos meghatározása mellett előzetesen annak nyilvánított. Bármely ország bármely személy bűnügyében csak akkor birt hatáskörrel és illetékességgel, ha vagy az elkövető személy az ő polgára volt, vagy a cselekményt az ő területén követték el. Ez volt a jog, amig a jog a népek és egyének életében érvényes intézmény volt. Érdekes az is, hogy amig ma vannak olyan bűnök is, amelyek megtorlásának idegenek is szivesen vállalják, vannak olyan - ugyancsak főbenjáró - bűnök is, amelyeknek megtorlását a saját ország sem vállalja. így pl. a háború végén az amerikai hadsereg Olaszország felett ejtőernyővel ledobott 3 tagból állá u.n. commando csoportot,az OSS tagjait. A szerencsés földre érkezés után a csoport két beosztott tagja közös akaratelhatározással meggyilkolta a harmadikat, a parancsnokot és elrabolta tőle a vállalkozás szolgáló kis hadipénztárt. Noha ez a bűncselekmény teljes felderítést nyert és a tettesek is az amerikai hatóságok kezében voltak, az amerikai bíróságok mégis megta - gadták a bűnvádi eljárás lefolytatását, mert a két amerikai állampolgár katona a cselekményt nem ez ország területén követte el. Vagys az amerikai bíróságok felmentették a szép vádlottat, Judith Coplont,mert a bizonyitékok /telefonbeszélgetések lehallgatása/ törvénytelen utón jutottak a hatóság birtokába. Nem a tettes került törvénytelen utón a hatóság birtokába, csak a bizonyitékok és mégis ez a nobilis gesztus lett az eredmény. Az amerikai bíróságok állandá gyakorlata az, hogy ha a külföldön elfogott amerikai polgár, tettes kiadatása kö - rül eljárási hibák voltak, nem folytatják le az eljárást. Viszont vannak államok, amelyek eljárnak akkor is, ha a tettes nem polgáruk, a cselekményt idegen országokban követték el és a tettes törvénytelen utón jutott a hatóságuk birtokába. Úgy látszik, ma a jogszolgáltatás alapelveiben is - és nemcsak a lényegtelen eljárási nüanszokban - az "ahány ház annyi szokás" szabálya lépett életbe. Ez ellene van annak a törekvésnek, amely valamiféle egységet akar létrehozni az emberiség életében. Az ügy azonban az eddig említetteknél sokkal mélyebb hullámokat is felver az ember leikéből. Eszünkbe juttatja, hogy szerencsétlen századunk mennyire a terror százada. És ezzel kell, szinte kötelezően kell foglalkoznunk az Eichmann üggyel kapcso - latban. Mert a terror az, ami valamennyiünk, gyermekeink és unokáink jövőjét, kultu - ránk ás társadalmi együttélésünk alapjait fenyegeti. Igen, a terror, amely egy vagy más formában már szinte valamennyiünk életébe belejátszott. És ha századunk e szörnyű nyavalyájának jelenségét akarjuk vizsgálni, témánk csak egy lehets a szovjet-terror. Emellett minden más csak második helyre szorulhat; a szovjet-terror annyira predomináns szerepre tett szert az emberiség életében. Miért ?
