Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
u_ 1- 10 -Bocskai koronája Móricz Zsigmond Bocskai lőo^f-ben, K^rekiben, Biharban levő kastélyában egy tavaszi délután Propertiust olvasgatta, mikor az udvarbirája jelentette, hogy valami csavargó örmény kalmár mindenáron beszélni akar vele. Bocskai apró, szúrós szemeivel nézte az udvarbirót s értette annak aggodalmait, aztán csak intett, hogy; "ereszd be", hiszen végső esetben itt a tőr... Az örmény bejött, előrehajlott, félrevetett fejjel furcsán soká nézte Bocskait s csak nézett, nézett a szemébe.- Mit akarsz? , De az örmény nem szólt,csak nézett.- Mit kivánsz, - szólt rá újra Bocskai, de az csak nem felelt, úgyhogy harmadszor is rá kellett szólani; - Mi bajod ember? Akkor az örmény megmozdult, lehajtotta a fejét s azt mondta jó magyar szóval :- Bethlen Gábor azt üzeni nagyságodnak; légy jó a te testvéreidhez. Bocskai megdöbbent. Bethlen nevét ismerte a bujdosók hireiből, de rá magára csak homályosan emlékezett az erdélyi udvarból, mikor ő még Zsigmond fejedelem udvarában volt s a fiú bele volt keveredve a törökösségbe. Hogy a párt főembereit, Boldizsárt, ^endit s a többieket a fejedelem az ő tanácsára elfogadta s maga gyáva dühében leölette, mindenki menekült, aki birt s a fiú Bethlen Gábor is. Soká nézte az örményt, aki nem akart egyebet szólani s kialakult előtte a szerencsétlen öt esztendő, amelyben három fejedelem pusztult el s a harcokban egész Erdély egy hadvert farkasfészekhez lett hasonló.- Magyar vagy ? - mondta érdes hangján, inkább mogorván, mint gyöngéden, Bocskai.- Székely vagyok, - szólott az örmény. - Apámat, anyámat, családomat, házamat, jólétemet elvitte a háború. Bocskai sóhajtott, magába süppedt. Az ő birtokai megmaradtak idekinn Biharban, ő maga Prágában élt a Rudolf udvarában nagy tisztességben, annál égetőbb volt az érzés, hogy Erdéllyel mi történt, a Básta, a Mihály vajda, a német-oláh uralkodás alatt... Ebben a szörnyű korban, mikor a közös nyomorban irigy gyűlölködéssel lesték egymást a hazafiak s ki a másikra rákiáltott, hogy "németes", vagy "törökös", az a kellő pillanatban halált jelentett arra... A Bethlen Gábor üzenetére mélységesen megilletődött; Úristen, hát lehetséges volna, hogy a szemben álló pártok egyesüljenek a közös célra, a haza zászlója alatt... Fellobogott benne valami öröm; akkor még nincsen minden elveszve s az örményt szinte megperzselte a tekintetével;- Bethlen Gábornak mondd meg: ezt izenem; ő egy szót izent, én is egy szót felelek: " Nekem is anyám, akit ő sirat." Többet nem beszélt, az örményt elbocsájtotta s maga kiment a kertbe, ahol végtelen sétába kezdett, csak néha állt meg Ibrahim nevű török kertészénél, aki hűséges fogoly volt nála. Bölcs és tanult ember volt a török, akivel jól el lehetett beszélgetni s emir volt, vagyis a próféta családjából származott, tehát minden szegénysége mellett nagy tiszteletben állott a törökök között. Egy hét múlva egy zsidó, jelentkezett, aki levelet rázott ki kaftánjából s odaadta Bocskainak.- Magyar vagy? - kérdezte Bocskai.- Igen, de zsidó vagyok, - szólott a zsidó. Bocskai feltörte a levelet s elolvasta. Bgthlen Gábor hosszuszálu betűi
