Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)

1960-10-23 / 3. szám

- 22 -lényéből fakad és amely az élet értelmét adja." Es ehhez van bátorságuk az egész magyar társadalom, s köztük elsősorban a magyar édesanyák segítségét kérni.

Tipikus példája a "békés együttélésnek“ a szovjet-finn kapcsolatok jelenlegi állása. A hárommilliós és - különösen politikai vonatkozásban semmilyen yugati támogatást nem élvező - Finnország kénytelen "békésen együttélni" a "nagy" Szovjet Unióval, ezt a kényszerűséget érezhetjük ki Kekkonen elnök ÓO. születésnapján elhangzott Hruscsovot "üdvözlő" beszédéből, amelyet a "Népszabadságából szószerint veszünk: "... Finnország szempontjából országainknak. .. jószomszédi kapcsolatai nyújtják az egyetlen ésszerű módot közös kérdéseink ren-descésére." Sajnálatos, hogy Finnország számára a jelen helyzetben nincs más ut, mert a szabad világ eléggé el nem ítélhető közömbössége következményeként igy vált ez a bátor kis nép a "békés együttélés" áldozatává!

"Csoda esett" Szegeden a napokban, amikoris Madách: "Ember Tragédiá"-ját Major Tamásnak, a Nemzeti Szinház "kiváló" rendezőjének sikerült megfosztani "misztikumától", azzal a "bölcs és bátor mesterfogással", hogy "emberré varázsolta" az Istent. A tragédia uj előadása egyéb változtatásokat is szenvedett, de amint a "Népszabadság" irja : . .helyes,

mély gondolat volt az Ur alakját a színpadra áiiitani.. . Ha csak ezt az egyetlen uj mozzanatot tartalmazná az uj előadás, akkor is megérte volna a ráfordított energiát..." A Tragédiát már más irányzatok is próbálták - főleg kihagyásokkal - a maguk szolgálatába állítani, de ilyen durva hamisítással, mint az ateista bolsevizmus, még senki sem próbálkozott. Azt azonban biztosra vehetik a jelenlegi hamisítók is, hogy ez a halhatatlan mü őket és rendszerüket is tűi fogja élni.

"Matematikával kivánunk foglalkozni a Szovjet Unióban" nyilatkozta a két,gyanús körülmények között Moszkvába emigráif'amerikai kémelháritó" a tiszteletükre rendezett sajtókonferencián. Ahogy az már Moszkvában szokás, a két újdonsült "szovjet állampolgár" - hiszen az eben csak a guba változott - kigyót-békát kiáltott arra az országra, amely előzőleg mindent megaaott nekik, ahol harmincéves fejjel olyan felelős pozíciót tölthettek be, mint amit betöltötték. Arra a kérdésre, hogy mi késztette őket tettük elkövetésére, a Martin nevij hzaáruló a szovjet igényeknek megfelelően adta meg a választ; nevezetesen: ".. .Ami bennünket leginkább felháborított, az amerikai kémrepülések sorozata volt. Ezek a repülések, amelyek a Szovjet Unió felségterülete fölött folytak, rendkívül veszélyesek és provokativ jellegűek. Tudomásunk szerint a Szovjet Unió nem folytat hasonló provokációs cselekményeket az Egyesült Államok el!en!"MeggyőzŐdésünk szerint az ilyen nevetséges állítások visszafelé sülnek el - s mint ebben az esetben is, az Egyesült Államok felé irányított fegyver a Szovjet Uniót találta el, hiven a világ közvéleménye elé tárva a szovjet eddig ügyesen leplezett gyöngeségét.

Régi, berezsdásodott fegyvereit vette elő a magyarországi Kádár rendszer és a "Népszabadság"-on keresztül levelek és üdvözlő táviratok százezreiről számol be, amelyekkel "a megyar dolgozók" árasztják el az Egyesült Nemzetek 15. ülésszakán résztvevő Kádár János által vezetett delegáció tagjait. Nekünk, szabadságharcosoknak a Rákosi terror idején alkalmunk volt látni a "dolgozókat" sok ehhez hasonló levélirási hullám idején. A bivalybalhási Micsurin Tsz.-tői kezdve a különböző ipari vállalatokon keresztül, a minisztériumok pcrtr:tkári irodájáig szalagrendszeren gyártják az üdvözlő fogalmazványokat, s utána már csak arra kel! gondot fordítani, hogy senki se távozhasson anélkül, hogy aláírja az ivet. Súlyos szegénységi bizonyítványt áliit ki önmagáról az a rendszer, amelyben csak ilyen, eny-