Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)
1960-10-23 / 3. szám
- 5 -KÜLPOLITIKAI SZEMLE Forradalmunk jelentése. Minden történelmi eseménynek van jelentése. Jelentés az az igazság vagy igazságok összesége, amit a történelmi esemény azok számára feltár, akik azt meg tudják benne látni és meg tudják érteni. A hely rövidsége, mely itt rendelkezésemre áll, arra kényszerit, hogy forradalmunk jelentésének csak egy kis részét foglaljam itt össze. Talán majd megszületik egyszer az a magyar könyv, mely a forradalomhoz méltó szellemi alkotás lesz és amely megfelelő irodalmi formában álIitja a világ elé a kérdés teljességét. Ami Magyarországon 1956-ban történt, az mindenek előtt azt igazolja, hogy egy társadalomnak uj tanitásokkal való átitatása sohasem az eló're megtervezett eredménnyel wegy végbe. Régi szellemi forrásokat el lehet tömni és újakat meg lehet nyitni. De az ember lénye nem mechanizmus, az embernek lelke van, amely másként reagál az akciókra, mint ahogyan azt akár a legjobb pszichológusok is ki tudják számitani. Az irregularitások olyan számosak bennünk, hogy a ránk gyakorolt hatások végsó' eredménye minden esetben kiszámi thatatlan marad. Magyarország 1956 nyarán a kitörésre kész indulatok országává vált. A Pravda 1956. november 23.-i száma összefoglaló jelentést közölt a magyarországi eseményekről. Szószerint idézem belőle a következőket: "Nem kétséges, hogy a magyarországi események miatt Magyarország korábbi állami és pártvezetőségét kell hibáztatni, amelyeknek Rákosi Mátyás és Gerő Ernő álltak az élén, mert a szocialista építés kérdéseinek megoldásánál igen nagy hibákat követtek el, mind általános politikai vonatkozásban, mind a gazdaság-politika és kulturális fejlődés terén." - Igen, de Rákosi és Gerő legpontosabban végrehajtották Moszkva utasításait. Ha ez jogos elégedetlenségre adott okot, akkor maga a moszkvai ut volt a rossz. Igazolta forradalmunk azt is, hogy a szovjet rendszeren nem lehet enyhíteni. Azt vagy fenn kel! tartani brutális, terrorra alapozott, kegyetlen és hazug, embertelen és rideg formájában, vagy nem lehet fenntartani. Minden enyhítés oda vezet, hogy az alatta szenvedő nép indítást érez az egésznek megdöntésére és lerázására. A forradalom - kifejlődésének tetőpontján - az egész magyar munkásság totális lázadásává fejló'dött a marxizmus egésze és nemcsak annak balszárnya ellen. Nem a szocialista életforma ellen, hanem csak annak azon hamis válfaja ellen, mely Marx abszolúte téves tanításain épült fel. Annak elavult, ostoba formalizmusa, az emberi szellemet bilincsekbe verő orthodoxiája és az élet lényegét dialektikába fullasztó léi ektelensége ellen. A magyar munkásság juttatta először kifejezésre, hogy a marxismust mennyire elavultnak tartja, amely felett az idők szelleme már régen túlhaladt. A harc valódi "népfelkelés" volt, amelyben a történelem során először együtti harcoltak a férfiak, nők és a gyerekek. A család lázadt fel ösztönösen egy olyan erő ellen, mely a család gyökereire tette fejszéjét. A magyar asszony, aki 1945-ben a ránktörő barbár hordák első martaléka lett, most mint a nőiség védelmezője járt elől a forradalom szenvedéseinek és áldozatainak viselésében.
