Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)

1960-10-23 / 3. szám

- ó -A forradalom előtt a magyar nép a gyökértelen, kozmopolita, Magyarországon idegen és az ország népéhez egyetlen szállal sem kapcsolódd romi ott intellektuelek jellemtelen uralmának volt alávetve. Prototípusaik: Rákosi, Gero, Révai. Most a szovjet kormány rájött, hogy az efajta emberek puszta jelenléte is a gyűlölet megsemmisítő lángját I obbantja fel a magyar munkástömegek lelkében. Noha az efajta embereknél jobban sehol senki sem szolgálja ki a bolsevizmust a világon, most Magyarországon ezeket mégis visszavonták az első' vonalból, ahol azeló'tt minden az övék volt. Helyettük a társadalom valódi söpredéke került a vezető'poziciákba: az ős-züllöttek, csavargók és született bűnözők. De ezek legalább ostobák ahhoz, hogy egy bizonyos határon tuls is gonoszak legyenek.

Ez volt az a forradalom, amelynek nem voltak sem katonai sem politikai vezetői. Minden ellenkező értelmű igénynek idekint, az emigrációban történt érvényesitése tökéletesen alaptalan.

Ez a forradalom volt a történelem első értelmes, kellően megokolt, célravezető és fegyelmezett tömegmozgalma. Vezetők és utasítások nélkül tudta, mit akar, meddig mehet el és mitől kell feltétlenül tartózkodnia, hogy azok, akik a külföldön ellenséges indulattal figyelték minden lélekzetvételét, bele ne köthessenek.

A forradalom végleg leszámolt az 1945 előtti egész magyar múlttal. Senkit és semmit sem kivánt vissza azok közül, akik 1945. április 4.-e előtt vezető szerepet vittek és a közállapotokból, melyeket teremtettek. Ennél csak egy erősebb interdiktuma volt a forradalomnak: a leghatározottabban nem akart tudni azokról, főként volt kormánytagokról, akik 1945 után felelős poziciókban, akár tudatosan, akár gyengeségükkel megkönnyítették a szovjet rendszer végső győzelmét Magyarországon.

A forradalom nagyságát külön hangsúlyozza költészetének magas esztétikai és nemzeti értéke. Ugyanaz a rettenthetetlen szellem lengi át, mely a mártírok arcára kiült, amikor emelt fővel mentek meghalni. Ez a garancia arra, hogy az ellenállás és dac szelleme töretlenül került ki a tragédiából.

A forradalom mélyen nemzeti és generális jellegű volt. Hangulatát az irók készítették elő, a fiatalság robbantotta ki és igen méltóságteljesen a munkásság fejezte be. Az u.n. ellenforradalmi, vagy reakciós tényezőknek a világon semmi szerepük sem volt benne. A künn élő reakciósok közül hazatérni szándékozókat a határon visszafordították Austria felé.

A forradalom nem állt volna meg Nagy Imrénél. Pillanatnyilag ő volt az a személy, akiről az intelligens tömegmozgalom feltételezte, hogy az oroszok még esetleg elfogadják.

Ha a forradalmat nem fojtják vérbe, Nagy Imre alakja heteken, esetleg már napokon belül a múlté lett volna, nagyon elismerő és méltányos megítélés mellett.

Nagy Imre kormánya ténylegesen egy pillanatig sem volt a hatalom birtokában. Tevékenysége kimerült abban a szimpatikus visszavonulásban, hogy egyre több ponton engedett a forradalom nyomásának, amelyet legkevésbbé sem vezetett soha egy percig sem. Méltányos engedékenysége és mártírhalála szép helyet biztosit számára a magyar történelemben.